András bácsi bezörget

AAndrás bácsi a szomszédunk volt gyermekkoromban. Minden reggel megzörgette a kiskaput, a kutyánk már ismerte, nem is vakkantott rá. „Ne haragudjék, szomszédasszony – kezdte a bocsánatkérést –, látom, hogy sok a munkája, szívesen segítenék...” A mama kihozta a pálinkásüveget, öntött neki egy kupicával. Ezért jött tulajdonképpen. Aztán segített a söprögetésnél, telehúzta vízzel a kút mellett álló dézsákat, a küszöbre ülve elszívott egy cigarettát, és hazament.Mostanában egyre többet gondolok ízes beszédére, gazdag szókincsére. Pedig András bácsi írni-olvasni nem tudott, de magyarul, azt nagyon. Magyar iskolába én sem jártam, így az ikes igék használatát is tőle tanultam. És sok mást is. Emlékszem, egyszer Szegeden megkérdezte tőlem egy ottani egyetemi hallgató: „Hol tanultatok meg ilyen jól magyarul ti, bácskaiak?” Merthogy ő addig nem is sejtette (az iskolában sem tanulta), hogy ott magyarok is élnek, akik magyarul éreznek, és magyarul beszélnek.Kérdésére nem válaszoltam. Azóta sem találkoztam vele, de gondolom, hogy nagy karriert futott be, lehet, hogy még a kisebbségi ügyeknek is szakértőjévé vált marxista tudatlanságával.András bácsi, a szomszéd azonban naponta eszembe jut. Elegendő, ha bekapcsolom a tévét, vagy kinyitom az újságot. Bosszankodva a sok magyartalanság láttán, mindig magam elé képzelem, s arra gondolok, ugyan hogyan mondaná ő ezt vagy azt. Például most ezt a címet, amelyet éppen olvasok, s így kezdődik: „Közel ezer alkalommal...” Miért közel? Mihez közel? Miért nem „csaknem”, „majdnem”? – tépelődöm.Igencsak meglepődnék Panna néni, Andris bácsi hites felesége, ha ezekkel a szavakkal állítana be hozzá a férje: „Hallod-e, mama, közel öt zsák krumplink termett az idén!” Persze ő ilyesmit sosem mondana, hanem ekképpen szólna: „Csaknem (majdnem) öt zsákkal szedtem...”Eszembe villan, hogyan dadogott egy jogvégzett ember a múltkor a rádió mikrofonja előtt, amikor a riporter kérdezgette: egyetlenegyszer sem érzett rá az ikes igékre, csak így mondta: haragudjon, utazzon, egyen, igyon. Mit soroljam? Este egy szinkronizált filmben is így beszéltek a szereplők, de ezen már meg sem lepődtem. Vészesen romlik a nyelvünk, pedig ez műveltségünk egyik legféltettebb kincse. Gyakran arra gondolok: védik a gátakat, a vasúti töltéseket, az utcák rendjét, a kertek termését, a levegő tisztaságát, s ha valaki vét az előírások ellen, azt szigorúan megbüntetik. Nem lehetne a nyelvünknek is hathatósabb védelmet nyújtani a nyelvrontó betyárok ellen?Kinyitom az újságot a minap, s eláll a lélegzetem. Iszonyodva olvasom a következő mondatokat: „... az illetékesek mindent megtesznek a helyzet rendezése érdekében... az arra érdemeseket meg fogják jutalmazni...” Folytathatnám. De kiesik az újság a kezemből, és elgondolom, milyen szépen meg lehetett volna írni ezt imigyen: „... az illetékesek mindent megtesznek a helyzet rendezésére... az arra érdemeseket pedig majd megjutalmazzák...” Vagy így túl egyszerű lenne?Figyelemmel kísértem egyik politikusunk beszédét, hatszor használta (feleslegesen) az „érdekében” szót, hogy más magyartalanságát ne említsük. András bácsit nem tudom megkérdezni, már régen nem kopog be hozzánk, meghalt. Amikor utoljára beszéltem vele, azt mondta remegő szájjal, könnyes szemmel: „Meghalt a fiam a Donnál a hazáért.” Nem a haza érdekében, hanem a hazáért. Egy ismert nyelvészünk szerint a magyar nyelv érdekében bűn az „érdekében” használata.Országos hatáskörű hivatalokban mindenütt van iktató, tudakozó, portás és tudj’ isten, még micsoda, de olyan részleg, ahol valaki átnézné a főosztályvezető vagy helyettese (lehet a főnöke is) kéziratait: nincs. Olyan sincs, amelyik a kereskedésben terjesztett figyelmeztető nyomtatványokat ellenőrizné. (Ha mégis van, akkor rosszul dolgozik.) Ezért függesztenek ki a házak kapujára ilyen szövegű figyelmeztetést: „Kérjük a kaput becsukni!” Magyarul így hangzana: „Kérjük, csukja be a kaput!” A napokban láttam ilyen figyelmeztető felírást is: „Ne tessék ráülni!” Milyen szép lenne magyarul: „Ne üljön rá!” Bizony, ha élne még András bácsi, és bekopogna hozzánk abba a régi házba, tudná, hogyan csukja be a kaput nesztelenül és hová üljön a mamától kapott teli pálinkáspoharával.