Megoldatlan marad a ljubljanai rejtély?

Vlagyimir Putyin és George Bush közelmúltbeli ljubljanai találkozóját a mai napig rejtély lengi körül. Az orosz és az amerikai elnök semmilyen egyezségre nem jutott. Már a felek barátságos viszonya is szenzáció volt, amelyről ha valaki azt állítja, előre látta, hát vét az igazság ellen. Bush „belelátott” Putyin lelkébe, és rögtön tudta, „lehet neki hinni”... ez nem más, mint „szerelem az első látásra”. Azonban ha van is ilyen szerelem, az biztosan nem a nukleáris táskáikat fogó elnökök között lesz – állapítja meg a Novosztyinak írt elemzésében Vlagyimir Szemjonov.A publicista szerint az amerikai elnök az orosz kollégájának címzett jó szavaiért most éppen eleget kap otthon a sajtótól, a kongresszustól, a demokratáktól és a republikánusoktól is. Úgy véli, Bush ezt jó előre látta. S hogy akkor miért ment bele ebbe a konfliktusba az „emberi jogok védelmezőivel” és a hadiipari komplexum „geopolitikusaival”? Ami rögtön szembetűnik, az az, állapítja meg Szemjonov, hogy Washington miként magyarázza a nemzeti rakétavédelmi rendszer kiépítését, valamint hogy minden országnak joga van csatlakozni bármely szövetséghez, tehát Litvániának, Lettországnak és Észtországnak is joga van csatlakozni a NATO-hoz. Ezért Bush úgy döntött, hogy porhintésként dicséri elnök kollégáját. Putyin azonban az orosz szakértő szerint nem hasonlít ahhoz a törzsfőnökhöz, aki néhány tükörért és gyöngyért eladja földjét a „nagy fehér embernek”. Továbbá ő jobban függ országának közvéleményétől, ez a vélemény pedig kevésbé kedvez Amerikának, mint tíz évvel ezelőtt.A csúcstalálkozó utáni sajtótájékoztatón tehát Putyin nem kezdett el ijesztgetni, hogy „válaszul az önök rakétavédelmi rendszerére interkontinentális rakétáinkat több robbanófejes töltettel szereljük fel”. Ljubljanai hallgatásával a Novosztyi szemleírójának véleménye szerint az orosz elnök tárgyalópartnere iránti lebecsülését demonstrálta.