Egy lépés a kisgazda úton

Meghökkentő és elgondolkodtató az az arrogancia, amellyel az ország legnépszerűbb politikusa és pártjának néhány vezetője reagált Horváth Balázs képviselő elsőként a Magyar Nemzetben megjelenő nyilatkozatára. Ebben az Antall-kormány első belügyminisztere a személyeskedést kerülve, tárgyszerűen, ám kétségkívül határozottan bírálta az MDF vezetése által képviselt politikát.A nyilatkozatot követő reakciókban az a legfeltűnőbb, hogy Dávid Ibolya elnök asszony és hívei kerülik a tartalmi vitát Horváth Balázzsal. A legkisebb kormánypárt egyik tisztségviselője például a tegnapi Népszabadságban a „renitens” honatya elleni fegyelmi vizsgálat kezdeményezését többek között így indokolta: „Horváth Balázsnak nem most, hanem akkor kellett volna meggondolnia magát, amikor a taxisblokád idején felmászott a Parlament ablakába.” Nem állít ki magáról fényes bizonyítványt az a párt, amelynél az ellenvéleményt egy évtizeddel korábbi eset felidézésével lehet lesöpörni az asztalról. Arról nem is beszélve, hogy a rendszerváltozás előtti időket – illetve a kisgazdapárt jelenét – idézi, amikor a nyilvánosan megfogalmazott bírálat elegendő egy fegyelmi eljárás megindításához.Horváth Balázs egyébként azt nehezményezte, hogy az MDF vezetői mérlegelés nélkül utasították el a Fidesznek a két párt választási együttműködésére vonatkozó eredeti ajánlatát. Érdemes felidézni, hogy ez a javaslat a jelenleginél mindenképpen több mandátumot biztosított volna a parlamentben az MDF-nek, s a párt összes mostani képviselője indulhatott volna saját körzetében. A demokrata fórum támogatottsága ismeretében nehéz lenne méltánytalannak minősíteni az ajánlatot, amelynek kapcsán a Fidesz már akkor egyértelművé tette, hogy később ennél csak az MDF-nek kedvezőtlenebb feltételekkel tud megállapodást kötni. Horváth Balázs bírálata tehát e ponton célba talált, de a Békejobb-kezdeményezés kudarcára vonatkozó megjegyzését sem érdemes vitatni.Minden bizonnyal éppen azért próbálják az MDF vezetői a nyilatkozó személyének lejáratásával elintézni az ügyet, mert pontosan tudják, hogy a választások közeledtével egyre nehezebb a pártot belülről feszítő ellentétek felszínre törését megakadályozni. Mind többen látják ugyanis – elsősorban a frakció tagjai –, hogy nem vált be a Dávid Ibolya nevével fémjelzett különutas politika, a választási megállapodás késleltetésével nem sikerült feljebb srófolni az MDF „árát”. A párt helyzetét az a furcsa kettősség jellemzi, hogy miközben a közvélemény előtt sikeres miniszterként megjelenő elnöknek jelenleg nincs kihívója a pártján belül, az általa képviselt stratégia megfenekleni látszik. A vezetőit sűrűn váltogató SZDSZ útja az MDF számára aligha járható, így a megoldás kulcsa most még Dávid Ibolya kezében van: egy megfelelő politikai korrekcióval ésszerű választási megállapodást köthet a Fidesszel, s pártját is egyben tarthatja.A pártelnök Horváth Balázs nyilatkozata kapcsán a „kisgazdásodástól” óvta pártját. Csakhogy éppen az jelenti az első lépést a kisgazda úton, ahogyan a nyilvánosságra került konfliktust az MDF eddig kezelte.