Megtörtént az, amire hetek óta számítani lehetett: Abdurrahman Wahid indonéz elnököt a népi egyeztető gyűlés felmentette tisztségéből. A parlament szerepét betöltő szervezet túlnyomó többsége alkalmatlannak nyilvánította az elnököt tisztsége betöltésére, így az alkotmányos felelősségre vonás hosszadalmas procedúrája helyett egy tízperces szavazás döntött az elnök sorsáról. Wahidnak – a saját hibájából – az emelt fővel való távozás sem jutott osztályrészül.A parlament régóta ferde szemmel nézett az elnökre. Korrupcióval vádolták, közpénzek elsíbolásával, úgy vélték, saját pecsenyéjét sütögeti az idős mozlim pap. Bizonyítékokat nem találtak ugyan a vádakra, a közvélemény két pártra szakadt: Wahid-pártiakra és -ellenesekre. Wahid ellenzéke kifogásolta, hogy az elnök majdnem teljesen vak, kissé a hallása is megkopott, s jó néhányszor elaludt beszédei közben. Hatalomvágya azonban töretlen volt, olyannyira, hogy csúfos bukását is ez okozta. Beváltotta sokszor hangoztatott fenyegetését, hogy az alkotmányos felelősségre vonás esetén szükségállapotot hirdet, és feloszlatja a parlamentet. Ám a rendőrség megvonta tőle a bizalmát, a parlament törvényellenesnek minősítette döntését. Feltűnően kevesen tüntettek Jakarta utcáin és az ország nagyvárosaiban Wahid mellett. A hatalom a parlament kezébe került, a képviselők az már súlytalan Wahidot egy tollvonással elintézték.Az idős elnök nem tett sokat, de talán tehetett volna. Korán felismerte, hogy Indonéziát csak a csoda mentheti meg a széteséstől. Bár még mindig együtt vannak az egymást cseppet sem kedvelő népek, Wahid sokat hangoztatta, hogy lépni kell, mielőtt visszafordíthatatlan lesz a folyamat, és tényleg bekövetkezik az összeomlás. Kár, hogy pont ő nem tett semmit ez ügyben. Külföldön tartózkodott, amikor otthon vártak rá. Az iszlám egység nevében támogatta Szaddám Huszein iraki rezsimjét, és a délkelet-ázsiai országokat tömörítő ASEAN értekezletein védte országa érdekeit. A lakosság azonban ennél többet várt elnökétől, aki láthatóan nem érdeklődött az istenadta nép iránt.Az államszövetség mindenesetre fordulópontra érkezett. Wahid már nem tehet érte semmit, így az új vezetőnek kell majd az országot kihúzni a csávából. Az eddigi alelnöknek, a hatalomhoz szintén szívósan ragaszkodó Megawati Sukarnoputrinak bejött a számítása, és apja, a híres államalapító Sukarno után ő is elnök lehet hazájában. Wahid pedig bekerült a bukott indonéz elnökök panteonjába. A félőrült Suharto és kisszerű bábja, Juszuf Habibi várnak ott rá, előbbi ellen állandó korrupciós perek zajlanak, és csak elmeállapota menti meg a börtöntől. Wahid, vakon és süketen, tökéletesen kiegészíti a kompozíciót.
origo.hu
Vonatgázolás történt Püspökladánynál
