Hallottam, amint Rajk sajátos hanglejtésével mondja ezt az egyértelmű szöveget, hogy: és természetesen kémkedtem. Ez ugyan mellbe vágott, de nem volt mit tennem, tudomásul kellett vennem. A vád az is volt, hogy Rajk túl nacionalista. Valahogy nem bízott abban, hogy a szocializmusban mindenki egyenrangú, és egyenlő esélyük van például a Romániában vagy a Csehszlovákiában élő magyar kisebbségeknek.
A szocializmusban nyilván nem lehetett senkit elnyomni, tehát a kisebbségi magyarokért Magyarországnak nem volt szabad, nem kellett fellépnie. Jóval később aztán kiderült, hogy a párt érdeke volt akkor, hogy Rajk elvállalja ezt a szerepet. Ezért érthető, hogy évek múltán dísztemetést rendeztek neki lényegében ugyanazok az elvtársak, akik végeztek vele, mert halálával is a pártot szolgálta.
Nagyjából azonos, de mégse ugyanaz a helyzet Nagy Imrének és társainak a kivégzése körül. Hiszen a kétkezi munkásember szemszögéből nézve Nagy Imre sem fordult a szocializmus ellen eléggé, csak békésebb, szelídebb megoldást akart, ahogyan mondják, európai vagy talán inkább emberarcúbb szocializmust. De valami belső határt, a szovjet érdekeket át kellett hágnia, és ezt nem lehetett megbocsátani. Ezért furcsa kicsit számomra, hogy az állampárt ugyanolyan dísztemetést rendezett neki, mint Rajknak, noha Nagy Imre nem a pártért, hanem Magyarországért cselekedett. Ráadásul Németh Miklós akkori kormányfő állt díszőrséget a koporsók mellett
Aztán azt még megértettem, hogy időnként meg kell változtatni a párt nevét. Emlékszem még arra is, amikor a Magyar Kommunista Pártot átkeresztelték Magyar Dolgozók Pártjára. Ezzel nyilván még szélesebb körű bázist akartak adni a pártnak. Azt is mondták sokan, hogy nem szabad szektásnak lenni a pártnak. Ez mind rendben lenne, de azért mégiscsak furcsállottam, hogy amikor az MSZMP nevét változtatták meg, valamiért meg kellett tisztulnia a pártnak, akkor a változtatás során csak az M betű, vagyis a munkás szó maradt ki. Persze a munkásság érdekeit lehet úgy is képviselni, ha nem beszélünk a munkásságról. Sőt van, aki azt mondta, hogy még jobban lehet kiállni a munkásságért.
De más téren is vannak nehezen érthető ügyek. Ilyen például az, amikor a minimálbért 40 ezer forintra emelték. Érdekes, hogy éppen a szakszervezetek tiltakoztak ez ellen a jelentős munkabéremelés ellen. Pedig hát a szakszervezeteknek eddig mindig az volt a feladatuk, hogy béremelést harcoljanak ki. Akkor pedig csak azért, mert éppen az Orbán-kormány adja meg, furcsa, hogy éppen a szakszervezetek ellenzik és utasítják vissza. És a párt is hasonló álláspontot képvisel. Hosszas töprengés után én rájöttem végül is, hogy a szakszervezeteket mi vezethette: attól féltek, hogy a segédmunkások ilyen fokú béremelése el fogja vinni a béremelésre egyáltalán fordítható pénzt, és így mi, a szakmunkások esetleg ki fogunk maradni. Így persze azért mindjárt más a leányzó fekvése, ahogy szokták mondani.
Aztán vannak olyan kisebb ügyek, amelyekkel tulajdonképpen nem is nagyon érdemes foglalkozni, de engem azért mégis irritálnak valahogy. Ugyanis az egészségügyi miniszter beleszólt a gyógyszerek árrésébe. Valami olyasmit szabályozott, hogy egy gyógyszernek meghatározott egy összeget mint minimális árrést. Például egy doboznál az árától függetlenül 360 forint lehet legfeljebb az árrés. Nem olyan egyszerű ez a kérdés! Ha a gyógyszer mondjuk 8000 forint, hát úgy látszik, van ilyen, az árrés akkor is csak 360 forint lehet, és ebben az én laikus eszem szerint kell is legyen valami, hiszen azt a dobozt éppen úgy kell betenni egyszer a helyére, egyszer pedig átadni a vevőnek. Ez így önmagában egészen szociális szempontnak látszik. Ugyanezért a tevékenységért nem indokolatlan kétszer-háromszor annyi nyereséget zsebre vágni?
Nem könnyű egy miniszternek, hiszen elvileg mindig a többség érdekeit kell vagy kellene szolgálnia, és mégis állandó támadásokat kap. A tv2 például mindvégig a gyógyszerészek pártját fogta. Pedig ebben az esetben hány gyógyszerész lehet az országban, legfeljebb tízezer körül, és ezzel szemben van legalább a fél ország, tehát vagy ötmillió ember, hát akkor kinek az érdekét kellene képviselni? A miniszter ezúttal azt akarja, de a sajtó és a tévé mind ellene vannak.
A párt miniszterelnökjelölt-választásra készülődött. Hát bizony nem mindegy, hogy ki kerül majd abba a bizonyos bársonyszékbe. Mikor aztán közeledett magának a választásnak az ideje, két név merült fel. S ami igazán mellbe vágott, az az volt, hogy a szocialisták két ember közül választottak és mind a kettő bankvezér volt. Az egyik pláne külföldön, a másik itthon. Őszintén megdöbbentem, hogy hogyan remélhetem én, az egyszerű melós, hogy egy bankvezér fogja képviselni az én érdekeimet? Hát elvárhatom én, hogy egy bankvezér harcoljon értem? A bankvilágban ezek a vezetők többszörösét keresik, mint amennyit a miniszterelnök kap. A pénzvilágnak nem lehet bevarrni a zsebét. Hát akkor vajon miért hagyják ott azt az igazán jól fizető beosztást? Ha az eddigi pénzükhöz képest ilyen kevésért vállalják a mi érdekeink képviseletét, akkor ezek önzetlen emberek, vagyis valóságosan szent embereknek kell lenniük! Még valami azonban feltűnt nekem. Medgyessyről, aki végül is nagy fölénnyel nyerte ezt a versenyfutást, kiderült ugyanis, hogy pártonkívüli. Ez aztán már igazán szeget ütött a fejembe. Hogy lehet pártonkívüli az az ember, aki a korábbi pártban vezető volt, hiszen úgy tudom, hogy a központi vezetőségnek is tagja volt? Hogy lehet az, hogy amikor finomítottak a párton, és szocialista párttá alakultak át, akkor ő nem ment tovább velük, a finomítókkal? Neki talán már nem volt jó ez az új párt? Az is lehet, hogy úgy gondolta, hogy a bankárság már mégse fér össze a szocializmussal. Ez így tulajdonképpen korrekt emberi magatartás is lehet.
Újra meg újra elgondolkoztam az egyszerű melósember szemszögéből nézve: csak bankvezérek közül választhatunk? Lehet, hogy ez azt jelenti, hogy aki megállta a helyét a szocialista viszonyok közt, és megállja a helyét a tőkés viszonyok közt is, az talpraesett ember, az mindig meg fogja tudni oldani a legnehezebb problémákat is. Igen, ez lehet a végső és döntő indíték. Ezeken a kérdéseken alaposan el kellett gondolkodni, mert nem olyan egyszerű egyszer szocialistákra, aztán meg kapitalistákra szavazni. Hiszen nemsokára újra választások lesznek, és mindenkinek tudnia kell, hogy hová adja le a szavazatát.
Engem borzasztóan meggyőztek ezek a bankvezérek, illetve most már csak egy, a tényleges miniszterelnök-jelölt, aki lemond busás, milliókat nyújtó jövedelméről egy jelentősen kisebb pénzért, hogy a melósok, a mi érdekeinket képviselje! Ez egy igazán önzetlen ember, így hát ennek figyelembevételével fogom meghozni a döntésemet
A szerző a Recski Szövetség elnöke
Liverpool
A Liverpool megint elszórakozta az előnyét, Szoboszlai kisegítette a csapatot
