Balra zárva

Korok és démonok című könyvében Carl Sagan szűkebben az áltudományokkal, tágabb értelemben a manipuláció eszköztárával foglalkozik. Nem hagy minket felvértezetlenül: az egyik fejezetben összeállít egy listát, amelyet ő rászedésgátló segélycsomagnak nevez. Ebben felsorolja és példákkal illusztrálja azokat a verbális és rögzített retorikai módszereket, amelyeket a manipulálók a leggyakrabban használnak. A csomag univerzális, akár adaptálhatjuk is. Az alábbi idézetek a Népszabadság és a Magyar Hírlap tegnapi vezércikkéből származnak. (Szükségtelen különválasztani őket: egyformák.)

Egy: érv helyett hivatkozás a nem kívánatos következményekre. „Az üzenet egyértelmű – civil és üzleti szinten is. Tárgyalások helyett diktátumok. Kompromisszum helyett a nyomulás kultusza. Jog és alkotmányosság helyett a jog hézagai meg az alkotmányosság látszata.” „Az viszont biztosan nem véletlen, hogy a politikai közbeszéd tereit hovatovább alkalmatlanná tették arra, hogy minderről tisztázó szó essék.”

Kettő: hangzatos kijelentéseket igazoló specifikus érv: „S hogy hol a polgári erkölcs, a keresztényi szeretet, melyekről a »polgári« erők annyit papolnak? Hát a papoknál.” „Mintha a hazai, szinte kancellári rendszerben előfordulhatna, hogy rabszíjon vezetgetnek egy államtitkárt, miközben miniszterelnöke elnéz felette…”

Három: érv helyett a kívánt vagy nem kívánt eredmény ismételgetése: „Az viszont már a Fidesz és tsai utóvizsgatétele lehet az esetleges bukás után, hogy ilyen módszerektől a politikai ellenzék nem gyöngül, hanem erősödik.” „A Parlamentet kulisszaként használva ugyan, de mindkét nagy politikai tömb elérte tegnap, amit akart. A Fidesz vezette koalíció megakadályozta, hogy az Országgyűlés rendkívüli ülése érdemi munkát végezhessen.”

Négy: non sequitur (nem következik belőle): „A parlament – többek között – nem a kormány ellenőrző szerve, hanem a kormányzat bábszínpada.” „És minthogy ebben a ciklusban egyáltalán nem alakult vizsgálóbizottság az ellenzék kérésére, nyilvánvaló volt, hogy most végképp nem fog.”

Öt: post hoc, ergo propter hoc (utána, tehát miatta): „Az állampolgár megtanulhatta, ha eddig nem tudta volna, hogy efféle kérdések (melyekre a válasz amúgy egyértelmű) ma a hivatalos politikai diskurzus, a vizsgálat szintjéig sem juthatnak el.” „Csak a kérdéseknek kellett elhangozniuk. El is hangzottak, a Fidesz rájuk is tiport.”

Hat: kizárt közép (korlátozódás a szélsőségekre): „Segítsenek Fidesz-polgárt nevelni, aki nem akadékoskodik, nem keres kákán is csomót. Aki beéri zászlókkal, misékkel, ide-oda cipelt koronával, új meg új keresztekkel. Csöndes alázattal.” „A kormányoldal ez ügyben arra játszik, hogy a politikai felelősség elenyészik, ha e felelősség fórumai – egyebek között a parlamenti vizsgálóbizottság – nem létezhetnek.”

Hét: a tények szelektív használata: „Fidesz-Magyarországon az sem különleges fontos parlamenti kérdés, vajon a miniszterelnöki stallummal összeegyeztethető-e, ha a kormányfő apja állami cégtől kap mind nagyobb megrendeléseket.” „Az új kormány alatt a sikeres, de a dolomitot nem Orbánéktól vásárló dunaújvárosi vezetésnek mennie kellett, még akkor is, ha közben megköttettek a családi bánya szállítási szerződései.”

Bár nem létezett, Sherlock Holmes remek axiómákkal örvendeztette meg a logika kedvelőit. Egy kiváltképp ide kívánkozik: „A legsúlyosabb hiba, ha a tények megismerése előtt kezdünk elméleteket gyártani. Biztos, hogy a tényeket kezdjük majd el hozzáigazítani az elmélethez, pedig éppen fordítva kellene eljárni.” A fenti lapok számára javaslom mottónak.