Budapest a zsebesek paradicsoma

A rendszerváltozás első tíz éve alatt megsokszorozódott hazánkban a zsebesek száma. Szakemberek jelzik: hamarosan a zseblopások ugrásszerű növekedése várható, ugyanis a közeljövőben számos, jelenleg büntetését töltő zsebtolvaj szabadul. Ügyködésük szenvedő alanya bárki lehet, ám a rendőrség is „felkészült” belőlük.Ősi „kaszt” az alvilágban a zsebeseké. Amióta az emberek pénzt hordanak maguknál, azóta léteznek olyan bűnözők is, akik azt megpróbálják megszerezni – írja róluk Palotás István a Belügyi Szemlében. Természetesen mifelénk is volt belőlük sokféle. A múlt század elején különösen nagy hírük volt az úgynevezett úri zsebtolvajoknak, akik elegáns ruhában jártak-keltek, s tehetős hölgyek füléből észrevétlenül operálták ki a gyémánt fülbevalót. Többségben azonban nem ők, hanem a szegényebb rétegből származó megélhetési társaik keserítették meg sok-sok óvatlan polgár életét. A zsebesek elszaporodása azonban a rendszerváltozás éve óta lett újra látványos. Így 1998-ban már ötször több bejelentett bűnesetet regisztráltak a rendőrségen, mint 1990-ben. Azóta viszont újra, és jelentős mértékben csökken az elkövetések száma.Palotás István szerint a zsebtolvajok elszaporodását hazánkban két körülmény befolyásolta alapvetően: az idegenrendészeti törvény folyamatos demokratizálódása elősegítette a külföldi – elsősorban Romániából és a délszláv térségből érkező – bűnözők beáramlását az országba, másrészt viszont az egyre nagyobb tömegeket érintő elszegényedés folytán a magyar elkövetők száma is megnőtt. A magyarországi helyzet specialitása mindezentúl azonban az, hogy a zseblopások kilencven százalékát Budapesten követik el. Így aztán a fővárosi állapot teljes mértékben meghatározza a hazai statisztikai mutatókat. A BRFK zseblopási alosztályának adatai szerint a fővárosban egy év alatt átlagosan 800 zsebtolvaj fordul meg, közel egyharmaduk azonban külföldi, profi bűnöző.A tanulmányíró szerint az elkövetési módszerek az évek során alapvetően nem változtak: táskából, hátizsákból, illetve zsebből emelik ki a tolvajok leggyakrabban az értékeket. Általában a tömeget keresik, hiszen fondorlataik leginkább a zsúfolt helyeken válnak be. A trükkös megoldások is ismeretesek az ilyen ügyekre szakosított nyomozók előtt. Kontaktust teremtenek a kiszemelt áldozattal. Például megjátsszák a eltévedt turistát, pénzváltással próbálkoznak, ájulást színlelnek, álprostituáltként közelednek, vagy egysze-rűen valamilyen mondvacsinált ürüggyel belekötnek a mit sem sejtő „páciensbe”. Nyáron viszont az álrendőrök a menők. Róluk nem árt tudni: szinte kivétel nélkül román állampolgárok. Tavaly egy új módszerrel is megismerkedtek a rendőrök. A belvárosi kerületek feltehetően gyermekkorú tettesei az úgynevezett liftes rablók. Úgy működnek, hogy két-három elkövető általában idős hölggyel együtt száll be a felvonóba, s útközben kifosztják az áldozatukat.A zsebtolvajlásokat óriási többségben reggel hét és este nyolc között, elsősorban a csúcsforgalmak időszakaiban követik el. A helyszínek az évek során változatlanok: a zsúfolt közlekedési eszközök, aluljárók, metróvonalak, bevásárlóközpontok, piacok, pályaudvarok, nyári turistaszezonban pedig a Váci utca, a Vár, a Citadella és a Hősök tere. A zsebtolvajlást teljes egészében felszámolni természetesen nem lehet, ám a megelőzés alaposan megritkíthatná a soraikat. Palotás István szerint ez a bűncselekményforma az, ahol maga a sértett teheti a legtöbbet azért, hogy ne váljon áldozattá. Ehhez nem kell sok, csak annyi, hogy zsúfoltságban fokozottabban figyeljen az értékeire, ám az is üdvös lenne, ha a médiumok a témával rendszeresen foglalkozva tartanák fenn az éberséget.