Sok szempont szerint csoportosíthatók az autók; e kategóriák egyike például a design. Nos, ha e téren akarjuk a Fiat Multiplát besorolni, akkor önmaga alkot majd egy külön osztályt, hiszen nincs még egy autó, amire akár csak távolról is hasonlítana, s az sem valószínű, hogy lelkes követői akadnának. Elölről a kocsi az egymás fölé helyezett fényszórópárok miatt emeletes buszhoz hasonlít (ráadásul magas is). A borulási hajlam kiküszöbölése érdekében nagy a nyomtáv, s emiatt nemcsak magas, hanem széles is a Multipla.
Erre azért is nagy szükség van, mert a Fiat az ülések elrendezésében is új koncepciót agyalt ki: egy sorban hárman ülnek – még elöl is! Hogy a hely vállban ne legyen szűk, az első sorban a középső ülést kissé hátratolták. A legfurcsább azonban mégsem a három egymás melletti ülés látványa, hanem a műszerfalé. Ez is formatervezési kuriózum, s első látásra tipikusan olyan tervre emlékeztet, amelynek az a sorsa, hogy évekig porosodjon a fiók mélyén. A Fiat azonban szerencsére megvalósította e tervet: az egész műszeregyüttes középre került, a volán mögött csak a visszajelző fények sorakoznak. A műszeregyüttest furcsa gömbök és dudorok foglalják magukba, ám a furcsa látvány az egyetlen, amit meg kell szokni, hiszen az ergonómiát semmi különösebb kifogás nem érheti.
Az utastérben viszont túlteng a műanyag: nemcsak a műszerfalon, ahol ez úgyis megszokott dolog, hanem az üléseken is, hiszen a kárpitozásról messziről lerí, hogy műszálas, és a próbák során kiderült, hogy nyáron kissé izzasztó is. A Multiplában mind a hat ülés egyenként szerelhető ki a kocsiból, s több helyzetben rögzíthetők az utastér padlójához. A variálhatóság tehát nagyon jó, az utastér és a csomagtartó alakja szinte tetszés szerint alakítható ki. A raktér egyébként akkor sem kicsi, ha mind a hat ülés bent van az autóban. Első hallásra apróságnak tűnhet, hogy a pótkerék elhelyezése – a padlólemez alatt van a kocsi végénél – és hozzáférhetősége is ötletes. Nem kell ugyanis kipakolni a teljes csomagtartót, hogy kereket cserélhessünk, elég a csomagtartó végén egy kis fedelet felemelni, és itt egy csavarral ereszthető le a pótkerék.
A Multipla emellett még számtalan ügyes részlettel véteti magát észre. Az első sor középső ülésének helyére például nagy hűtőláda rendelhető, kesztyűtartóból kettő is van a műszerfalban, s még a szélvédő fölé, a napellenzők mögé is került egy-egy rakodórekesz.
Helykihasználásból tehát jeles jár a Multipla tervezőinek, hiszen hat ember és a csomagjaik kényelmesen elférnek egy olyan kocsiban, amely éppen négy méter hosszú. Ez pedig városban nagy előny, s a Multipla e téren szinte minden vetélyátrsát lepipálja. A hozzá hasonlóan tágas autók mind terebélyesebbek, a vele egy méretűek viszont belül szűkösebbek.
A Multipla látványa és utasterének koncepciója is furcsa, a kocsi azonban úgy megy, mint a személykocsik, méghozzá az olasz gyártmányokra jellemző dinamizmussal. Már az 1,6 literes, 103 lóerős alapmotor is harapós, az igazi megoldás azonban az 1.9 JTD. Ez ugyan csupán két lóerővel tud többet, de sokkal nyomatékosabb és takarékosabb is. Ráadásul sokkal nyugodtabb vezetési stílust tesz lehetővé, mert rugalmasabb, mint a pörgős benzinmotor. Sem autópályán, sem városban nem zajos a dízelmotor, ráadásul étvágya sem túlzott: vegyes használat mellett ki lehet jönni hét literből. Azt is mondhatnánk, hogy a Multipla megelőzte a korát, hiszen csakúgy, mint Európában, nálunk sem igazán népszerű még – legalábbis az eladási statisztikákból ez derül ki. Az autó ugyanis annál mindenképpen rosszabbul szerepel a vetélytársakkal vívott versenyben, mint amennyit tud. A Fiat azonban leghamarabb a modellváltáskor köszörülheti ki a csorbát, mégpedig úgy, ha megtartja a jelenlegi Multipla zseniális belső kialakítását, de olyan karosszériát tervez hozzá, amely sokkal szélesebb körben arat tetszést.
Elképesztő gólgála és feltámadás Torinóban; sérülés és piros lap a Real Madrid meccsén
