A híd alatt

Nem sokkal azután, hogy Besenyei Péter műrepülő-világbajnok átröpült – egymás után többször – a Lánchíd alatt (nagyon szépen csinálta a Péter, nem fodrozta a vizet, de még a hidat sem bontotta le), valamelyik újságban föltették neki a kérdést: nehéz dolog-e átrepülni egy Duna-híd alatt. Besenyei Péter erre valami olyasmit válaszolt,„ hogy nehéznek nem könnyű, ellenben semmi az egész ahhoz képest, mint megszerezni az átrepüléshez szükséges hivatalos papírokat”. Az az igazi attrakció. Bemegy az ember a fővárosi önkormányzathoz, és azt mondja, jó napot kívánok, Besenyei Péter vagyok, szeretnék átröpülni a Lánchíd alatt, kérek egy átröpülési adatlapot, meg egy golyóstollat, hogy ki tudjam tölteni, aztán már itt sem vagyok. Apró kopasz emberke, az ügyintéző föl se néz az aktákból, meglepetés őt már nem érheti (előtte Attila sírjának kereséséhez kért valaki adatlapot, korábban Buda ostromához igényelt önkormányzati létrát egy karikás szemű ember), ezerforintos okmánybélyeg, mondja, két darab háromszor hármas kétfüles igazolványkép, azonkívül a repülőgép zöldkártyája, plusz eredetiségvizsgálati igazolás, hat hétnél nem régebbi. Kicsit szédülni kezd erre Besenyei Péter világelső műrepülő (pedig nem szokott), valami magyarázatfélébe kezd, de emberke már nem is figyel rá, kérem a következőt, mondja, s túrja tovább az aktát, ami ezen a poszton alighanem alapelvárás. Boldogtalan Péter pedig elmegy kétfüles fényképért, okmánybélyegért, igazságügyi szakértőket kéret a budaörsi hangárba, állapítanák meg felelősségük teljes tudatában, hogy nem lopott a repülőgép, nincs átütve a motor-, se az alvázszám, azonkívül a füstkibocsátás sem lépi túl a megengedett küszöböt.Két hónapra rá aztán ott az engedély, „Átröpülhet”, szól a papír, s Besenyei, aki addig a fellegekben járt, mehet a híd alá.