Rosszfiúk a szövőszéknél

A javító egy öreg templom oldalához tapadó kockaépület Óbudán. Az ablakokat fedő vasrácsokon talán csak egy galamb férhetne ki, a bejáratnál is katonás a szigor; az előtér azonban olyan elegáns, akár egy színvonalas szállodáé. Sok tizenéves megirigyelhetné az itteni körülményeket. – A szegénység demoralizál – állítja Karanedev Ivánné, a Budapesti I. számú Javítóintézet vezetője. Hogy az a fajta törődés, amelyben az itt élőknek gyaníthatóan a rácsokon túl sosem lesz részük, demoralizál-e, arra csak hosszú évek után lehet majd megadni a választ.Péter kék szemű, vékony, sápadt fiú. Tizenhét éves. Sorozatos rablás és kábítószerrel való visszaélés miatt van előzetes letartóztatásban. Hallucinogén drogokkal kereskedett. A pszichés függőségből – mondja – kikezelték. Szabatos mondatokban fogalmaz, az ügye büntetőjogi vonatkozásait „ismerteti”. Nem tudja, mi vár rá: lehet, hogy szabadlábra helyezik, lehet, hogy éveket kap. (Megtörli a homlokát, pedig nem izzad.) Szeretne idegen nyelvet tanulni. Elektronikai műszerész akar lenni. Droghoz többé nem nyúl, mondja. Édesapja egy jó nevű tévétársaságnál látványtervező. Édesanyja banknál dolgozik.A betonudvaron egy csoport munkaruhás fiatal jön szembe. Vezetőjük, egy idősebb férfi hangosan számol; háromra a fiúk elkiáltják magukat: Jó-na-pot kívánok!– Tizennégy és tizenkilenc év közöttiek a lakóink – mondja az igazgatónő. Itt minden az ő érdekükben történik. Koruknak megfelelő az elfoglaltságuk: a délelőtt a tanulásé, munkáé, délután kötött nevelőotthoni foglalkozásokon vesznek részt. Az intézet feladata – a fiatalkorúak őrzésén kívül – a személyiségük fejlesztése. Akinek börtönben kell folytatnia a pályafutását, az itt töltött idő beleszámít a büntetésébe. – Kimondottan alkohol- vagy drogfüggő gyerekünk nincs – felel a kérdésemre Karanedevné. – Valamit mindegyik kipróbált, de a szociális helyzetének megfelelően általában olcsó drogokat, főként a sziput. Ide nem kerülhet be kábítószer, a csomagokat a rendészek átvizsgálják.– A börtönökben is, ahol virágzik a drogkereskedelem – vetem közbe.– Ott azért nagyobb vagányok vannak. Ezek kiscserkészek hozzájuk képest – állítja az igazgatónő.– Ez az állatkert – mutat Karanedev Ivánné a drótkerítés mögött bóklászó háziállatokra. Kiskecske döföli anyja oldalát; van itt juh, néhány tyúk, valamint egy hosszú sörényű póni. – Az állatokat a gyerekek, főként a vidékiek gondozzák felnőtt szakember vezetésével. Végül vizsgázhatnak és oklevelet szerezhetnek állatgondozásból. A kertészetben pedig a növénytermesztést tanulhatják ki – mutat az igazgatónő a fóliasátorra.A focipályán döng a labda. Barom vagy, süvölt az egyik srác. Bocs, szívja vissza, mert egyszerre néz rá az igazgatónő és a tornaórát vezető melegítős tanár. Felhangzik a „Jó-na-pot kívánok!” Mozgás, mozgás és mozgás, ez kell a fiataloknak, tessékel tovább az igazgatónő. Fölfelé nézek: az udvart néhány lazán felgöngyölt tüskés drót választja el a civil világtól; a palánk mögött a plébániakert, onnan egy iramodás az utca.– Csak az nem szökik meg, aki nem akar – találja ki a gondolatomat Karanedevné –, s ez fogolyszökésnek minősülne, amiért súlyos büntetés jár. Ám az elmúlt öt évben egyetlen szökés sem történt. S nem volt öngyilkosság vagy öngyilkossági kísérlet, de még öndestrukció, „falcolás” sem. Igyekszünk vonzóvá tenni az ittlétet. Előfordul, hogy a szabadlábra helyezett gyerek még hónapokig visszajár. S volt olyan is, aki a börtönből azt írta vissza levélben: „Életem legszebb hét hónapját töltöttem itt.”– Hogyan fegyelmezik őket?– Büntetés helyett általában jutalommegvonással. Mondok egy példát: rengeteg versenyünk van, atlétikai verseny, táncverseny, futballkupa és a többi. Tulajdonképpen minden gyerek szerezhet valamilyen elismerést. Ha probléma adódik, azt mondom: nem indulhatsz a versenyen. Vagy: nem nézhetsz tévét. Azonkívül tudják, hogy a bírói döntés meghozatalánál figyelembe veszik a véleményünket. Amennyiben a fiatalkorú nem tartja be az intézet szabályait, kérhetem a bírót vagy az ügyészt – attól függően, hol tart az ügye –, hogy rendelje vissza a büntetés-végrehajtási intézetbe. De én a világért sem küldeném börtönbe. A börtönnek meg a fogdának stigmatizáló jellege van; a gyerek kriminalizálódik, eltanulja a bűnözőéletet. Ott az első napon meg kell verekednie az ágyért meg azért, hogy kinek a cipőjét pucolja. A pedagógus beszél belőlem, amikor azt mondom: kukucskálón keresztül a fiatalt nem lehet nevelni.Betérünk az ebédlőbe, a falakon a fiúk által készített műalkotások, köztük egy arc, lehullott falevelekből összeragasztva. Az egyik szék támlájára valaki odakarcolta: Jézus.– Jeleznek valamilyen vallásos igényt a gyerekek? – kérdezem.– Tulajdonképpen nem. De a szomszédból át szokott jönni az atya. Fiatal ember, szeretik a fiúk.Az intézet véleményezése általában azt tartalmazza, hogy „a gyerek pedagógiai intézetben rendkívül jól fejleszthető, cselekményét megbánta”. Ezt a bíró értelmezheti úgy, hogy megint pedagógus kezébe kell kerülnie, például Aszódra.A modern iskolaépületben éppen oktatás folyik.– Ha a szülő, illetve az iskola nem áll hivatása magaslatán, akkor a gyereket az utca és a televízió fogja nevelni. A televízióval gond van, főként az akciófilmekkel. Ezek arról beszélnek, hogy a problémáinkat erőszakkal lehet megoldani – magyarázza az igazgatónő, amíg fölmegyünk a lépcsőn. Belépünk az egyik osztályterembe. Egy, kettő, három: „Jó-na-pot kívánok!” Helyesírásóra van, fordul felém a tanár; a négy gyerek lehajtott fejjel áll a padban. Az uszály elipszilon, a muszáj meg pontos jé, igaz, Ferkó? Igaz, bólint Ferkó.– A pedagógiai programunk pszichológiára épül – mondja Karanedevné a folyosón. – Itt a gyerek segítséggel fel tudja dolgozni az őt ért eseményeket. A bűncselekményükkel nem foglalkozunk, csak velük. Az ő korukban egyformán épülnek be a negatív és a pozitív normatívák, s mi igyekszünk pozitív módon hatni.A következő tanteremben szövőkeretekre hajolva dolgoznak a fiúk. „Jó-na-pot kívánok!” Körben a falon az őrizetesek munkái. Egy másik teremben idős hölgy vezetésével subapárnákat, falvédőket készítenek. „És milyen jól viselkednek! – hangzik a dicséret. – Bár mindig ilyen jók lennének.”Rablás, lopás, erőszakos bűncselekmények, kábítószerrel való visszaélés, súlyos testi sértés, gépko-csilopás szerepel az elkövetett cselekmények listáján, de volt itt már gyerek életellenes bűncselekmény miatt is, közli odakint Karanedevné.– Az alkoholista apa éveken keresztül kínozta az anyát és a gyerekeket – kezd bele az egyik történetbe az igazgatónő –, s a kamasz fiú ezt úgy „oldotta meg”, hogy leszúrta az apját. Ezek a fiatalok, tudomásul kell venni, áldozatok. A környezetük, a családjuk s bizonyos értelemben a társadalom áldozatai. Nyolcvan-kilencven százalékuknál a család egy része szintén börtönben ül, vagy többszörösen börtönviselt. De kikerülnek fiatalkorú bűnelkövetők a társadalom elit rétegéből is. Emlékszem, egy jogász mamának és közgazdász papának nem tűnt fel, hogy a gyereknek hatszázezer forintja van havonta.Ezt a pénzt kábítószer-eladásból szerezte. Az érzelmileg elhanyagolt gyerek azok felé fordul, akik figyelnek rá, barátok és idősebb ismerősök felé. Igényli, hogy elismerjék, s ha mondjuk, ő tudja eladni a legtöbb kábítószert, megkapja az elismerést.A legfelső emeletre megyünk, itt vannak a hálótermek és a társalgó televízióval. Amikor egy fiatal bűnelkövető az intézetbe kerül, egy hónapig a befogadócsoportban él. Ez a megfigyelés, a beilleszkedés ideje. A nevelők feltérképezik a jellemét, azt, hogy mire képes, mivel motiválható, s a későbbiekben ezek alapján helyezik el.– A bűntársakat elkülönítjük egymástól – mondja az igazgatónő. A falon felirat: „Aki másokat legyőz, erős ember; aki önmagát legyőzi, mindenható.” A társalgót az ablaktól távol kellett elhelyezni: sok gyereknek idejárt a rokonsága, s egyesek felkiabáltak az utcáról. Itt egyébként minden „vandálbiztos”, mondja az igazgatónő, és bevezet a mosdóba. Csupa csempe, csupa fém. Elhaladunk az üvegajtós szobák előtt. Rend van, a falakon autók, színészképek, meztelen nők. – Pornót nem engedélyezünk.A pazar előtérben művészi kivitelű fotók. Színpadi jeleneteket ábrázolnak. A szereplők az őrizetes fiatalok, mindannyian álarcban. Kusza, színes fények között mozognak, a karokon felvillan egy-egy tetoválás.– Imádnak táncolni, ezért táncos előadásokat tartunk. Színházi művészek tanítják be a koreográfiát, tervezik a díszletet. Az előadásokon minden gyerek részt vesz. – Az egyik képen a nézőtér látható, Dávid Ibolya és Mádl Ferencné tapsol önfeledten. – Nagy hatású, megrázó előadásaink voltak. És a gyerekeket minden elismerés boldoggá teszi.A legtöbb fiú talán sohasem él majd ilyen jó anyagi körülmények között. Ami itt körülveszi őket, az az ő fogalmaik szerint jólét, gondtalanság. Megkérdezem az igazgatónőtől, bizonyítható-e, hogy az itteni tapasztalatok segítenek a fiataloknak odakint – vagy a börtönben –, hogy megálljanak a lábukon. A válasz: ehhez túl friss az intézmény programja, a felmérésekhez, statisztikák készítéséhez hosszabb időre volna szükség. Külföldi tapasztalatok sem állnak rendelkezésre, hiszen ez az intézet egyedülálló a világon.Zoltán barna bőrű, vidéki fiú, tizenhét éves. Betöréses rablásért van itt, mondja, amikor négyszemközt maradunk, s az asztalra teszi erős kezét.– Jó itt. Mint egy bentlakásos iskola. Sokkal jobb, mint...Mint hol? Mint másutt. A szülők? Elváltak. Rendesek, átlagosak. Nem gazdag egyik sem.– Tanulok, hogy meglegyen a nyolc általános. Kint csak csavarogtam. Legalább egy jogosítványt szerezhessek, ha szabadulok. – Mikor szabadulsz? – Nem tudom – sóhajt Zoltán, kerüli a tekintetemet. – Lehet, hogy átvisznek majd Aszódra. Pedig itt szoktam meg, itt beilleszkedtem. A balhé? Az hülyeség volt. A hülye társaság miatt volt.A szakértők – főként pszichológusok – jó része a bűnelkövető fiatalok áldozat voltát hangsúlyozza. Az egyéni felelősség kérdése egyre inkább háttérbe szorul. Ennek megfelelően a legtöbb bűnelkövető ártatlannak hiszi és vallja magát, s hangoztatja a család, a társadalom vagy a rendvédelmi szervek felelősségét. Ugyanakkor felmérések tanúsítják, hogy az állampolgárok biztonságérzete romlik, s egyre nagyobb igény lenne a büntetőjogi szigorításra, a példás büntetésre, legalább a felnőtt bűnelkövetőkkel szemben. Az azonban vitatott, mikortól tekinthető valaki a társadalmi felelősség szempontjából felnőttnek. Magyarországon mindenesetre tizennégy éves kortól büntethető a fiatal, s tizennyolc éves koráig számít valaki fiatalkorúnak.– Nemcsak tizennégy, hanem már két-három éves korban is felelőssé lehet tenni a gyermekeket a tetteikért – véli dr. Pálhegyi Ferenc pszichológus. – A megértő szeretet valóban nagyon fontos, de csak akkor célravezető, ha következetes fegyelmezéssel párosul. Az érett személyiség kialakulásának alapfeltétele a felelősségre vonás, adott esetben a büntetés. Ennek hiánya miatt fordul elő, hogy sok mai felnőtt nem tekinthető érettnek, hiszen nincs tisztában tettei súlyával.A pszichológus szerint, ha egy fiatal garázdaságot, kábítószerrel való visszaélést, rablást vagy egyéb bűncselekményt követett el, megfelelő büntetésre van szüksége. Ez alól nem mentesítenek sem a körülmények, sem valamiféle öröklött hajlam, hiszen bűn elkövetésére sokan és sokszor hajlandók vagyunk. Ahogy a test fájdalommal jelzi a betegséget, úgy a psziché belső jelzőrendszere, a lelkiismeret is tiltakozik a bűn elkövetése ellen. Dr. Pálhegyi úgy látja, azzal, hogy a felelősséget a környezetre hárítjuk, elaltatjuk a fiatal lelkiismeretét, és éppen ezzel szolgáltatjuk ki az ösztöneinek és a körülményeinek.A letartóztatásban levő, büntetésüket töltő vagy már szabadult elkövetőkkel folytatott beszélgetések alapján úgy tűnik, hogy a cselekményüket beismerők a megbánás sajátos formáját tanúsítják. Nem ítélik el morálisan a tettüket, hanem gyakorlati szempontból tartják rossznak, hiszen kellemetlen következményei voltak. Gyakori szólam a „legközelebb okosabb leszek”, ami jelentheti azt is, hogy az illető nem követi el újra a vétket, és azt is, hogy elköveti, de nagyobb körültekintéssel.Gyakori jelenség az úgynevezett galeribűnözés; főként városokban, lakótelepeken szerveződnek tizennégy-tizenhat éves átlagéletkorú bandák. Cselekményeik között garázdaság, rablás, lopás, kábítószerrel való visszaélés, vandalizmus és szeméremsértés szerepel. A jelenségnek gazdag szakirodalma van.A fiatalkorú bűnelkövetők etnikai megoszlására nézve 1988 óta tiltott az adatgyűjtés. Ennek ellenére tény, hogy jóval több közöttük a cigány, mint a magyar. Az Országos Kriminológiai Intézet tanulmánya szerint a cigányoknál a bűnözőkarrier gyakran már gyermekkorban elkezdődik.Általában a fiatalkorú bűnelkövetők hatvan százalékának kell bíró elé állnia. A tárgyalt ügyek huszonöt százalékánál szabadságvesztés az ítélet, ám ennek letöltését az esetek háromnegyed részében próbaidőre elhalasztják, s csak a fennmaradó huszonöt százaléknak kell börtönbe vonulnia – mondta dr. Németh Zsolt, a BM Rendőrtiszti Főiskola adjunktusa. Ez azt jelenti, hogy a fent jelzett 11 540 bűnelkövető közül kevesebb mint ötszáz került rács mögé.2000-ben 11 540 fiatalkorú követett el bűncselekményt Magyarországon; a legtöbbet Borsod, Szabolcs és Pest, a legkevesebbet Vas, Zala és Fejér megyében.A leggyakoribb cselekmények:Lopás 4147Betöréses lopás 2913Garázdaság, rablás 2185Visszaélés kábítószerrel 456Szándékos testi sértés 447Közlekedési bűncselekmények 262Gazdasági bűncselekmények 42Nemi erőszak 25Szándékos emberölés 18