Azerbajdzsán áttér a latin írásra

Az azerbajdzsán elnök ukáza alapján augusztus 1-jétől a nyomtatott sajtó- és egyéb termékeket csakis latin nyelven lehet megjelentetni. A lakosság túlnyomó többségében rémületet kiváltó rendelet mögött legfőképpen az áll, hogy a türk világ legerősebb államában, a Baku új orientációs pontjának nevezhető Törökországban a latin írás az elfogadott.A latin ábécét böngészi manapság szabadidejében az azerbajdzsáni alkalmazottak nagy része. Néhány napon belül ugyanis az egyik legnehezebb próba a munkahelyi alkalmassági vizsgákon a latin betűk ismerete lesz a kaukázusi országban. A felmérések szerint a fiatalok még csak-csak megbirkóznak az átállással, a cirill íráson felnevelkedett 30 éven felüliek azonban nehezen, vagy egyáltalán nem. Heidar Alijev elnök ukáza azonban nemcsak az említetteket tartja izgalomban, hanem a törvény végrehajtásáért felelős szerveket is, amelyeknek az említett dátumig emberfeletti munkát kellene elvégezniük. Augusztus 1-je után például „idegen” feliratok nem lehetnek az utcákon, sem az üzleteken, sem a reklámtáblákon. Le kell fordítani cirillről latinra, és újra ki kell adni az öszszes arra érdemes szépirodalmi, tudományos művet, tankönyvet, szótárakat – hogy mást ne is említsünk. A listákat most állítják össze.Gondban van a sajtó is, amelynek függetlenségén helyi újságírók szerint sebeket ejt ez az intézkedés. Mint mondják, valószínűsíthető, hogy a rendszer a számára nemkívánatos személyek eltávolítására is felhasználja az alkalmat. Nem maradhatnak meg a jól ismert fejlécek sem, arról nem is beszélve, hogy az eddigi vásárlók nagy része nem tudja majd elolvasni az így megjelenő újságokat. Jellemző, hogy az idén tavasszal már latin nyelven újjászülető egyetlen kivételből, az Aina (Tükör) nevű hetilapból ez idáig szinte mind a standokon maradt. A könyvkiadóknak, íróknak is az a legfőbb gondjuk, hogy ki fogja majd elolvasni, amit kinyomtatnak. Ráadásul a szféra nehéz helyzete miatt a szerzők saját költségükön nyomtatják ki műveiket, és aligha lesznek hajlandók üzletileg biztos bukást jelentő vállalkozásra pénzt kidobni.Az átállás nagyszámú ellenzője szerint a reform négymillió dollár állami támogatás nélkül bukásra ítéltetett, s nemcsak az anyagiakon múlik a siker, hanem az időn is. Még a törvény hívei között is egyöntetű a vélemény, hogy az átállásra legalább 3–5 éves átmenetet kellene adni. Nehezen emésztik meg azt is, hogy az elmúlt száz év leforgása alatt negyedszer változik Azerbajdzsánban az írásbeliség. Errefelé ősidőktől, a törökökhöz hasonlóan, arab betűkkel írtak, de a szovjet hatalom 1926-ban úgy döntött, hogy a türk köztársaságokban a latin ábécére tér át. Meg kell említeni: Lenin küldött segítségül szakembereket Atatürknek is, amikor Törökország írást váltott. Az azeriek azonban alig szokhatták meg az új betűket, mert Sztálin parancsára minden szovjet köztársaság átállt a cirill írásra. Akkor ez a folyamat három évig tartott. A Szovjetunió szétesése után a független köztársaságban először a nemrég elhunyt Elcsibej elnök vetette fel 1992-ben a latin írás gondolatát, az akkori, összeesküvésektől, puccsoktól terhelt politikai zűrzavarban azonban elsikkadt a megvalósítás. Ám a hatalmi villongásokból győztesen kikerült egykori köztársasági első titkár, Alijev kilenc év után ismét visszatért e szimbolikus politikai üzenettel is bíró reformra.