Putyin új komszomolistái

Néhány éve egy felmérés szerint az orosz fiatalok közel harmada még úgy gondolta, a legjobb kitörési lehetőséget az nyújtja számára, ha maffiózó vagy prostituált lesz. Azóta azonban sokat változott a világ Oroszországban, akad más vonzó lehetőség is. Ilyen például, ha valaki beáll Putyin csapatába.Nemrég diákok ezrei gyűltek össze a Kreml falainál, hogy köszöntsék az elnököt beiktatásának évfordulóján. Az „együtt haladók”, „együtt menetelők” mozgalma, vagy ahogy az újságírók elnevezték őket, a „Putyin-Jugendek” azonban nem ekkor hallattak először magukról.Az ötlet állítólag még Joszif Kobzontól, a szovjet időkből ismert énekestől, ma kétes hírű üzletembertől és parlamenti képviselőtől származik, aki tavaly, a Vlagyimir Putyin beiktatása utáni hetekben levelet írt az elnöki adminisztrációnak, amelyben felvetette, hogy ideje volna már létrehozni egy „új Komszomolt”. Putyinnak, mint mondják, alapjában tetszett a dolog, és az elnöki hivatal helyettes vezetője, Vlagyiszlav Szurkov hozzá is látott a fiatalok új politikai szervezetének létrehozásához, de Kobzon nélkül. A vezető Szurkov egykori beosztottja, a civil szervezetekkel való kapcsolattartásért felelős Vaszilij Jakimenko lett, aki először a fiatalok körében népszerű csillagokat próbált megnyerni az ügynek. Az ismert rocksztár, Konsztantyin Kincsev azonban kategorikusan visszautasította a felkérést, ezután pedig a sztárszínész Szergej Bodrovval és a botrányhős, szélsőséges nézeteiről hírhedt íróval, Eduard Limonovval is megszakadt a párbeszéd, és egészen más séma szerint, alapvetően az infrastruktúrára koncentrálva kezdődött meg az építkezés.A kommunista időkből jól ismert módon főképp vidéken, Moszkvában pedig a vidékiek közül kezdték verbuválni a fiatalokat. Brigádokba szervezték őket, amelyeknek vezetői többségükben Moszkvában tanuló vidékiek lettek. A Kommerszant Vlaszty információi szerint a mozgalom igazi kötőanyaga a pénz. Ebből azonban van elég; erről árulkodik az is, hogy egy Moszkva központjában lévő, négyzetméterenként havi 200 dollárért bérelt 400 négyzetméter alapterületű irodára is telik. A brigadérosok a kapcsolattartás céljából állandó használatra „csipogót”, akciónként pedig 50 dollárt kapnak, míg a „harcosok” 50 rubelt (mintegy két dollárt). Ezenkívül fizetik az utazási költségeiket és a moszkvai ellátásukat. Mindez nem kevés a 300 rubel (10 dollár) körüli ösztöndíjhoz és az 1200 rubeles moszkvai létminimumhoz képest. A diákok túlnyomó többsége így minden alkalmat megragad az ösztöndíj-kiegészítésre, túlnyomó többségük fő- vagy mellékállásban dolgozik.A szervezet vezetői tagadják, hogy pénzt osztogatnának. Amint Jakimenko mondja, 50-től 10 ezer rubelig terjedő adományokból tartják fenn magukat. A mozgalom átpolitizáltságáról sem nagyon akarnak hallani. Jakimenko szerint csupán jót tesznek az embereknek. Így védik a diákok jogait a tanárok erőszakosságával, esetenként szexuális zaklatásaival szemben. Más példákat is említ, így azt, amikor kiskutyát szereztek egy kislánynak, akinek nem volt erre pénze; „csipogón” véradásra buzdították a tagokat, így megmentették egy súlyos sebesült életét, vagy uszodába juttatják azokat, akiknek nincs rá lehetőségük, bár szeretnének úszni. (Hiába, az úttörő, ahol tud, segít...)S hogy jön ide Putyin? „Hát, hinni kell valakiben!” – véli Jakimenko. Hozzáteszi, hogy emberi módon támogatni kell az elnököt. A mozgalom céljaival kapcsolatban az „együtt menetelők” morális kódexét idézi. Ebben felhívják mindenki figyelmét, hogy ne káromkodjon, ne igyon, mert ezzel csak szégyent hoz a korosztályára és Oroszországra, amelyet éppen az alkoholizmus miatt tart „kulturálatlan mocsárnak” a világ, és viszonyul hozzá úgy, mint egy „koszos baromhoz”. Óvnak a durva viselkedéstől, a meggondolatlan reagálástól olyan esetben, ha „netán valaki megbánt, legyen az fekete, örmény, grúz vagy zsidó” (arról nincs szó, hogy esetleg szláv is megsérthet szlávot), s attól, hogy „Gogol, Kuprin és Csehov helyett Perumov vagy Pelevin mai irodalmi szemetét” olvassa a fiatalság.Aztán mindenkit arra emlékeztetnek, hogy „a ’90-es években olyanok kerültek a gazdaság, a politika kormányrúdjához, akik szó szerint nem érezték hazájuknak Oroszországot, és szétrabolták, eltékozolták kincseit”. Amint azonban az irat megállapítja, „2000 márciusában megváltozott a helyzet, és az új elnökkel az ország talán az utolsó esélyt ragadhatja meg, hogy ismét erős, hatalmas, jelentős állam legyen”.Az „együtt haladók” 2000. november 7-én megtartották első jelentősebb megmozdulásukat, amikor is mintegy háromezren a Kreml tövébe vonultak Putyint támogató jelszavakat harsogva. A következő tiltakozó akciót a francia nagykövetség előtt szervezték, amikor Natalia Zaharovát támogatták, akinek ötéves kislányát a francia férjnek ítélte egy párizsi bíróság. Az „új komszomolisták” ezután az amerikai követséget vették célba, ahol Pavel Borogyinnak, a Kreml egykori főpénztárnokának New York-i letartóztatása ellen tiltakoztak. Ez az akció kissé botrányosra sikeredett, mivel az egyik aktivista – a szervezők szerint az egyik tévés csoport provokálására – felgyújtott egy amerikai zászlót. Az idén áprilisban szintén viharosan alakult az a megmozdulás, amikor az NTV mellett tüntetők közé elvegyültek az „együtt haladók” is, és Kiszeljov-, valamint Guszinszkij-ellenes plakátokat emeltek a magasba. A leglátványosabb megmozdulás azonban mégiscsak az elnök beiktatásának évfordulóján zajlott le, amely az egész világ figyelmét felhívta a mozgalomra. Az orosz nemzeti zászló színeiben, Putyin-arcképes pólóban pompázó mintegy tízezres tömeg mindenki értésére adta, hogy számolni kell az „együtt menetelőkkel”. A megmozdulás összköltsége valójában nem volt óriási, mintegy 60 ezer dollárból kijött az egész, az irigyek, a vetélytársak azonban máris hallatták a hangjukat. A metróban homoszexuálisokra utaló, kék színnel fújt – s hát a demonstrálók egy része kék pólóban volt –, gúnyos feliratok jelentek meg: „A kékek együtt menetelnek!” A háttérben a szervezet vezetői szerint a befolyását féltő diákszakszervezet vagy a szintén Putyin-párti Jegyinsztvo (Egység) ifjúsági tagozata állhat. A felvonulásra a vizsgaidőszakban is alkalmat találókat azonban mindezért kárpótolta a zsebpénz, s az, hogy közülük tíz kiválasztottat személyesen Putyin is fogadott a Kremlben. Mint később elmesélték, eleinte igencsak reszkettek a drukktól, aztán a tea után feloldódtak attól, hogy mit ad isten, teljes egyetértés uralkodik közöttük és az elnök között.