Rendkívüli parlamenti ülés

Minden jel szerint a szocialisták és a szabad demokraták elérkezettnek látták az időt, hogy végérvényesen leszámoljanak Orbán Viktor miniszterelnökkel, és megdöntsék a három éve fennálló, állítólag az egész ország jövőjét fenyegető Fidesz-rezsimet. Eszközként a rendkívüli parlamenti ülés összehívásának a lehetőségét szeretnék felhasználni. Ez ugyebár azt jelenti, hogy olyan események történtek az országban, amelyek indokolttá teszik, hogy a döglesztő augusztusi kánikula ellenére idő előtt összeüljenek a törvényhozók, és vitassák meg a kezdeményező 78 képviselő által nagy fontosságúnak ítélt ügyet.Mik ezek az ügyek? Először is az MSZP és az SZDSZ szeretne fényt deríteni arra, milyen jogon merészel egy bizonyos Orbán Győző – aki történetesen a miniszterelnök édesapja – az élők sorában tartózkodni. Ezenkívül – ha már nem múlt ki végelgyengülésben – honnan vette a bátorságot, hogy a békés nyugdíjaslét helyett holmi vállalkozásba fogjon egy félelmetesen nagy profittal (évi 3-5 százalék!) kecsegtető üzletágban, a dolomitbányászatban? Arról nem is beszélve, hogy ha belekezdett is a bányászkodásba, miféle ördögi cél vezérelte, amikor úgy döntött, hogy a kibányászott dolomitot eladja egy polgári jogi szerződéssel a Dunaferr részvénytársaságnak, amelyik történetesen Közép-Európa legjövedelmezőbb nehézipari cégei közé tartozik, és mit tesz isten, tud is mit kezdeni a dolomittal. A nevezett Dunaferr cég egyébként több tízezer tonnát vásárolt az idei évben ebből a titokzatos ásványból, ráadásul rendes kapitalistához illően igyekezett a legalacsonyabb áron beszerezni. Ez máris azt sugallja, hogy a Dunaferr is ludas, mert valamilyen ördögi erő folytán nem a rivális vállalkozótól akart venni valamivel magasabb áron, hanem az Orbán Győző 51 százalékos tulajdonában lévő cégtől.Mit mondjak, hallatlan! Ilyen skandalum régóta történt ebben az országban, pedig annyi botrány, ilyen-olyan gate meg szőkítés-pancsolás folyt itt, hogy ha mindegyiknek egy külön parlamenti ülésnapot szenteltek volna, akkor még ma is valamelyik kora Horn-kori ügynél járna a T. Ház.És akkor még nem beszéltünk a másik botrányról, ami miatt szintén össze szándékozik trombitálni a baloldal a törvényhozást. Ez nem más, mint az egykori gazdaságkutatóból lett államtitkár, Szabadi Béla ügye, aki állítólag súlyos visszaéléseket követett el az FVM élén. Olyan vádak fogantak meg ellene, amelyek miatt a rendőrség őrizetbe vette, vasra verte, és országos visszhangot kiváltva kezdte meg a vizsgálatot. Bár ebben az országban Kunos Péter óta nem bántak így el olyan vezető beosztású személlyel, aki hatalmas pénzügyi források felett rendelkezett, mégsem elégedett a t. ellenzék, mert nem értik, hogy Orbán Viktor miért nézte tétlenül három évig a Szabadi-féle Gazdálkodj okosan! játékot. Miért nem váltotta le előbb? Az nem zavarja őket, hogy a fenti minisztérium ellen feltűnően sokszor rendelt el a kormányfő vizsgálatot, és amikor elegendő adat volt a kezében, meg is tette a szükséges lépéseket, vállalva a kockázatot, hogy esetleg felborítja a koalíciót. Szabadi Béla ugyanis nem a Fidesz, hanem az FKGP delegáltja volt, az ominózus minisztérium is a kisgazdák irányítása alatt állt, és bármilyen hihetetlen, amikor már egyértelművé vált, hogy bajok vannak a tárcával, a miniszterelnök még a koalíciós szerződésen is túllépett, csakhogy tiszta viszonyokat teremtsen a kormányában. Hogy mindezt nem akkor tette, amikor erre Keller László utasította? Válaszképpen talán megkérdezhetnénk – Orbán Viktorral együtt –, hogy ezt a kis késlekedést vajon miért azok vetik a szemére, akik a Postabank vagy a CW Bank ügyében feltűnően lassan és óvatosan tettek meg minden lépést?Aztán itt a harmadik panama, az autópálya-építés és a közbeszerzések elkerülése. Nos, ez a leglerágottabb csont, mivel a kormányfő soha nem titkolta, hogy a hazai vállalkozók érdekében döntött a kormány az ilyen finanszírozási modellről. Foglalkozott a kérdéssel az EU országjelentése is, tett kritikai megjegyzéseket, de ezenkívül semmi jelét nem adta, hogy az ügy negatívan befolyásolná a csatlakozást. A kérdés megint csupán az, miért az a párt feszegeti ezt a kérdést, amelyik egyébként – ha például Hannover villamosairól van szó – szintén nem veszi véresen komolyan a közbeszerzés játékszabályait.Ez hát a három világraszóló botrány. Az ellenzék szerint manapság ezek jelentik a magyar közélet alfáját és ómegáját, a jövő történelemkönyvei ezeknek fognak külön leckéket szentelni. Egy – valljuk meg – pitiáner kőbányabiznisz, egy rabszíjra fűzött exállamtitkár és a most épülő M3-as autópálya néhány beszállítója. Három olyan ügy, amelyre már jó ideje legalább akkora médiafigyelem irányul, mintha a harmadik világháború kitörésének közvetítésére készülne a CNN. Tudjuk már azt is, hogy Orbán Győző hányszor verte meg a Viktort gyerekkorában, vagy Szabadi Béla hány titkárnővel társalgott Thaiföld felé tartva. A szabad és független sajtó annyi könyvet és tényfeltáró riportsorozatot szentelt már nekik, hogy azok terjedelme vetekszik Marx összes műveivel. Legalább egy éve tisztában van a közvélemény azzal, hogy Orbán papa kőbányát privatizált, hogy Szabadi Béla kedvenc filmje A tanú, és épp elég idő volt arra, hogy a Fidesz népszerűtlensége történelmi rekordokat döntsön.De nem döntött. Miért nem? Mert semmilyen bizonyíték nem volt az ellenzék vádjaira. És azért sem romlott a kormány megítélése, mert akiktől a vádak elhangzottak, a mai napig nem tisztázták magukat olyan ügyekben, amelyek miatt egy választást már elvesztettek, és amelyek úgy külön-külön is sokszorta több pénz mozgásával jártak, mint a mostani műbalhék.