Vízibalkán

Engedni kell a kemény játékot, ellenkező esetben puhányok leszünk, mint a talajfúró földigiliszta, nyilatkozta a sajtó kérdésére az Európai Vízilabda Szövetség illetékese azok után, hogy Vári Attilának szerb szabadcsapatok lerúgták a vándorveséjét a margitszigeti úszómedencében, Molnár Tamásnak pedig kitolták a még működő szemgolyóját.Alkalmazkodni kell Európához.Néztem a víz alatti felvételeket a meccsről, de nekem nem Európa jutott erről az eszembe, hanem a balkáni háború, ahol semmi nem számított, csak az, ki jön ki élve a lövészárokból, és aki kijön, megmarad-e közöttünk, vagy kitehetjük őt is a tábori gyengélkedő elé az arra járó hollóknak.Kemény játék...Ha a nyilatkozó vízilabda-illetékest egyszer úgy igazából elkapnák alulnézetből (ahová a kamera sem lát), felhúznák csörgőre a fülét, szívesen beszélgetnék vele fertályórát vízilabdáról, keménységről...Jártam már uszodában, tényleg elég nagy pofonokat szoktak adni pólóműfajban, mondtam is egyszer Wiesner Tamásnak: mér' veritek egymást annyira, Tamás, mire ő valami olyasmit mondott, buta vagy, pajtás (ez én voltam), lételemünk a pofozkodás, egyetlen probléma itt a labda, az zavar minket. És gorombáskodott tovább a medencében rendületlenül, alig győzte szusszal lefújni a bíró.Azért ezek a szerb emberek átlépik a gorombaság európai határait. Talán az ázsiaiét is.És ez nem jó.Létezik kemény játék, és létezik bunkó.Ezen a ponton kellene megkérdezni a mérkőzés játékvezetőjét, aki valószínűleg úszni sem tud: miért nem fütyül, sporttárs, amikor éppen kifelé lökik Molnár Tamás szemgolyóját...Ez azonban valószínűleg csak költői kérdés lenne, lógna a levegőben, mint a meg nem adott négyméteres.