A képzelet túlórája

Tegnap lezárult egy korszak a nemzetközi olimpiai mozgalomban. Napra pontosan huszonegy évvel azután, hogy a moszkvai olimpia idején NOB-elnökké választották Juan Antonio Samaranchot, megvan, hogy ki követi őt ezen a nagyon fontos poszton: a belga Jacques Rogge. A „kemény” ember. Végzettségét tekintve sportorvosi, sebészeti és ortopédiai szakorvos.Kevés meghatározóbb szerepet osztanak ki a sportpolitika (de mondhatjuk világpolitikának is) színpadán, mint ezt a bársonyszéket. A NOB-elnök – legyen az bárki, bármely ország fia – persona grata mindenütt. Államelnökök, kormányfők előszobáiban nem kell kopogtatnia. Hírére, megjelenésére kinyílnak az ajtók, kitárulnak az ablakok, mert ő valami olyat képvisel, ami a nemzetek, országok, földrészek, államformák fölött álló, a világ összes népét érintő közös szalag: az olimpiai mozgalom.A XXI. század első NOB-elnöke történelmi időben lép színpadra. Ha alkalmazkodni akar az új század szelleméhez, át kell értékelnie egész filozófiánkat, egész értékrendszerünket, mert kiderült, a sport soha nem látott régióban képes közös nevezővé gyúrni azt, ami az ember természetéből eredően ellentétes. A gigászi társasjáték, amit olimpiának nevezünk, kitűnő példáját adta az ember bírálatának önmaga felett, és határtalan lehetőségeket nyújt a jövőben is az ember mindenhatóságának kiteljesítésére.Mondják, írják, hogy az olimpia jövője az új elnök személyétől függetlenül hosszú távra biztosítva van. A világcégek milliói lényegében 2008-ig kikövezik az utat. Én mégis azt hiszem, az elnök személye nagyon is meghatározó. Mit hoz a majd ki tudja, hány évre szóló Jacques Rogge-korszak? Ő is eljut odáig, ameddig elődje, hogy még életében szobrot kap? Az előd népszerűsége után a kihívás nagy. De a várakozás még nagyobb. Hová vezet majd az első hivatalos útja? Mikor látogat el a 2004-es olimpia helyszínére Athénba, vagy Pekingbe, ahol a minapi szavazás eredményeképpen a 2008-as nyári játékokat rendezik? Mikor megy el Olümpiába, az ókori olimpiák földjére és borul térdre a Szent Berekben? Mikor koszorúzza meg Pierre de Coubertin emlékoszlopát, ahol az újkori olimpiai játékok megálmodójának a szíve nyugszik? És hozzánk, magyarokhoz mikor jön el? Kinek adja az első nagy interjút? Mi lesz a keresőantennája, az impulzusszélessége? Mit tekint majd arkhimédészi pontnak az olimpiai mozgalomban?A képzelet, láthatja az olvasó, szépen túlórázik. Magam azért úgy képzelem, hogy a legrokonszenvesebb görög isten Jacques Rogge számára Hermész lesz, a bölcs derű, a gyakorlati okosság, a furfangos egyensúlytartás művésze. Lehet-e másként munkáját hasznosan végző NOB-elnök? Megválasztása után az első pillanatban olyannak tűnt, mint aki tudja, óriási terhet cipel majd a vállán. És mégis, talán azt is tudja, hogy a díszzsebkendőt úgy kell viselnie, mint egy hasonlatot.Schmitt Pálnak pedig, aki lemaradt a versenyben – talán életében először –, Illyés Gyulával üzenem: Qui perd, gagne! – Aki veszt, nyer. Nem sok az ilyen megvesztegető mondat, bizonyos. Vesztünk, vesztünk, de mivel Hérakleitosz nagy becsületszava szerint az egész át fog fordulni ellenkező irányba – nem sok az ilyen szép vigasztalás.