Drake kapitány magyar földön

Drake kapitánnyal nálunk először Antall József példálódzott. Még valamikor a rendszerváltozás hajnalán az MDF politikusai a „nómenklatúra burzsoázia” friss keletű névsorával bőszítgették egymást. Azok szerepeltek benne, akik a pártállam kiváltságosaiból 1988–89 után hirtelen a piacgazdaság kiváltságosaivá váltak. Célszerűen és gyorsan léptek. Saját körükben szabályokat fogadtak el, majd a közvagyont ezen szabályok alapján elosztották egymás között. Erkölcsi igazsággal, történelmi felelősséggel nem törődtek. Az MDF bölcsészei, lelkészei, eskütartó jogászai rablást, hazaárulást, bűnös összeesküvést kiáltottak. A névsorhoz adatokat mellékeltek, és nyilvános számonkérést követeltek. Többnyire azonban zárt ajtók mögött fortyogtak. Ökölbe szorított kezüket épp az fogta le, amit maguk akartak és teremtettek – a polgári jogállam. Ha korábban akármilyen törvény ürügyén bejegyezték a vagyonszerzést, a tulajdon védelme itt már nem függhet a törvény utólagos el nem ismerésétől. A magántulajdon szentségének sérthetetlenségére itt már a korábbi szentségtörő is számíthat. Erkölcsi és történelmi igazságot itt csak a törvény igazsága érvényesíthet. Erre hivatkozott Antall József is. „Indítsatok büntetőpert, bizonyítható esetekkel – tanácsolta. – Ezt helyeselném.” Megerősítette, hogy támogatna egy átfogó igazságtételi és vagyontörvényt. „Talán egy új bírósági törvény is elkelne” – tűnődött.
Később, szokása szerint, történelmi párhuzammal élt. „Drake kapitány, ugye, kalózként rabolta össze a vagyonát, de admirálisként és angol főnemesként hagyott örökséget. A második nemzedéktől már csak az örökségre emlékezett mindenki, a lordok háza is. Az örökösök aztán szép lassan köztiszteletnek örvendhettek. De tíz év múlva nézzetek körül a hazai új elit berkeiben is. Hadseregnyi kisebb-nagyobb Drake kapitányhoz lesz szerencsétek – jósolta keserű gunyorossággal. – Ne csak gazdasági tőkefelhalmozásra gondoljatok. Hatalmi tőkét is lehet most harácsolni. A zavarosban háttérszervezetek és háttéremberek megvásárlása, megtévesztése folyik. Ezt egyébként a jobboldalon is csinálják. Drake kapitány szelleme mindenütt követőkre talál.”
Drake kapitány 1991-ben valóban feltűnt a magyar jobboldalon. Az MDF beavatottai Szatmári Drake-ként emlegették. Biztos, hogy Szatmárban született, keleti szertartású keresztény családban, majd a fővárosban ügyvédeskedett – minden más homályba veszett körülötte. Harsánysága, bizalmaskodása, felfokozott mozgékonysága mintha belső egyensúlyzavarról árulkodott volna. Ugyanakkor minden helyzethez jól alkalmazkodó politikai szónoknak és éles, csípős nyelvű vitázónak mutatkozott.
Igazi indítékait nem nagyon lehetett kihámozni. Következetessége egyedül abban nyilvánult meg, hogy mindig nyerni akart, mindegy, milyen áron. Magabiztos szerencsejátékosként sürgött-forgott a sikert kóstolgató, de tétova vidékiek körében. Úgy is öltözködött, feltűnően tartva a hódító belvárosi divatot. A szigorú erkölcsiségen és ízlésesen nevelkedett konzervatívok idegenkedtek tőle.
Szatmári Drake 1991-ben súlyos próbatételre kényszerült. El kellett volna számolnia régebbi rejtegetett kapcsolataival és legújabb politikai sikerének zálogával, szemfényvesztő ígéreteivel. Vakmerő és kíméletlen játszmába fogott. A tisztázó kérdésekre durva vádakkal válaszolt, az ígéreteket még magasabbra emelte – úgy nyert, hogy az ellenfeleire még bélyeget is sütött. Kiszámította, hogy csak előre menekülhet. Híveit a közös ellenséggel rémisztgette, és a közös siker gyümölcsével csábítgatta. A vádaskodás és az ígérgetés szerencsejátéka neki kedvezett.
Ez az ámokfutás válsággal fenyegette a jobboldali kormánykoalíciót. Szatmári Drake ugyanis 1989-ben erre a tétre fogadott, és így jutott hatalmi törzstőkéhez. Miután azonban újabb játszmára kényszerült, 1991-ben kilépett. A sikernek változatlanul mindent alárendelt volna. Előrehozott választásokról és különös „baloldali nagykoalícióról” is rebesgettek a politikai kalóztanyák környékén. Az első jobboldali koalíció azonban fennmaradt. Antall József elvszerű és gyakorlatias megoldást talált. Szatmári Drake-et pedig konzervatív szempontból véglegesen beszámíthatatlannak nyilvánította. Kosztolányi nyugatias világosságot kifejező verssorával jellemezte, arra a bizonyos mentális kötődésre is utalva: „zagyva keletnek elmebetegje”. Itt persze nem lehetett megállni. Az MDF országos választmánya távlati stratégiában gondolkozott. Kormánytagjait és képviselőit felkérte, hogy támogassák a gazdatársadalom önállósulását, de a politikai önállóságába való beavatkozásnak még a látszatát is kerüljék, méltóságára vigyázzanak. A nemzet jövője mélyen összefonódott a gazdatársadalom önállósulásával. A gazdatársadalom maga azonban az államszocializmus pusztításából, rombolásából nehezen ocsúdott. Tájékozódásban és képviseletben gyakran külső emberekre szorult – köztük akár „zagyva” önjelöltekre, szerencsejátékosokra, kalandorokra. Szatmári Drake és hasonszőrű társai ebből kovácsoltak maguknak hatalmi tőkét.
Ez persze történelmi folyamat, nem iskolai lecke. Kívülről nem lehet siettetni. A gazdatársadalom csak belül érlelheti meg saját akaratát és irányultságát. Ma már sok jelét adja ennek.
Térjünk azonban vissza Szatmári Drake 1991-es fordulatához. Ha érdeke úgy kívánta, attól fogva nemegyszer az igehirdető és útmutató próféta szerepében is tetszelgett a nyilvánosság színpadán. Pályáját leleményesen és gátlástalanul irányítgatta koalíciós szakítástól koalíciós ígérgetésig, egyik háttércsapat kihasználásától a másikig. Az 1998-as választási játszma tétjét is idejében felmérte. Ismét a jobboldali kormánykoalícióhoz szegődött. Csak hát azok a rejtegetett ügyek, kapcsolatok és ígérgetések itt is, továbbra is kísérték. Egy újabb számonkérés és számadás elől újabb menekülési utat kezdett építeni.
Félúton járt, amikor az MDF ismét megakadályozta, hogy szerencsejátékosként magával rántsa a második jobboldali koalíciót is. Szatmári Drake akkor, 2000-ben látszólag önzetlenül mondott le a hatalmi főnyereményről. Titokban persze előre megkérte az árát. Semmit sem kapott. Ezért aztán az igazságában sértett, de az igazságért minden áldozatra kész próféta szerepét öltötte magára – és a nyilvános bukás elől megint, sokadjára a szakításba menekült. Ezzel ülte meg az első szakítás tizedik évfordulóját.
A koalícióval egyelőre még nem egészen szakított. Nyitva hagyta az ajtót, vagyis a rejtekajtót a következő választásra szóló ajánlatok számára – ki tudja, az utolsó pillanatban hogy is alakul a 2002-es játszma. Szatmári Drake nem akar veszíteni. Ha a hatalmi szerencsejátékon veszít, ő maga semmisül meg. Szatmári Drake ugyanis összenőtt a szerepével. Ezen a szerepen kívül nem több, mint „zagyva keletnek elmebetegje”.
„Nézzetek körül tíz év múlva” – ajánlotta 1991-ben Antall József. Hát nézzünk körül. A szemlét akkor a baloldallal kezdtük, most vele zárjuk. Meg kell hagyni, hogy Drake kapitány vérbeli hazai utódai tíz év alatt szépen gyarapodtak. Az MDF említett bölcsészei, lelkészei, eskütartó jogászai 1991-ben még egy bizonyos rosztovi Drake-ben nevezték meg a baloldali utódok új admirálisát. Rosztovi Drake közben meg is hódította a főhatalmat.
Napjainkban azonban új admirálisjelölt jelent meg a fedélzeten. Ez az új admirálisjelölt 1989 előtt az államszocializmus miniszterelnök-helyettesi és pénzügyminiszteri tisztségéig vitte. Harácsosztás után bankelnökként kezelte és kezeli a már nem internacionalista, hanem globalizációs tőkét. Úgy bizony, a tőkét már nem dönti, hanem gyűjti, óvja, kamatoztatja. Emberünk megfogalmazta a gazdasági és a hatalmi tőke folytonosságának és átalakulásának igazolását is. Államszocialista kalózkodás? Demokratikus jogállami törvényesség? „Ezen utólag lehet bölcselkedni, ám tény, hogy akik ismerték a cégeket, benne voltak, ott dolgoztak, pozícióban voltak, azok könnyebben kihasználták a lehetőségeket. Ezek helyzeti előnyök” – szól az új admirálisjelölt ideológiai székfoglalója. „Helyzeti előnyök”? Jegyezzük meg a varázszót.
Drake, a tengeri kalóz 1588-ban legyőzte a támadó spanyol hajóhadat, megmentette Angliát. Nemcsak összerabolt vagyonát őrizhette meg ezáltal, hanem üldözött bűnözőből nemzeti hőssé is nemesedett. Kockáztatott és nyert a véres játszmán. A folytatást fentebb nyomon követhettük. Hazai hasonlataink azonban egy ponton hibádznak. Az összerablott vagyon később törvényes örökségnek minősülhet, a tőkét alapító kalóz örökösei egy-két nemzedék után köztiszteletre pályázhatnak – ez eddig talál. De ki mentette itt meg Magyarországot?

A szerző 1991-ben és 2000-ben az MDF országos választmányi elnöke