A vizsgálat a 2000. május 21. és 2001. június 17. között sugárzott 36 műsorra terjedt ki. A feltett kérdéseket először témaválasztás és megközelítés szerint vizsgáltuk. Kezdjük a témaválasztással. A Naplót készítői közszolgálati műsornak tartják, s a maguk részéről a médiatörvényben meghatározott kötelező közszolgálati műsorszolgáltatásuk fontos részének tekintik. A Napló kérdéseinek téma szerinti csoportosítása ugyanakkor rávilágít a műsor alapvető szerkesztési elvére, amely a közélet egészéből szinte kizárólag a valós, vélt, vagy kívánt politikai botrányokra és egyéb negatívumokra fókuszál, s úgy tesz, mintha a közéletben bármilyen kérdés kapcsán azonnal a politikáig jutnánk el, mintha minden esemény mögött politikai vonatkozást kellene sejtenünk – így terelgetve a kívánt irányba a közvélemény figyelmét.
A Napló kérdez, a néző dönt
A vizsgált műsorokban a kérdések háromnegyede (36 közül 26) belpolitikai vonatkozású volt, s csupán egynegyede (tíz) tartozott a belpolitikailag inkább érdektelen kategóriába. A belpolitikai kérdések mindegyike a kormányzat, vagy valamely kormányzati intézmény, minisztérium munkáját érinti, az ellenzék tevékenységére vonatkozóan a vizsgált műsorokban szavazásra nem tettek fel kérdést.
A kérdések jelentős részét jogosra vagy jogtalanra lehet leegyszerűsíteni, így a legfontosabb témák vonatkozásait tekintve a leggyakrabban az Igazságügyi Minisztérium hatáskörébe tartozó események kerültek a fókuszpontba. Ezek a külföldiek ingatlanvásárlása, a roma kivándorlás, a politikusok vagyonnyilatkozata, valamint az egyszázalékos adófelajánlás jogosulatlan felhasználása (összesen hét alkalommal).
A Belügyminisztériumhoz tartozó területeket érintették a közlekedési pontrendszerrel, a sofőrök alkoholfogyasztásával, a türelmi zónákkal és a roma kivándorlással foglalkozó kérdések (hatszor). A Közlekedési és Vízügyi Minisztériumot érintő kérdésekről az árvíz problémájával, a közlekedési változásokkal és a Malévval kapcsolatban lehetett szavazni (hatszor). Ezt követi a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, illetve az FKGP-vel és a Torgyán- ügyekkel kapcsolatos kérdéssor. A gazdák útelzárása, a Torgyán Józsefhez kötött korrupciós ügyek visszatérő rendszerességgel szerepeltek (hatszor). Az Egészségügyi Minisztériumot az egészségügyi ellátás színvonalával és megbízhatóságával kapcsolatos kérdések vonatkozásában érintették (ötször). A Külügyminisztérium tevékenységi területével egyrészt a roma kivándorlással, másrészt a határon túli magyarok jogaival kapcsolatosan foglalkoztak (négyszer). Végül a Gazdasági Minisztériumot és az Ifjúsági és Sportminisztérumot egy-egy alkalommal érintették.
A megközelítés előjele szerinti elemzés kiterjedt a kérdéssorok jelentésének pozitív, illetve negatív előjele szerinti vizsgálatára.
Eszerint az összesen 36 kérdésből 26 negatív tartalmat közvetít, a közönség negatív befolyásolására és hangulatkeltésre alkalmas. A maradék tíz kérdésből öt az inkább negatív minősítés alá esett, öt kérdés tartozott az úgynevezett semleges kategóriába. A Napló kérdései között egyetlenegy sem volt a vizsgált időszakban, amely egyértelműen a pozitív értéktartományba esett volna, tehát összességében nyomasztó mértéket mutatnak a negatív tartalmú információk.
Mérlegen a valóság
A vizsgálatot a szavazók száma és a szavazatok megoszlása szerinti bontásban folytattuk. Ha a beérkezett hívások számát nagyságrendbe állítjuk, látható, hogy a legnagyobb érdeklődést az Ön szerint hamisak-e a Torgyán családot ért vádak? kérdés keltette kimagasló, 48 323 szavazattal. A második legtöbb szavazat is a Torgyán-témát érinti 28 611 szavazattal. A harmadik helyen az aktuálisan nagy érdeklődésre számot tartó „fekete angyal” esete áll 25 382 betelefonálással.
Negyedik helyre ismét a Torgyán-ügyek kerültek 20 302 szavazattal; végül ötödik helyen is a Torgyán-ügy végzett 20 154 hívással.
A betelefonálók magas számaránya tehát azt a tendenciát mutatja, hogy a Napló szavazóinak legnagyobb aktivitását kiváltó vezető téma a Torgyán-ügy volt, mint ahogyan ez volt 2001 januárjától márciusáig a Napló szerkesztőinek visszatérő sztorija is. Az eredmények hitelessége ugyanakkor kérdésessé válik, ha arra gondolunk, hogy a szavazatok száma egyazon témán belül is nagy ingadozásokat mutatott.
Az összesített voksok számát és összetételét vizsgálva látható, hogy a szavazás végeredménye a kormányra nézve – minden azt közvetve vagy közvetlenül érintő esetben – negatív, s annak alkalmatlanságát, hozzá nem értését és igazságérzetének hiányát bizonyítja.
Az eredmény hitelességét és manipulációmentességét tekintve aggályos, hogy a telefonhívásos válaszok valós mennyisége nem hozzáférhető, azok hitelessége nem ellenőrizhető. Továbbá a szavazás végeredményének befolyásolására alkalmasak a beérkezett SMS-ek is, amelyek nyolcvan százalékban rendszeresen ráerősítenek a várt-sugalmazott végeredményre.
Beszédes kérdőjelek
A magazin közvélemény-kutatásainak tartalomelemzése közben számos megválaszolatlan kérdés merül fel. Ezek közül négy mindenképpen a közönség figyelmére érdemes és a műsor szerkesztőinek válaszára vár:
– Minden hiteles közvélemény-kutatás alapja a statisztikailag reprezentatív mintavétel és a szigorú metodika. Mennyire pontos a kapott végeredmény, és alkalmas-e a közönség hiteles tájékoztatására?
– A kérdések tartalma és a kérdezés módja alapján szinte tapintható a műsor politikai irányultsága, különösen érvényes ez a kormányzattal kapcsolatos és a negatív közhangulat felkeltésére alkalmas esetekben. Mivel magyarázzák, hogy a parlamenti ellenzék a vizsgált műsorokban egyetlen alkalommal sem szerepelt a kérdések között?
– Mennyiben felel meg egy ilyen politikailag egyoldalú szerkesztési módszer a közszolgálatisággal, a többoldalú, hiteles és korrekt tájékoztatással szemben támasztott követelményeknek?
– Hogyan magyarázzák azt a tényt, hogy telefonon és interneten keresztül egy és ugyanazon személy, ugyanarra a kérdésre gyakorlatilag bármennyiszer szavazhat, manipulálva ezzel a szavazás eredményének kimenetelét?
A fentiek – az elemzés ismeretében – olyan önmagukat megválaszoló kérdések, amelyeket vélhetően sohasem tettek fel saját maguknak a Napló készítői. Ha megtennék, szembesülhetnének azzal a ténnyel, hogy a Napló közvélemény-kutatása alkalmas a közönség tendenciózus félretájékoztatására és manipulálására, jóhiszeműségének kihasználására. Beláthatnák, hogy a követett módszer alkalmatlan és elfogadhatatlan egy magára valamit adó televízió számára. Ez a Napló és ezek a tények. A tények pedig makacs dolgok.
A tavaly augusztus 20-án megalakult Kontroll Csoport Egyesület már csaknem egy éve végez médiafigyelő és elemző munkát. Az alapítók egyetemisták és főiskolások – többen közülük médiaszakosok –, akik felelősséget éreznek a korrekt és hiteles tájékoztatás elveinek érvényesüléséért. Ennek megfelelően munkacsoportjaik rendszeresen figyelik és elemzik a különböző médiumokban megjelent vagy elhangzott híradásokat és műsorokat. A csoport célja: a közszolgálati és a kereskedelmi médiában megjelenő szakmai hibák, esetleges dezinformációk, csúsztatások nyilvánosság erejével történő visszaszorítása. A csoport tagjai kizárólag magánszemélyek, így anyagi és technikai lehetőségeik korlátozottak, szívesen fogadnak minden olyan információt, amely segítheti munkájukat. Esetleges észrevételeikről a [email protected] e-mail-címen tájékoztathatják az egyesületet. (Kun Miklós, Horváth Réka)
autópiac
Ezek a legnépszerűbb keveset futott használtautók
