A pont, ahol az érték elválik az értéktelentől

Szépen hangzó ógörög kifejezés a Kriterion, a régi Hellászban azt a pontot jelezte, ahol az érték elválik az értéktelentől. A bukaresti székhellyel alapított nemzetiségi könyvkiadó 1970. január 1-jén kezdte meg működését, azzal a szándékkal, hogy a romániai magyar kiadók között egyetlenként anyanyelvű kiadványokkal örvendeztesse meg az erdélyi magyar olvasóközönséget. Döntő szerepet játszott a nemzeti kisebbségek identitásának megőrzésében, a könyvkultúra továbbéltetésében. A kiadó megalapításakor a Romániában élő nemzetiségek nyelvén, először magyar, német, szerb, horvát, ukrán és jiddis, majd 1978-tól szlovák és orosz, 1980-tól pedig tatár, török nyelven jelentek meg szépirodalmi társadalom- és természettudományi művek. A Kriterion-szellemiség mindenekelőtt a mások emberi értékeinek megbecsülését, egymás kulturális javainak elfogadását és méltánylását jelentette, jelenti ma is. Ami az erdélyi magyarságnak a Kriterion, az volt a Kalligram Pozsonyban, Délvidéken a Fórum. Válogatott kiadványok, kis példányszámú, ám annál több szellemi-lelki gazdagságot hordozó munkák sora jelzi azt a szemléletet, melyet a rendszerváltozást követően szinte elsodort a kétes értékű könyvek sokasága.
Teljes káosz uralkodott ’89 után a határon túli magyar könyvkiadásban. Mivel korábban egy-egy magyar könyvkiadóhoz kapcsolódott a magyar nyelvű művek megjelentetése, s az anyaországi írásokhoz csak elvétve jutottak a határon túli olvasók, a hatalmas űr okozta betűéhséget kihasználva teljesen elfekvő, jobbára eladhatatlan magyar könyvkészlet özönlött át, s talált vevőre Romániában. Ez persze ösztönzően hatott azokra a csoportokra, személyekre, akik a könyvkiadásban kitűnő üzletet láttak. Egyre-másra láttak napvilágot a legváltozatosabb tematikájú, többnyire igénytelenül szerkesztett és kivitelezett könyvek, amelyek kétes tartalmi és esztétikai minőségük ellenére elkeltek ugyan, de közben súlyos kárt okoztak a könyvszakmának és az olvasónak egyaránt. A könyvszakma becsületét menteni jött létre 1995-ben a Romániai Magyar Könyves Céh érdekvédelmi szervezet, és alakította ki a romániai magyar könyvpiac normáit. A céh azóta is szakmai egyeztetést biztosít tagjai számára, közvetít az anyaországi és a határon túli szervezetek között, kapcsolatot tart fenn a vajdasági, felvidéki, kárpátaljai magyar kiadókkal. Elnöke mint az erdélyi alkuratórium titkára javaslatot tesz a kulturális minisztérium által kiírt könyvpályázat nyerteseire.
A határon túli magyar könyvszakma térnyerését és megerősödését bizonyítja, hogy ebben az évben hatvankét kiadó több mint kétszáz kötet megjelentetésére kap támogatást a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától – derül ki abból a pályázati eredménylistából, amely néhány napja az interneten – a www.nkom.hu címen – is olvasható. Többek között a pozsonyi Kalligram, az erdélyi Mentor, a kárpátaljai Intermix és a vajdasági Fórum kötetei találhatók meg a nyertes pályázatok között. Figyelemre méltó a felvidéki Lilium Aurumnál Vámbéry Ármin tollából megjelenő Küzdelmeim című kiadvány vagy a vajdasági Logosnál A délvidéki művészek és Nagybánya címmel hamarosan napvilágot látó Gulyás Gizella-kötet.
A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma kiemelt feladatának tekinti egységes nemzeti kultúránk feltárását, megőrzését, ápolását, valamint szellemi kincseink gyarapítását. Ennek értelmében fordított hatvanmillió forintot az elmúlt év után az idén is magyar nyelvű könyvkiadásra a tárca Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján, a Vajdaságban, Szlovéniában és a nyugati magyarság körében.
A kulturális minisztérium által a 2000. és a 2001. esztendőben meghirdetett határon túli könyvpályázaton kiadók, kulturális műhelyek, egyházi és társadalmi szervezetek, alapítványok vettek részt. Hazai műhelyek kizárólag közös – határon túli, magyarországi – kiadás esetén pályázhattak a megmaradást szolgáló, a nemzeti önismeretet, a magyar kultúrát, történelmet, hagyományokat megörökítő kéziratokkal, tudományos, egyházi és kortárs szépirodalmi művekkel, kétnyelvű írásokkal, illetve elsőkötetes szerzők alkotásaival. A beérkezett kéziratokat, pályázatokat országonként egy-egy szakmai tanácsadó testület rangsorolta a helyi szellemi és könyvkereskedelmi igényeket mérlegelve, a Határon Túli Magyar Könyvkiadás Tanácsa ez alapján tette meg végleges javaslatát – tudtuk meg Buderer Erikától, a minisztérium munkatársától.
A kiadás támogatásán túl a könyves kultúra határon túli gyarapítását kívánja szolgálni a kézirat-előkészítő pályázat, melynek keretében az elmúlt esztendőben 10 hónapon keresztül huszonkilenc szerző alkotómunkáját támogatták valamivel több mint hétmillió forintból. Az idén négy ország negyvenhat magyar szerzője kapott összesen tíz és fél milliós anyagi segítséget, és a közelmúltban vált lehetővé az is, hogy a határon túli alkotók és könyvkiadók részt vehessenek a Nemzeti Kulturális Alapprogram Irodalmi és Könyv Szakmai Kollégiumának meghirdetett pályázatain, melyen tíz kiadó több mint hatmillió forint támogatásban részesült.
A kisebbségi magyar színházak támogatási rendszere éveken át minden következetességet nélkülözött. Előfordult, nem is egyszer, hogy ezen a csatornán keresztül is az anyaországi színházművészet egy-egy szereplőjét karolták fel. A határon túli hivatásos magyar színházak anyaországi fellépéseire – a kisvárdai fesztivált leszámítva – csak alkalomszerűen kerülhetett sor, noha a bemutatott produkciók többsége minden bizonnyal a szélesebb hazai közönség érdeklődését is felkeltette volna. Amikor a Fővárosi Önkormányzat koordinálásával, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával elindult a Vendégségben Budapesten – határon túli magyar színházi estek sorozata, örömmel állapíthatta meg az ember a Thália Színházból hazafelé menet, hogy amit látott, még egy átlagos budapesti társulatnak is a dicsőségére vált volna. Mert értelmet kapott sírás és nevetés, nem cserélték fel cirkuszi porondra a színpadot.
Az elmúlt évek határon túli produkcióinak sokasága meg a régiók bemutatkozása (Kárpátalja, Háromszék) után az idén a vajdasági magyar kultúra legjelesebb produkciói jelentek meg a Thália színpadán. Emlékezetes marad a Szabadkai Népszínház Weöres–Verebes előadása, a Holdbéli csónakos és a szabadkai Kosztolányi Színház fellépése, amely – mint a modernebb törekvések képviselője, a fiatal értelmiség teátruma – Tasnádi–Sziveri–Lajkó zenés „uszítását” adta elő Kleist nyomán, Közellenség címen. Nagy vitát kavart a pályakezdő drámaíró D. Dejan A jó anyját annak, aki kezdte... című előadása, amelyet talán az ínyencek méltányolhattak leginkább. Változatos műfajokkal érkezett az Újvidéki Színház: Sziveri János Szelídítések, Az én Karádym című zenés produkció, Erdman Az öngyilkos és Mrozek Emigránsok című híres darabjával.
A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma elsősorban azon színházi produkciók támogatását vállalja, amelyek a magyar nyelvű drámairodalom felhasználásával jöttek létre, s a klasszikus műveltség népszerűsítéséhez is hozzájárulnak. A tárca segítséget nyújt a színházi kísérletekhez, valamint a társulatok akut művészeti és szociális problémáinak enyhítéséhez. A minisztérium költségvetésében a határon túli magyar színházak működésére, tárgyi feltételeinek javítására az elmúlt esztendőben hetvenmillió forint állt rendelkezésre. Ezenfelül a miniszteri különkeretből minden régió öszszesen ötmillió forintot fordíthatott belföldi vendégjátékokra. Az idén már nyolcvanhatmillió forintból gazdálkodhat a határon túli huszonhárom teátrum, többek között a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata, a Kolozsvári Állami Magyar Színház, a Kolozsvári Állami Magyar Opera, a szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata, A Nagyváradi Állami Színház Szigliget Társulata, a temesvári Csiky Gergely Színház, a Szabadkai Népszínház és az Újvidéki Színház, a komáromi Jókai Színház és a kassai Thália Színház meg a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház.