Alámerült Atlantiszom

Véres ütközeteknek már nincs nyoma, írja Szekszárdról Mészöly egyik szép (Térkép Aliseáról) novellájában. Ez jutott eszembe a bodrogközi kis falu, Nagykövesd várának dombján állva. A falu, immáron néhány kilométerre a magyar határtól, századokon át jelentős pontja volt a Zemplén vármegyében lezajlott történelmi eseményeknek, s hajdan erős vára körül sok véres ütközet folyt le.„A vár eredetére nézve eltérők a vélemények – olvassuk a Zemplén vármegyéről szóló monográfiában. – Egyik szerint 1040 körül már fennállott. Mások szerint Lóránt építette 1247-ben, kinek fiai 1280-ban elcserélték a várhoz tartozó birtokot Micz bán fiaival. Micz bán – néha Miek bán néven – a Baksa nemzetség őse volt, aki II. András (1205–35) idejében... kapta ezt a nevet, s akinek felesége a monda szerint hét ikerfiút szült. Anyjuk szégyenletében el akarta őket veszíteni, apjuk azonban titokban valamennyit fölneveltette, s a fiúk azután hét (Csapy, Bocskay, Szürtey, Soós, Raskay, Eszenyi és Kövesdy) családot alapítottak. (Ezt az egész elbeszélést a történeti kritika a mondák körébe utalta.)Más változat szerint a vár 1247-ben már a leleszi prépostságé volt. Némely író meg azt vitatja, hogy 1283-ban épült, s a Rathold nemzetségből való Lóránt, a Lorántffyak őse építtette, aki IV. László király ellen föllázadván, ez Micz bánt és Finta nádort küldte ellene. A csatában állítólag maga Lóránt is elesett, és a várat Micz bán kapta. Végül még egy forrás 1280-ban Simon fiát, Györgyöt nevezi meg a vár birtokosaként. Abban az időben Kuezd, Kuuesdi, Esusd, Kuestd, Kuuestd alakban szerepel. A XIV. században (1323-ban) a Micz bán nemzetségéből származó Soós és Szerdahelyi családokat uralja, akik másfél századon át vitatták fegyverrel egymás jogát a várhoz. 1358-ban már egyedül a Szerdahelyi családot találjuk benne; egy századdal később, vagyis 1446-ban azonban ismét a Soósokat látjuk a birtokban, akiktől a Szerdahelyiek ismét elfoglalták; de 1450-ben a Soós testvérek, György és Miklós Hunyadi Jánostól visszakapják. Egy ideig Giskra cseh hadai is táboroztak a várban, akikkel itt kötött egyezséget Hunyadi János. Mások szerint 1451-ben foglalták el a várat, és csak 1459-ben űzte ki onnan őket Mátyás király. 1505-ben a Szerdahelyi családot látjuk ismét birtokban, a következő évben azonban a vár Tokajhoz tartozott, és Literáti volt az ura. 1526-ban Szerdahelyi László átíratta a várat és uradalmat feleségére, Werebélyi Margitra. 1556-ban a Szapolyai-párti Némethy Ferenc bevette Izabella királyné részére, de két évvel később Telkessy Imre császári vezér Ferdinánd király számára visszahódította. 1560-ban Serédy Benedeket iktatták birtokába, de később visszaszállt a Micz bán ivadékokra, ismét föltámasztva a rokon családok pörösködését, amely több mint fél évszázadig tartott. Végül Soós György nyeri el a birtokot, de 1672-ben a Wesselényi-féle összeesküvésbe keveredvén menekülni kénytelen, s a birtokra az államkincstár teszi rá a kezét. A következő évben a császáriak légbe röpítették a várat, amely azóta felépítetlen rom.”A várdombról messze ellátni: ha lenézünk, ott csillog egy régi patak holt vize, távolabb pedig Karcsa falu. Mögöttünk Somotor, mellette ott folyik a Bodrog, amelybe néhány kilométerrel feljebb ömlik a Latorca és a Laborc vize. Itt, a várhegyen minden csendes, ám e csend nem felejteti a régi időket, a múltat, a testvérviszályt, az ütközeteket. Nekem az is eszembe jutott – Anonymus gestájából tudjuk –, hogy több mint ezer esztendeje itt, erre lovagoltak, ügettek, vágtattak Álmos vezér katonái, midőn Zemplén vára felé haladtak. Persze nem véletlenül jutott eszembe, mert jól látszik Zemplén falu, és látszik a régi vármegyeháza hatalmas tömbje.