Másfél méterre Antalltól

Három évig Antall József miniszterelnök kabinetfőnöke volt, majd Boross Péter miniszterelnöksége alatt fél évig vezette a kabinetirodát. 1994-től a Külkereskedelmi Főiskola tanára, főigazgató-helyettese, jelenleg főigazgatója. Neve az elmúlt hetekben ismét kiváltotta a sajtó érdeklődését, mivel megpályázta a Magyar Rádió elnöki tisztét.– Ön Antall József volt miniszterelnök mögött másfél méterre áll a fotókon. Szürke eminenciásnak is nevezték a háta mögött. Elfogadta a megállapítást és a jelzőt?– A szürke eminenciást kevésbé. Magam úgy fogalmaztam meg, hogy mindig másfél méterre kell állnom Antall Józseftől azért, hogy elég közel legyek ahhoz, hogy bármikor a rendelkezésére álljak, de azért ne olyan szorosan a közelében, hogy zavarjam, ha beszélni akar valakivel. Ez egyfajta empátia. Meg kellett határoznom a helyemet, amikor egy olyan rendkívüli képességekkel megáldott ember közvetlen munkatársa lettem, amilyen Antall József volt.– Miért önt választotta annak idején a miniszterelnök?– Antall József tanítványa voltam. Ez persze kevés ahhoz, hogy a kabinetfőnöke lehessek, de olyan embert keresett, aki megfelelő ismeretekkel, képességekkel rendelkezik. S amikor a szakértői körülírták, hogy milyen embert válaszszon kabinetfőnökének – ebben benne volt az életkor, az, hogy milyen ismeretekkel, milyen hazai és külföldi tapasztalatokkal, idegennyelv-ismerettel, közigazgatási gyakorlattal rendelkezzék –, én jutottam eszébe. Mindig számon tartotta azokat az ismerőseit, tanítványait, akik adandó alkalommal a munkatársai lehetnek, s akikben megbízhat.– A pártállam idején Athénban kereskedelmi titkár volt. Ilyen funkcióba csak megbízható pártemberek kerülhettek. Nem vetették ezt a szemére?– Akikkel érdemi ügyekben együtt dolgoztam, azok erről nem kérdeztek, nem beszéltek. Kívülről érkeztek ilyen észrevételek, s azokat tudomásul kellett venni.– Torgyán József is megváldolta önt.– Talán azon kevesek közé tartozom, akiktől Torgyán bocsánatot kért. Elismerte a sajtóban, hogy téves információn alapult az, amivel megvádolt.– Azt mondja, hogy Antall József rendkívüli képességekkel megáldott ember volt. Mit ért ezen?– Kivételes ember volt sok szempontból. Egyrészt azért, mert minden hátrány ellenére, amelyben egy politizáni kívánó, de a pártállam iránt magát el nem kötelező magyar értelmiséginek része volt, olyan felkészülten lépett a miniszterelnöki posztra, ami sokak számára elképzelhetetlen volt. Másrészt tudatosan-e vagy ösztönösen, de készült az esetleges változásra, s így vált nemcsak a magyar, hanem az egész kelet-közép-európai térség különleges szereplőjévé. Annak ellenére, hogy külföldön nem ismerték, olyan kisugárzása, karizmatikus egyéniségének olyan aurája volt, hogy a beszélgetés első perceiben meg tudta teremteni azt a légkört, amellyel aztán hosszú időre, évekre meghatározta a további tárgyalások a menetét. Így teremtette meg a szoros, esetenként baráti kapcsolatot Helmut Kohl kancellárral, George W. Bush amerikai elnökkel, Margaret Thatcher angol miniszterelnökkel, de Borisz Jelcinnel is.– Nap nap után együtt volt vele. Más volt politikusként, és más magánemberként?– Egy újságíró egyszer azt mondta Antall Józsefnek, hogy magánemberként szeretne vele beszélni. Erre azt válaszolta: „Velem nem lehet magánemberként beszélni, mert nincs magánéletem.” Ez szó szerint így is volt. Hallatlan munkatempót diktált, gyakorlatilag nem ismerte a munkaidő végét. Ez azt is jelentette, hogy sok mindennel tudott egyidejűleg foglalkozni. Kabinetfőnökként az is a feladataim közé tartozott, hogy vidéki útjai során a gépkocsiban mellette ülve feljegyezzem, ami eszébe jutott, és a feladatok ügyében még aznap vagy másnap a legkülönbözőbb szakterületeken, minisztériumokban érdeklődni vagy intézkedni kellett.– A betegsége nem akadályozta a munkatempóját?– A betegsége hullámzó intenzitással tört rá. Működésének talán legdinamikusabb időszakában, 1991 közepétől 1992 tavaszáig gyakorlatilag tünetmentes volt, és semmi sem akadályozta a munkájában. Olyan iramot diktált, hogy a titkárságán a gépírónők két műszakban dolgoztak, a stáb reggeltől éjfélig bent volt.– Az ország első emberének általában megírják a beszédeit.– A beszédeit olykor megírták, de nem használta a leírt szöveget. Általában adatokat, tényeket, vázlatpontokat kért, sohasem kifejtett, teljes mondatokat. Előfordult, hogy egy apró papírlapon volt tíz sor, és annak alapján tartott kétórás előadást.– Milyen ember volt Antall József?– Elszánt, nagy tudású, elkötelezett ember.– Ön Boross Péter miniszterelnöksége alatt is kabinetfőnök maradt.– Boross Péter elfogadott. Más volt a munkastílusa: pragmatikusabb, gyakorlatiasabb főnöknek ismertem meg. A súlypontok eltolódtak, a gazdaságot jobban előtérbe helyezte.– A Magyar Nemzetben megjelent egy visszaemlékezés-sorozata, amely alapján úgy tűnt, hogy fájdalmasan búcsúzott el egy korszaktól 1994 nyarán.– Lírai hangvételű írás volt, igaz, de amikor a tisztséget elvállaltam, tudtam, az a kormány hivatalban maradásáig szól.– Ezután következtek a tanítás évei. A Külkereskedelmi Főiskola tanára lett. 1998-ban, a polgári erők győzelme után nem gondolt arra, hogy ismét részt vesz a politikai életben?– Két okból nem térhettem vissza a közéletbe. Az egyik az, hogy nem hívtak, a másik, hogy Antall József egykori kabinetfőnökének nem lehetett akármit felajánlani.– Mégis történt valami, mert néhány hónapja megpályázta a Magyar Rádió elnöki posztját.– Tavaly év vége felé, több sikertelen pályázati forduló után ismereteim szerint a Magyar Rádió kuratóriumának egyik ülésén felvetődött az én nevem is, amit tudomásomra hoztak. Mérlegeltem, hogy milyen személyiségnek kellene lennie a rádió elnökének, ehhez hozzávettem, hogy a tájékoztatásban is eltöltöttem jó néhány évet a Külkereskedelmi Minisztérium sajtóosztályán, s mindezek után úgy gondoltam, vállalom a megmérettetést.– A kuratórium tagjai eleinte támogatták, majd félreálltak ön mellől.– Pontosabban huszonnégy órával a választás előtt úgy nézett ki, hogy a rádió kuratóriumának többsége támogat. Az utolsó pillanatban azonban azok a politikai erők kerültek túlsúlyba, amelyeknek az volt az érdekük, hogy ne legyen elnöke a rádiónak.– Csalódott?– Nem. Ez az esztendő számomra a pályázatok éve. Megpályáztam a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Karának főigazgatói székét, amelyet el is nyertem. Megmaradtam tanárnak. Egy biztos: volt három és fél boldog évem, amikor közvetlenül a rendszerváltozást vezénylő emberek munkatársaként dolgozhattam. Hogy mást ne mondjak, jelen lehettem a Varsói Szerződés feloszlatásakor Prágában, a KGST feloszlatásakor Budapesten és az Európai Közösséggel – ma Európai Unió – kötött társulási megállapodás aláírásánál Brüsszelben. Ezt az élet különleges ajándékának tartom.