Most, hogy a konstruktív ellenzék nem tudom, hányadszor kivonult a magyar parlamentből, időszerűnek érzem érdi levélíróm, Kuchen Zoltán idevágó mondatait: „Mi itt, egyszerű, közönséges állampolgárok pártállásra való tekintet nélkül Országgyűlést választottunk. A parlamentáris forma az, hogy a képviselők választóik nevében az igen, a nem és a tartózkodom elnevezésű gombokat nyomhatják meg, erreföl arról érkezik hír, a honatyák egy része bizonyos helyzetekben egyszerűen kivonul a képviselőteremből. Ami azért már sok.”Ha mondhatom, nekem is. Megválasztott honatyáink, -anyáink arra kaptak felkérést annak idején, menjenek el az Országházba, vegyenek részt az üléseken, aztán meg mondják el – az igen, a nem és a tartózkodom gombok segítségével –, hogyan döntenek. Foglaljanak állást. A képviselő, pláne a testület (ezt levélírómtól puskáztam) ne fusson el a konkrét véleménynyilvánítás elől a büfébe, a folyosóra, vagy a saját magánvállalkozásaihoz.Elképzelhető-e (ez még mindig levélíróm gondolatmenete, de csatlakozom hozzá szorosan), hogy a lakatosüzemben megsértődő segéd másnap önhatalmúlag hazamegy, harmadnap pedig oda sem füttyent a művezetőnek?Nem.A képviselő a nemzet melósa, írja az érdi illetőségű Kuchen Zoltán, és én mellszélességgel igazat adok neki.A honatya a választópolgár alkalmazottja. Bizony. Vitára, döntésre, mérlegelésre választotta őt annak idején az állampolgár, nem az állandó megfutamodásra. A kivonulásra.Olvasóm javasolja, lassan el kellene kezdeni dolgozni. Ami persze macerásabb, viszont kevésbé látványos. Szoclib értelmezésben ciki.
kormányszóvivő
Harcosok órája: Vitályos Eszter lesz Németh Balázs vendége – Kövesse nálunk élőben!
