Egy kisgazda Szudánból

Julianus barát elment Ázsiába, hogy felkutassa a magyar ősök leszármazottait. Egy magyar kutatócsoport ugyanezt nem tudná megtenni Szudánban, pedig a Nílus egyik szigetén, magyarab földön állítólag valaha magyarok éltek. A mohamedán vallás nem engedi meg, hogy az eltemetettek sírjait bolygassák. Így marad nekünk a szájhagyomány, és egy élő leszármazott, dr. Tagelsir Ibrahim emlékezése.

– Ön azt mondta, hogy magyar származású, noha Szudánban született, a bőrszíne fekete.
– A családunk öregjei mindig azt mesélték, hogy Magyarországról származunk. Kutatni kezdtem, hogy a mese igaz-e. Megtudtam, hogy a törökök a XV–XVI. században megszállták Magyarországot, és sok magyart rabul ejtettek, vitték magukkal. A fiúgyermekeket katonákká nevelték, janicsárokká lettek. Egyiptom meghódításában janicsárok is részt vettek, köztük magyarok, akik aztán folytatták a hódítást Szudánban is. A történet szerint a török vezér azt mondta a magyar janicsároknak, hogy ti már jó munkát végeztetek, kaptok birtokot, itt maradhattok. Asszuán közelében egy szigeten, a Nílus közepén telepedtek le. Az idők folyamán természetesen összekeveredtek a núbiai néppel.
– Ennek a helységnek mi a neve?
– Ahol a magyar janicsárok gyökeret vertek, ahol édesanyám is született, Vadihalfának nevezték. Ennek egyik szigetén, a Magyarab szigeten születtem én is. A népet is magyarabnak nevezték. Kétszáz családról volt szó.
– Kitől hallotta először ezt a történetet?
– Édesanyámtól. Ő mondta, hogy Európából, a Kárpátok közepéről származunk. A baj az, hogy ezt soha senki sem írta le, az évszázadok során szájról szájra szállt, közben a mese egyre halványult.
– Ez a magyarab falu ma is létezik?
– Nem, mert az Aszszuáni-gát építésekor csaknem harminc falut árasztottak el vízzel, és közöttük volt Magyarab is. A magyarab emberek azonban még mindig élnek, a közeli szudáni falvakba költöztek. A hagyomány tehát tovább él.
– A szájhagyományon kívül mi utal arra, hogy ezeknek a szudáni embereknek az ősei valamikor Magyarországról érkeztek?
– A magyarabok fehérebbek, mint a núbiaiak. Anyukám is sokkal fehérebb, mint én. Apukám núbiai. Emlékszem nagymamámra, hétéves koromban halt meg, de olyan fehér volt a bőre, mint egy magyar falusi asszonynak. Egy-két szavunk is magyar. Például az anyára azt mondják, hogy „jó”. Építményeinkre jellemző a székely kapu. Nagyanyám kapuja fából készült, faragott székely kapu volt. A tányérok díszítése is teljesen hasonlatos a székely mintákhoz, fehér-sárgás alapon kék rajzolatokat, virágokat láthatunk. A magyarabok ezeket a tányérokat a falakra akasztották.
– Mikor hallott először Magyarországról?
– Gyerekkoromban, de csak a fociról. Tudtunk Puskásról, Kocsisról, Hidegkutiról.
– Hogyan került Magyarországra?
– Véletlenül. Igaz, mindig izgatott, hogy milyenek a rokonaim. Szudán fővárosába, Kartúmba, az állatorvosi tudományegyetemre került egy magyar professzor. Magam is orvosnak készültem, s mint gimnazista dolgoztam a laborban, munkát végeztem a professzornak is. A magyar állatorvos sokat mesélt Magyarországról, arról is, hogy a magyar orvosi egyetem nagyon magas színvonalú. Édesapám, aki bankár és kereskedő volt, elintézte, hogy Magyarországra mehessek tanulni. Miután 1967-ben magyar földre érkeztem, elkezdtem magyarul tanulni, aztán egy évvel később megkezdtem tanulmányaimat az orvosi egyetemen. Amint lehetett, elutaztam a Székelyföldre, és láttam a székely kapukat, amelyek csakugyan ugyanolyanok, mint otthon a faluban.
– Hány évig járt itt egyetemre?
– Hat évig. Általános orvosként doktoráltam, utána azonnal hazautaztam Szudánba.
– Nem akart magyar lányt elvenni feleségül?
– Akartam, de akkor még nem sikerült, mert az terjedt el a magyar lányok között, hogy a szudániak eladják a feleségüket tevéért vagy kecskéért. Ebből annyi igaz, hogy Szudánban, ahogy az arab világban, ha valaki meg akar nősülni, akkor tevében, kecskében vagy más értékes jószágban megegyeznek a szülők, vagyis a lányért cserébe ajándékot ad a fiús család. Szudánban egyébként négy felesége lehet a férfinak.
– Egyszóval hazatért Szudánba...
– Kartúmban, az egészségügyi minisztériumban dolgoztam egy évig, aztán Vadihalfába, anyám szülőhelyére mentem orvosnak. Megjegyzem, hogy a mi családunk politizál, hasonló párt tagja az én bátyám, mégpedig vezető beosztásban, mint Magyarországon a kisgazdapárt. Egy katonai puccs miatt a bátyám börtönbe került, életfogytiglanit kapott. Én három és fél hónapot ültem. A család fenntartása miatt kénytelen voltam a bátyám üzleteit átvenni, a gyárait igazgatni.
– A bátyja most is börtönben van?
– Kiengedték két év múlva. A katonai puccs megbukott. Most egészségügyi miniszter.
– Ön pedig visszavágyott Magyarországra.
– Főként azért jöttem vissza, mert magyar lányt akartam elvenni feleségül. Először az Orvostovábbképző Intézetbe mentem dolgozni a sebészetre, Littman Imre professzor mellé. Ott ismerkedtem meg a feleségemmel, aki aszszisztensként dolgozott, és 1983-ban összeházasodtunk. Három gyermekem van, két lány, egy fiú. Jelenleg a Dél-pesti Kórházban vagyok sebész. Végleg itt telepedtünk le.
– Hogyan tudta elfogadtatni a feleségével a szudáni szokásokat?
– Szerencsém van, mert a feleségem megértő. Ha kimegyünk Szudánba vagy az emírségbe hosszabb időre, akkor a mohamedán vallást követjük. Itthon katolikus templomba járunk. Gyermekeimet szabadon nevelem.
– Bizonyos körök azt terjesztik, hogy a magyarok kirekesztők, fajgyűlölők. Ezt hogyan éli meg?
– Két fiútestvérem és egy unokatestvérem is itt van. Az egyik Szegeden, ketten Pécsett élnek. Testvéreimet egyszer megverték a szkinhedek. Elmentem hozzájuk, és megkérdeztem: gyerekek, én fekete vagyok, mi a problémátok velünk? Magyarul beszélünk, szeretjük Magyarországot, itt élünk. Erre azt mondták: elfogadunk, nincs veletek semmi gondunk. Egyébként a szkinhedek szűk réteget képviselnek. A magyarokkal sohasem volt gondom, se a testvéreimnek, sem nekem.
– A kórházban sem?
– Soha. Engem nagyon szeretnek a betegek, a kollégák. Magyarország nyitott ország. Magyar állampolgár vagyok, esküt tettem a magyar alkotmányra.
– Figyeli a politikát?
– Nemhogy figyelem, de politizálok is. Ez a vérünkben van, már a török időben is politizáltunk. A családi hagyományoknak megfelelően beléptem a magyar kisgazdapártba, minden rendezvényen ott vagyok.
– A magyarabokról tudnak Magyarországon?
– Nagyon kevesen. De akik velem találkoznak, azoknak elmondom, hogy léteznek Szudánban magyar származású emberek.