Esélyek és kelepcék Macedóniában

Már napokon belül beindíthatja a NATO az ígért macedóniai misszióját, azzal a feltétellel, hogy a szemben álló feleknek sikerül felmutatniuk az alkotmánymódosításról szóló megállapodást, és ami talán még fontosabb, fokozott önmérséklettel megszilárdítaniuk az eddig igencsak ingatagnak bizonyuló tűzszünetet. Ez a tény egyben meg is magyarázza, hogy valójában minek is szánja „akcióját” a katonai szövetség ebben az országban. Bár a balkáni béke letéteményesének szerepébe kényszerült NATO az egyszerű jelenlétnél többet akar adni, a mandátumot úgy kívánja meghatározni, hogy arra semmiképpen se lehessen „ráhúzni” a békefenntartás időben rétestésztaszerűen nyúló és végtelenségig összetett köntösét. Ezért korlátozott személyi állománnyal, kizárólag az albán fegyveresek által leadott fegyverzet begyűjtésében és hatástalanításában hajlandók közreműködni.Érdekes módon Macedóniában már régóta állomásoznak NATO-katonák és nemzetközi katonai megfigyelők, ám eddig hivatalosan nem a helyi konfliktus miatt, hanem a koszovói békefenntartás logisztikai kiszolgálásának feladatával, korábban pedig a Jugoszláviából való békés kiválás felügyelete végett. Talán sohasem gondolták volna, hogy a szegénysége ellenére eddig biztos műveleti háttérnek számító országban kerül sor a legújabb – igaz rendkívül visszafogott jogosításokkal felruházott – miszszióra. Az etnikai arányok miatt mindig is jelenlevő potenciális konfliktus azonban végül felszínre került, s efelett a békefenntartói szerepkörben a térségben állomásozó NATO kedvetlensége ellenére sem hunyhatott szemet.A szövetség kedvetlenségének, illetve kényszeredett cselekvése során mutatott óvatosságának az oka sokrétű. Érthető anyagi és politikai okok miatt nem szeretnék bővíteni amúgy is széles körű balkáni feladataik számát, és ugyanezzel együtt szeretnék elkerülni azt is, hogy újabb ellenségeket szerezzenek – s ami a legfőbb, hogy a helyi erők, elsősorban az albánok céljainak „balek” kiszolgálóivá váljanak. Nem véletlen, hogy az albánok állandóan békefenntartókat emlegetnek, és valahol azt remélik, hogy a NATO-misszió árnyékában sikerül nagyobb teret nyerniük politikai és egyéb céljaik megvalósításához. Ez utóbbi alatt nem valami magasztos célra, hanem arra az elsősorban illegális gazdasági tevékenységre érdemes gondolni, amelynek kitűnő keretet szolgáltatott a balkáni háború káosza. Amennyiben sikerül kieszközölniük, hogy a „kisebbségi jogok védelmében” a NATO gúzsba kösse a szkopjei kormány kezét, talán elfedhetővé válik ez a háttértevékenység is.A macedónai NATO-misszió legfőbb problematikája az, hogy amíg Koszovó esetében valóban tömeggyilkosság és exodus, etnikai tisztogatás megfékezése végett léptek közbe, addig Macedóniában egy nyilvánvalóan kétes célú provokáció miatt kirobbant konfliktusba kell beavatkozniuk. Egy jelképes „mocsarairól” híres térségben márpedig ez nem elhanyagolható kockázatot jelent.