Csodák helyett

Jól tudom, hogy nem szerencsés túlértékelni egy-egy aktuális közvélemény-kutatás adatait, a Gallup most napvilágra került augusztusi felmérése azonban talán általánosabb érvényű következtetések levonására is alkalmat adhat. (Annál inkább is, mert nem ez a cég volt az, amelyik az 1998-as választások előtt az utolsó pillanatig MSZP-győzelmet prognosztizált.)

Világosan látszik például, hogy a politikai uborkaszezonnak egyáltalán nem nevezhető nyári hónapokban nem rendeződtek át a politikai erőviszonyok. Ez azért is érdekes, mert két évvel ezelőtt éppen a nyári holtszezonban sikerült tetemes előnyre szert tenniük a szocialistáknak a korábban biztosan vezető Fidesszel szemben.

A Gallup adatai szerint az összes megkérdezett körében a legnagyobb kormánypárt minimális, egyszázalékos előnnyel vezet az MSZP-vel szemben. Ugyanez a helyzet a pártot választók csoportjában, míg a biztos szavazó pártválasztóknál a legnagyobb ellenzéki párt áll az élen. Figyelmet érdemel, hogy júliushoz képest három százalékkal többen gondolják úgy, hogy Orbán Viktor jól látja el feladatát, a mostani ötvenszázalékos adat hivatalban lévő miniszterelnöknél igen jó eredménynek számít. A felmérés szerint az SZDSZ továbbra sem táplálhat olyan reményeket, hogy a következő Országgyűlésben a jelenleginél jóval nagyobb frakcióval erős harmadik erőként lesz jelen, a szabad demokraták számára a parlamenti küszöb elérése is sikernek számít majd. Mindezekből pedig az következik, hogy sokak várakozásával ellentétben sem Medgyessy Péter miniszterelnök-jelöltté választása, sem Kuncze Gábor visszatérése nem rajzolta át a belpolitikai térképet.

Nem csoda, ha ezek után némi zavar tapasztalható a baloldali ellenzék soraiban, ami cél nélküli akciózásokra és időnként nemtelen eszközök alkalmazására kényszeríti az MSZP és az SZDSZ stratégáit. Ez utóbbira példa, ahogyan előbb az RTL Klub elnevezésű kereskedelmi televíziós csatorna próbálta Michael Lake uniós, majd a pártelnökként megbukott Demszky Gábor Peter Tufo volt amerikai nagykövetet kijátszani a kormánnyal szemben. Elgondolkodtató, hogy vajon miért volt szükség a lelepleződés, a hazugságon érés kockázatát is vállalva, az esetleges diplomáciai következményekkel sem törődve ilyen támadásokat indítani, illetve Demszky miért éppen a Szent Korona ünnepét választotta a mindig óvatos Tufót határozott cáfolatra késztető akciójának időpontjául.

Az ellenzéknek kevesebb mint egy évvel a választások előtt a legaggasztóbb jelzés az lehet, hogy az Orbán Viktort leváltani hivatott politikus megjelenése valószínűleg átmenetileg lecsendesítette ugyan az MSZP egymással marakodó lobbicsoportjait, ám nem hozott áttörést a szocialisták támogatottságában. Medgyessy Péter egyelőre kerüli a nyílt vitákat, kommunikációs csapata jótékony védőernyőt von köré, amikor azonban vélhetőleg előre megkoreografált módon mégis megszólal, akkor vagy a társadalom többségének érdektelen témát vet fel (kétkamarás parlament), vagy bankárszemléletet tükröző megnyilvánulásaival kínos magyarázkodásra kényszeríti szavakban szociálisan érzékeny pártját.

Csodatevő személyiség(ek) és értékelhető program hiányában a folyamatos hisztériakeltésen és a rendre visszafelé elsülő korrupciós vádak hajtogatásán túl kevés eszköze marad a baloldalnak. Ronda választási kampány áll előttünk...