Könyvesház

Száz magyar falu képes históriájaKönyvészeti ritkaság lesz a millenniumi sorozatSzülőhelyünk ködbe vesző történetei már csak azért is érdekesek, mert ismerjük a rég elporladt szereplők leszármazottait, magunk is bejárhatjuk az idézett helyszíneket: a templomdombot, a szőlőhegyet, a páskomot, a patakpartot. Ismerősen köszöntenek ránk a legvénebb fák, a toldott-foldott iskola vagy éppen a jegyzői vagy a paplak. De vajon ötven kilométerrel odébb érdekes-e a mi falunk története? Ha nincs kapaszkodója az emlékezetnek, hogy fölidézze a derék parasztokat, tiszteletre méltó földesurakat, a messzi vidékre elszármazott s híressé lett legkisebb fiúkat, akkor is izgalmas forgatni a helytörténeti história lapjait? Nos, a millenniumra szánt Száz magyar falu könyvesháza sorozat a félidőben azt igazolja, igen. A jó tollú, hiteles történetírók szépprózai igényű monográfiái joggal tarthatnak számot más vidékek lakóinak érdeklődésére csakúgy, mint a jövő nemzedék figyelmére, amelyik majdan azt kutatja, milyen kor is volt e sokat szidott és áldott huszadik század errefelé, Kelet-Közép-Európában.Az ötlet szülőatyja Buza Péter szerkesztő-újságíró, aki legelébb is megnyerte Kosáry Domokos akadémikust az ügy pártolójául, majd Balsay István fideszes politikus szegődött államtitkárként a vállalkozás mellé. Megalakult a Száz Magyar Falu Kht., s a fölállított szerkesztőbizottság kiválasztotta azt a száz települést – a kiválasztás időpontjában községek voltak –, amelyekről azonos szempontok alapján a szakértő monográfusok elkészítik történeti munkájukat.A magyar történetírásnak voltak már ehhez hasonló vállalkozásai, mondja Buza Péter, ám ezúttal európai léptékkel is egyedülálló munkába fogtak, hiszen kizárólag falvakról még nem szerkesztettek sorozatot. Az elegáns, szürke borítós, fekete-fehér képeket tartalmazó, nagyjából 180 oldalas kiadványok külseje Faragó István sokszoros díjnyertes könyvtervező ízlését és igényességét dicséri, a tartalomért pedig közvetlenül a helyi szerzők, közvetve pedig a megyei levéltárak igazgatói, a megyében dolgozó, történetírással foglalkozó levéltárosok, közgyűjtemények dolgozói felelnek.Hogy melyik legyen az a száz? Először hosszabb listát vettek maguk elé a szerkesztőbizottság tagjai, meséli Buza Péter sorozatszerkesztő, majd szűkítették a kört. Számba vették, hogy milyen kultúrhistóriai kincset tartogat az illető település a többihez képest, őriz-e kivételes kulturális értéket, építészeti emléket. Ki a falu jeles szülötte, zajlott-e a földjén sorsfordító történelmi esemény, csata, s az sem volt mellékes, hogy íródott-e a helységről a közelmúltban összefoglaló mű. Fontos üzenetnek szánták a falvakban élőknek, hogy az ő történetük is történelem, része a nemzet históriájának! Számos falu históriája az Árpád-kortól végigvezethető, ami önmagában is figyelemre méltó tény Európa e huzatos fertályán. A száz magyar faluban magyarázatra nem szoruló jelképként benne foglaltatik hat határon túli – erdélyi, mezőségi, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai és burgenlandi – település, valamint hat olyan magyarországi község, ahol meghatározó honi kisebbség – német, szlovák, szlovén, horvát, román, szerb – alkotja a lakosságot, vagyis azon a vidéken ők leltek új hazára, s integrálódtak Árpád népéhez. Tavaly májusban látott napvilágot az első, szeptemberben jelenik meg az ötvenedik kötet, s a szerkesztők a jövő augusztus 20-ra szeretnék befejezni a sorozatot. Nem kevés erőfeszítéssel jár az anyagiak előteremtése, mondja a sorozatszerkesztő, hiszen mindenik kiadványhoz egymillió forint szponzori pénz szükséges.Különösképpen igyekeztek kedvessé tenni az írásokat, nyomatékosítja Buza Péter, s a máig őrzött legendák kutatási alapot jelentettek. Az írásos dokumentumok mellé a szerzők hozzávették a helybéliek személyes viszszaemlékezéseit, a falu szóbelileg megőrzött hagyományainak és szokásainak legcsillogóbb gyöngyszemeit. A sorozatszerkesztő a vállalkozás félidejében olyan visszajelzésekről számolhat be, amelyek mind a kiadónak, mind a szerzőnek, mind az ötlet gazdájának megelégedésére szolgálhatnak: olyanok is a kezükbe vették a falujukról megjelent könyvet, akik nemigen forgatnak írott szöveget. A példányszámot leginkább az adott település igénye szabta meg, az utánnyomásról ábrándozni is felesleges a magas költségek miatt.A globalizációs folyamatnak leginkább a falvak esnek áldozatául. Ezért tartja jogosnak Balsay István, a szerkesztőbizottság elnöke azt a szándékot, amely a falumonográfiák kiadását szülte. Az önértékelés, az identitás erősítése így is lehetséges, véli a politikus, s hangsúlyozza a megyei közgyűlések anyagi hozzájárulásának fontosságát. Példányról példányra szedik össze a pénzt, de sem a tartalmi, sem a formai igényességből nem engednek jottányit sem, erről meggyőződhetnek az olvasók.A háború után, a szocialista időkben igen értékes településmonográfiák készültek, ez kétségbevonhatatlan, különösen a néprajzi vonatkozásúak számítanak kincsnek. A szerzők a kötelezően előírt szempontokat vagy bravúrosan megkerülték, vagy oly módon helyezték el az írások testében, hogy mit sem vontak le a mű hitelességéből, históriai értékéből. Sajnos így is sok ferdítés, hazugság került viszont a kiadványokba a második világháborúval kapcsolatban. Bizonyos történelmi eseményekről nem nyomtathatták ki az igazat, el kellett hallgatniuk neveket, olykor tragédiákat. Erdős Ferenc, a Fejér Megyei Levéltár igazgatója, a hat Fejér megyei falukönyv szerkesztője, maga is társszerző, szerző, lektor, éppen azt az erényét hangsúlyozza a sorozatnak, amely végre leszámolhatott e régi kényszerszempontokkal. A második világháborús áldozatok, az elesett katonák névsora megtalálható a függelékben, de sokkal árnyaltabb a kép például a falvak földesurainak életútjáról is, nem beszélve az egyházak érdemeinek taglalásáról, a településeken végzett kulturális és szociális misszójuk értékeléséről.De nem muszáj tudományos szempontokat emlegetni, ha bármelyik kiadvány első oldalát kinyitja az olvasó. Elég, ha belefeledkezik a szövegbe, s végigböngészi a képeket. A „mi falunk” története bízvást érdekes a „szomszédvárban” is.