Bukarest a sor végén

Hagyjál békén! – vélik kihallani Bukarestben a NATO üzenetét abból a tanulmányból, amelyet Bruce Jackson amerikai NATO-szakértő készített Románia atlanti integrációs esélyeiről, pontosabban esélytelenségéről. A bővítéssel kapcsolatos általános véleményeket megerősítő elemzés Romániát utolsó helyre sorolja a NATO-ba igyekvő országok listáján. Bukarest legfőbb csatlakozási akadályának a politikai következetlenséget, a korrupció intézményesítését, a hadsereg reformját, a magyar és a zsidó kisebbség kérdésének rendezését, valamint a populizmus és a nacionalizmus látványos térnyerését tekinti. Nem csoda, hogy az eredetileg csak belső használatra készített tanulmány Traian Basescu demokrata pártelnök partizánakciójaként került nyilvánosságra. Románia egyik legnépszerűbb politikusa – aki egyben Bukarest főpolgármestere is – egyértelműen politikai tőkét kovácsol ebből az ügyből is.
A NATO-csatlakozás érdekében kötött „politikai tűzszünet” ezzel véget ért Romániában. Az amerikai kritika miatt elkezdődött bűnbakkeresésből nem maradt ki a kormányfő, az integrációs és a hadügyminiszter köpönyegforgatásának felemlegetése sem, Nastase, Puwak és Pascu ugyanis a
NATO koszovói beavatkozása idején ellenezték a szövetség fellépését, és Milosevics-párti szólamokat zengtek. Bukarestnek valószínűleg nem könynyű megemészteni, hogy a Jackson-jelentésben felvázolt hét esetleges bővítési forgatókönyv egyike sem kedvez Romániának. Sőt, olyan változat is elképzelhető, hogy a 2002-es prágai csúcson a balti államok, valamint Szlovénia és Szlovákia mellett Bulgária előtt is megnyílna a NATO, miközben a csatlakozni kívánó országok közül csak Bukarest orra előtt csapnák be az ajtót.
Az amerikaiak persze nem tudhatták, hogy ez a forgatókönyv éppen akkor lát majd napvilágot, amikor Szófia visszautasítja Nastasénak egy, éppen a NATO-csatlakozást célzó román–bolgár tandem létrehozására tett javaslatát. A Bukarest és Belgrád kihűlt véd- és dacszövetségét pótló partnerséget Szófiával persze román olvasatban „magától érthetően” a magyarok aknázták alá villámgyorsan. Bukarestnek erre már a bolgár visszautasítás előtt készen volt a válasza: „Budapest megfújta Románia egyetlen szövetségesét.”
A bukaresti politikai elit eközben vélhetően annak sem örül, hogy George W. Bush amerikai elnök keményebb álláspontot képvisel elődjénél Románia megítélésekor. Míg ugyanis Bill Clinton Romániát modellként emlegette az ottani magyarok helyzetének rendezése kapcsán, addig Bush a szomszédokkal és a határokon belüli kisebbségekkel való viszony kialakításától tette függővé többek között Románia NATO-tagságát. Nem jön jól ez az intés Bukarestnek azért sem, mert a státustörvény miatt éppen most tette fagyossá kapcsolatát Budapesttel, egy ellenstátustörvény elfogadását is kilátásba helyezve. S miközben a kormányfő naponta revizionizmussal vádolja Magyarországot, mit sem hallani arról, hogy mikor tesznek eleget a politikai és gazdasági stabilitásra vonatkozó NATO-feltételeknek. Bush szavaival élve, a felvétel Románia számára sem „ingyen reggeli”.