Mi van még azon is túl? Ha feleletet akarunk, a tények köréből kilépve, csak a képzelőtehetséghez fordulhatunk. A tért csakis határtalannak gondolhatjuk. A végtelen tér fogalma minden határ lehetőségét kizárja. De a legnagyobb távcsövekkel látható csillagok száma is messze van a végtelentől; mert nagyon túlbecsülnők e számot, ha feltennők, hogy a mi kis bolygónkon élő emberi lények mindegyikére tíz csillag jut. Tehát hihető, hogy a világűr ésszel fel nem érhető mérhetetlenségét más világok is népesítik azon az egyen kívül, melyet távcsöveink tárnak föl előttünk? Kénytelenek vagyunk következtetésképen kimondani, hogy igenis, minden valószínűség szerint úgy van. Valamint a mi bolygórendszerünket minden oldalról téres, csillagtalan űr környezi, úgy kétségtelenül óriási csillaghalmazunk is mindenütt végtelen mélységű, őt magába ölelő külső térbe merül. Oly távol kell lenniök e külső tejutaknak, hogy az onnan érkező fény, ha ugyan ki nem alszik útközben, noha egyetlen másodpercz alatt nyolczszor rohanhat a Föld körül, csupán évek millióinak elteltével érhet hozzánk. Valóban, a végtelen tér a véges elmét meghaladó fogalom. Newtonnal végezzük e könyvet, kinek szavaival kezdtük: „Az ő ideje óta”, így szólt Angolország legnagyobb csillagászainak egyike Cardiffban tartott megnyitó beszédében (1891), „A természet jelenségeiről való ismereteink csodásan szaporodtak; de az emberiség most talán még nyugtalanabbul kérdezi, mint akkor: mi a végleges valóság az érzéki észrevétel valóságán túl? Csupán a vízpart kövecskéivel játszadoztunk eddig? A végső valóság és igazság oczeánja nincsen-e még azon túl?”
(David P. Todd: Népszerű csillagászat. Ford. Darvai Móricz. Budapest, 1901, 514. o.)
Szicília
Új hírek érkeztek Szicíliából a magyar nőket megerőszakoló migránsok ügyében
