Légi veszély!

Július 4-én olyan természeti jelenségnek lehettek szemtanúi a csanytelekiek, amilyet eddig a legidősebbek sem láttak. Délután három órakor hirtelen beborult az ég, aztán majd fél órán keresztül meggyszem nagyságú jégdarabok záporoztak a búzatáblákra, a dinnye- és kukoricaföldekre. A hatalmas menynyiségben lezúduló jég ötszáz hektár egy kilométeres sávjában leborotválta a növényzetet, elpusztította a termést. A község polgármestere szerint a természeti csapás beláthatatlan következménnyel jár a csanytelekiek gazdálkodására. Egyetlen károsult őstermelőnek sincs mezőgazdasági biztosítása.Napok óta nem jön álom Olajos Sándor szemére. Éjszakánként hánykolódik az ágyában, és ha rövid időre elszenderül, mindig egyetlen kép jelenik meg előtte. Mintha végtelenített filmszalagon ugyanazt a jelenetet látná. Dinnyeföldje közepén áll, és látja, ahogy a jég először a leveleket veri szét, majd a termést pusztítja. Olajos Sándor azért sem felejti ezt a képet, mert a jégfüggöny okozta élete eddigi legnagyobb anyagi katasztrófáját: harminc perc alatt tönkrement. Kéthektáros farmja úgy néz ki, mintha dömper gázolt volna végig rajta. Elcsukló hangon idézi fel a természeti csapás pillanatait.– Különleges művelésű a földem. Csepegtető technikájú rendszert építettem ki sok millió forintért. Tavaszig fóliasátorral védem a palántákat, de amikor jön a meleg, eldobom a védő műanyagot. Így aztán tehetetlenül álltam a jégzáporban, semmit sem tudtam tenni. Néhány hét múlva vitték volna a dinnyémet Németországba. Az egész termést megvette egy német kereskedő, de most lemondta az üzletet. Az előkészítésbe két és félmillió forintot fektettem be, és négymillió forint haszonra számítottam. Ez most ugrott. Nem tudom, hogy a nagy veszteség után képes leszek-e valaha is talpra állni.– Nincs biztosítása?– Nincs. Azért nem kötöttem, mert azt már nem tudnám kifizetni. Kalkuláljunk csak a legegyszerűbb számokkal. Ha befektetek egymillió forintot a földbe, jó termés esetén nemcsak a tőke térül meg, hanem egymillió forint hasznom is lesz. De egymillió forintos befektetésnél körülbelül kétmillió a biztosítás. Ha ezt leteszem, akkor biztos a veszteség, mert a lehetséges hasznom is elúszik. Ebből az egyszerű számvetésből is kiderül, miért nem szeretnek biztosítást kötni az őstermelők.– Inkább vállalják a kockázatot?– Inkább. Senki sem számít arra, hogy júliusban jégeső lehet. Ilyen természeti katasztrófa százévenként egyszer fordul elő.– A mostani után sem köt biztosítást a földre?– Nem. Nincs miből, és higgye el, hogy nem éri meg.Olajos Sándor levelet írt a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Csongrád megyei hivatalához. Kárenyhítést kér. Ha kap, jövőre is dinnyét termeszt azon a két hektáron, amelyet ismerőseitől bérel. Ha nem segítenek rajta, nem tudja, mi lesz a sorsa. Főállásban erdészként dolgozik havi hatvanezer forintért. Ebből a fizetésből csak a legszükségesebbeket tudja előteremteni a gyermekének és feleségének, aki munkanélküli. A havi fixből nem telik mezőgazdasági befektetésre.Csanytelek polgármestere, Veres János határozottan kijelenti, hogy az önkormányzat nem tud segíteni a károsultakon.– Nincs a falunak katasztrófavédelmi alapja. Ilyen pénzzel csak a megyei önkormányzat rendelkezik. Hogy a jégverte gazdaságok kapnak-e a megyétől kárenyhítést, a jövő titka. Az biztos, hogy a sorozatos természeti csapások következtében szegényedik a csanyi nép. Az utóbbi évek bel- és árvizei felemésztették az emberek tartalékait. Három éve rendszeresen kiárad a Tisza.Csanyteleken a folyó jó ideje nemcsak áldást osztogat, hanem veszedelmet hoz a kertészkedő családokra. A helybeliek fő megélhetési forrása a virág-, káposz-ta-, paprika- és paradicsomtermesztés. Csanytelek lakossága évről évre csökken. Tíz évvel ezelőtt ötszáz lélekkel többen laktak a faluban. Nem mindenki bírja a versenyt, s a leszakadást egy olyan esemény is gyorsítja, mint a nyárközepi jégzivatar. Ennek hatása messzire mutat, Veres János jóslata szerint sokan abbahagyják a termelést.– Akinek a két-három hektáros birtokán elverte a jég a búzáját, kukoricáját, az szerintem jövőre nem fog vetni. Nem tud talpra állni. A jég több családot földönfutóvá tett. Ma még nem lehet felmérni a jégkár hatását, következményeit. Becslésem szerint a kárérték meghaladja az ötvenmillió forintot. A faluban ez óriási pénz. Én csak száz-százötven családot tartok olyan gazdagnak, aki kibír egy ilyen természeti csapást. Sajnos a károsultak között nincs olyan gazda, aki biztosította volna a termését.– Mi ennek a magyarázata?– Nem azért nem kötnek agrárbiztosítást, mert felelőtlenek. Olyan sok pénzt kellene kiadniuk rá, hogy belerokkannának.– Nem túlzás ez?– Egylátalán nem. Én biztosításpárti vagyok. Mindenemet biztosítom, csak a földet, a termést nem. Az agráriumban a biztosítás meghaladja a befektetés öszszegét. Bonyolult kérdés ez, csak az érti, aki falun él.Szabó Lajos közterület-felügyelő végigvezet a jégverte földeken. Leírhatatlan pusztítás látható Bori Sándor kukoricásában. A jég valósággal lefűrészelte a nagy leveleket. Bori azt mondja, a vihar forgatta, pörgette a jégdarabokat, és úgy zúdította a földjére, mint golyószóró a lövedéket. Szabó Zoltánnak tizenhat hektáron pergette ki a jég a kalászból a búzaszemet. Szabóné Rózsika napokkal a vihar után sem tudja felejteni a szörnyű délutánt.– Pillanatok alatt tíz centiméter vastag jég borította a földet. Estig nem olvadt el. Szürke volt a táj, olyan, mint télen. Jövőre nem búzát vetünk: váltunk. De biztosítást nem kötünk.Vincze László, a térség országgyűlési képviselője, miután személyesen meggyőződött a pusztításról, a földművelésügyi tárcához fordult segítségért. Abban reménykedik, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium szerét tudja ejteni valamilyen mértékű kárenyhítésnek.– A jégverés hasonlít az árvízhez. Nem lehet rá felkészülni – mondja a honatya. – Ez a katasztrófa arra kényszerít bennünket, hogy foglalkozzunk a mezőgazdasági biztosítás rendszerével, amely változtatásra szorul. Szakemberek bevonásával olyan modellt kellene kidolgozni, amellyel biztosítási ügyben csökkenteni lehetne az agrárium hátrányát más ágazatokkal szemben. Jelenleg nagyon nehéz arra sarkallni az őstermelőt, hogy biztosítsa a földjét. Érthető az idegenkedés, de ha nem oldjuk meg a kérdést, akkor növekszik a mezőgazdaságból élők hátránya.