A salföldi pálos kolostorrom

A Remete Szent Pál tiszteletére alapított magyar szerzetesrendről írtunk már a mecseki Szent Jakab-hegy kolostorromjának ismertetésekor (2001. július 7.). Ezúttal arról kell néhány szót ejtenünk, hogy a pálos barátok – ámbár a történelmi Magyarország minden vidékén otthonra találtak – feltűnően szívesen telepedtek le a Dunántúlon, különösen a Balatontól északra lévő erdős-hegyes tájakon. A Bakony rengetegében és a Balaton-felvidéken több tucat rendházat alapítottak a középkorban – közülük sajnos csak néhány és legfeljebb romjaiban élte túl a török idők pusztító viharait. Az egyik legrégibb pálos kolostor a Sáska feletti bakonyszentjakabi volt, ez már 1260 táján létezett. Közelében 1263 előtt keletkezett a Badacsony hegyének keleti oldalán lévő rendházuk, és az akkortájt köveskútinak, másként kékkútinak is nevezett salföldi, amely bizonyosan felépült 1307-ig.
A tüneményes Káli-medence nyugati szegletében fekvő mai Salföld falucskától félórányi járásra, az Örsi-hegy tövében lévő Klastrom-völgyben, terebélyes tölgyek rejtekében bújik meg a gótikus kolostorrom. Az erdő sűrűjéből váratlanul felbukkanó szerzetesi templom szentélyének festői látványa megragadja az érkezőt, a gótikus ablakok nyílásán átkéklik a mediterrán melegségű égbolt.
A 22 méter hosszú, 6 méter széles, kelet–nyugati tájolású templomot pontosan kétfelé osztja a téglával kiegészített diadalív. A hajó déli falán két, a szentélyén három tágas, csúcsíves ablak nyílik, a boltszakaszok helyét kívülről támpillérek hangsúlyozzák. A szentély a nyolcszög négy oldalával záródik, belső sarkain több helyütt láthatók az eredeti boltívek indításai. A délkeleti ablaknyílásba az 1963–64. évi renováláskor visszaállították az eredeti, halhólyagdíszes-mérműves kőrácsot; az ásatáskor előkerült többi faragott részletet – kőbordákat, ajtó- és ablakkereteket, kisebb-nagyobb töredékeket – a sekrestyében helyezték el, fedél védelme alatt. Mára ezekből egyetlen darab sem látható...
A kolostor négy szárnyból álló épületmaradványai a templom északi oldalához csatlakoznak. Középütt kicsiny, zárt udvart fognak körbe, az udvaron kút helyét tárták fel, és méteres magasságban állnak a kerengőfolyosó falai. A mélyebben fekvő keleti traktus alatt pincehelyiségek vannak, a dongaboltozatok egykoron a szerzetesek élelemtartalékai mellett alighanem boroshordókat rejtettek. A védelemre is alkalmas épületegyüttes bejárata az északi oldalon nyílt, a templomba a nyugati kapun át is be lehetett lépni.
A korai oklevelekben még más neveken emlegetett salföldi klastromot feltehetően a környéken sok helyütt birtokos Atyusz nemzetség valamelyik tagja alapította a XIII. század utolsó harmadában. Folytonosan bővítették az 1400-as évek folyamán; késő gótikus részleteinek tanúsága szerint pedig a XV. század végén került sor alaposabb átépítésére, templomának újraboltozására. Ez utóbbi minden bizonnyal összefüggött a környék legfontosabb pálos központjának, a nagyvázsonyi rendháznak 1475-ben kiadott búcsúengedélyével, és a Kinizsi Pál által finanszírozott – saját temetkezési helyének szánt – ottani kolostortemplom újjáépítésével.