Az MKP koalíciós jövője a tét

Nehéz helyzetbe került a Magyar Koalíció Pártja a szlovák parlament júliusi ülése után. Az MKP elutasítja a közigazgatási reform törvényeit, amelyet immár Rudolf Schuster államfő is aláírt. Az MKP elnöksége ezek után arra készül, hogy az országos tanácstól augusztusban azt kéri, támogassa a koalíció felmondásának lehetőségét. De mi lesz azután? Hová helyezi önmagát az MKP a szlovákiai politikai palettán?– A közigazgatási reform első két törvénye valóban teljességgel elfogadhatatlan a Magyar Koalíció Pártja számára, de hadd tegyem hozzá, hogy a Szlovákiában működő két, önkormányzatokat tömörítő szövetség és mintegy kétszáz civil szervezet számára is. A törvények ugyanis nemcsak a területi elrendezés miatt rosszak, hanem azért is, mert a kormány tervezetéhez mérten olyan változásokat eszközöltek benne az ellenzéki képviselők – a kormánykoalíció egy részének támogatásával –, amelyek következtében egyfajta államosított önkormányzati rendszer van kialakulóban, olyan, amelyen belül a kormány továbbra is hatalmat gyakorol az önkormányzatok felett. Ez a tény, illetve a kormánypártok összefonódása az ellenzékkel azonban nem igazán ezért meglepő, hanem azért, mert 1992-től megfigyelhetően a szlovák társadalom – pontosabban a szlovák nemzet – két, nagyjából azonos, nagy csoportra osztható. Az egyiket az európai normák iránt érzékeny és fogékony választópolgárok alkotják, akik teljes egészében támogatják Szlovákia integrálódását az Európai Unióba és a NATO-ba. Ők azok, akik 1998-ban igen jelentősen avanzsálták magukat a választások során, s a jelenlegi, úgynevezett demokratikus vagy reformpártokat juttatták hatalomra. A másik tábort azok alkotják, akik számára a szlovák állam léte önmaga érték, függetlenül az állam által biztosított életminőségtől, társadalmi és politikai értékrendszertől, akik egyfajta, közelebbről körül nem határolt harmadik utas megoldásokat támogatnak, ők a jelenlegi ellenzék választói, azon pártoké, amelyek 1994 és 1998 között szinte teljes politikai izolációba juttatták az országot. Nos, ez okozza a bizonytalanságot, ha úgy tetszik a politikai káoszt, esetleg kiábrándultságot, mellékesen szólva nemcsak a szlovákiai magyarok és az MKP politikusai, hanem az említett reformpárti, Európa-orientált szlovák nyilvánosság számára is. Az MKP helyzete ugyanakkor világos, hiszen a szlovákiai magyarok körében Szlovákia integrációs szándékainak támogatottsága meghaladja a nyolcvan százalékot, ami messze az országos átlag fölött van, nekünk tehát arra kell törekednünk, hogy se eddigi elvi politizálásunk ne csorbuljon, se szavahihetőségünk, kiszámíthatóságunk ne csökkenjen. S ez érvényes választóinkkal kapcsoltban, de a szlovák, illetve az európai nyilvánosság viszonylatában is.– A párt vezetése úgy döntött, hogy a nyár folyamán megtárgyalja az esetleges kilépés okait és módját az MKP járási szerveivel és alapszervezeteinek az elnökeivel. Mire koncentrálnak majd, milyen szempontokat szándékoznak figyelembe venni a megbeszéléseken?– Megítélésem szerint négy témakört kell elmélyülten elemeznünk. Az első lépésünk európai dimenziója, hiszen jövőre várható a NATO végső döntése Szlovákia tagságával kapcsolatban, illetve az Európai Unió részéről a belépés időpontjának pontosítása. Nem szabad megengednünk, hogy a szlovákiai magyarok egyetlen pártja bűnbak lehessen az esetleges sikertelenség miatt, de arra is ügyelnünk kell, hogy az európai intézmények és tömörülések megértsék döntésünk lényegét. A másik szempont lépésünk szlovákiai visszhangja. A már vázolt társadalmi megosztottság miatt nem lehet számunkra érdektelen, hogy a politikai vagy társadalmi reformerők számíthatnak-e az MKP támogatására, tapasztalatainkra, kiszámíthatóságunkra, avagy elfordulunk tőlük, elefántcsontvárba vonulunk, bezárkózva oda saját igazunkkal, tudásunkkal, tapasztalatainkkal. A harmadik szempont a magyar–magyar viszony alakulása, amelyre nyilván hatással van a szlovák–magyar államközi kapcsolatok milyensége. Ebben az esetben egyértelmű, hogy a szlovákiai magyarok, így az MKP érdeke a jószomszédi viszony, ami egyszerűsíti a magyar–magyar kapcsolatok fejlesztését is. Negyedszer, de nem utolsósorban az MKP helyét és szerepét, a párt belső életét kell elemeznünk, hiszen nem szabad elfelednünk, hogy Szlovákia még az idén megtartja a megyei önkormányzati választásokat, jövőre pedig parlamenti és helyhatósági választásokat is. Ebben az esetben pedig nemcsak az a fontos, hogy helyesen döntsünk a listák összeállításakor, hogy a megfelelő szintekre milyen egyéniséget és szaktekintélyt tudunk jelölni, hanem az is, milyen koalíciós potenciállal indul a párt a különböző szintű választásokon. Bonyolult időszak előtt állunk!– Előfordulhat, hogy visszakozik a párt, és mégsem lép ki a koalícióból?– A döntés joga az országos tanácsé. A közigazgatási reform, a decentralizáció és a modernizáció több fontos törvénye – az illetékességiek, a helyi és megyei önkormányzatok vagyonáról, illetve finanszírozásáról szólók stb. – szeptemberben kerül a parlament elé. El kell kerülnünk még csak a látszatát is annak, hogy a kormánykoalíció szlovák pártjai mi miattunk kényszerüljenek a jelenlegi ellenzékkel együttműködni e jogszabályok elfogadása kapcsán, s biztosítanunk kell valamilyen módon, hogy megfelelő ráhatásunk legyen a felsorolt törvények tartalmára. Bevallom őszintén, most nem tudom megmondani, hogyan tudjuk elérni e kettős célt.