ÉN NEM TUDOM...

Én nem tudom, hogy a haladó, baloldali sajtó túlsúlyának a mennyiséghez van inkább köze, vagy a minőséghez. Minőség alatt a stílust, a műveltséget, a tárgyilagosságot, a tájékozottságot, a tehetséget értem, a mennyiség alatt pedig a tömeget, azt, hogy a tollat ragadók között vajh több-e a liberális, mint a konzervatív. A „tollat ragadó” kifejezést szándékosan használom, érezvén, hogy aki valamit megragad, azt belső hevület fűti akkor is, ha a kor fiaként számítógépen pötyög. A hevület (elhivatottság) vádja általában a jobboldal publicistáit éri, a baloldal higgadtnak, intelligensnek és felkészültnek véli és tünteti fel önmagát.
Most példaként bemutatok önöknek egy Népszava-tárcát, amely a műfaj meghatározása szerint: irodalmi igényű. A szerző nevét is közlöm, bár nem tartozik a halhatatlanok, sokkal inkább az ismeretlen (liberális) katonák közé. Sírjánál azonban tisztelegni illik majd a távoli jövőben, hiszen azt teszi (sok száz írástudatlan társával együtt), ami a kötelessége, kormánybuktatási szándékkal összehord hetet-havat. Tehát a neve: Mező Ferenc, rendfokozata nem ismert, az Eörsi-, TGM-iskola talentumhiányos, de lelkes követője. Lukasóra című dolgozata (amely abból a célból készült, hogy a Népszava rohamosan fogyatkozó olvasóinak ismét a szájába rágja a Fidesz-kormány bűneit, mintegy epitheton ornansként használva a négyes metrót, a Széchenyi-tervet, a Nemzeti Színházat, Simicska Lajost és Schlecht Csabát) megérdemli, hogy részletesen idézzem.
Alapötletét Karinthyból meríti (a jó, illetve a rossz tanuló felel), de megtoldja saját leleményeként egy csodálatos és misztikus „csonka gúlával”, amely vörös fonalként húzódik végig írásán. Képtelen tőle szabadulni. Ettől a mű monomániára emlékeztet, és mint minden, ami debil, szinte sajnálatot vált ki belőlünk. Íme: „Tanár úr, kérem, én készültem – mondogatja a rossz tanuló Karinthynál. Azért mondja, mert nem tud mást mondani, hazudik, mert nem tudja a matematikát. A jó tanuló sohasem mondja, hogy ő készült, az amúgy is látszik az első pillanattól, amikor a táblánál megcsinálja a kúp, sőt a csonka gúla levezetését. A Fidesz rossz tanuló, ezért nem mond igazat (…) az autópályáról, ami (…) hitelből épül, amit majd a következő ciklusban nekünk adófizetőknek kell törlesztenünk.” (Itt közbevetem: mit gondol a szerző, másutt miből épülnek az állami beruházások?)
„Nagy ívben mellébeszél a fajgyűlölő szélsőjobboldallal ápolt kapcsolatáról (…). A Fidesz ugyanis (…) nem tudja megoldani (…) alapvető (…), mondjuk a cson kagúla térfogatszámítás nagyságrendű feladatát (…). Itt olyan felvilágosult, logikus aktusnak, mint a csonka gúla levezetésének vagy a közjót szolgáló kormányzásnak, nincs helye. Nincs ilyen lecke (…). A gúla az gömb vagy kocka, vagy az, ami a készületlen nebulóknak épp eszükbe jut. A tanár úr pedig hülye. Egy múmia.” (A szerző, amikor hülye múmiáról beszél, az MSZP-re gondol, s arra utal, hogy egy Fidesz-politikus a szocialisták gerontokratáit múmiákhoz hasonlította.)
„A halandzsázó örök készületlen diákvilágban, a Hídember a mi kiválóságunkat dicséri, az ő Bánk bánjukban Tiborc (…) a hazaáruló, idegen szívű liberálisok, szocialisták és zsidók, cigányok (…) ellen panaszkodik (…), mi meg eközben Karinthy-diákként lógunk a szeren (…), kétszeresére emelkedik a hús ára (…). Ez a kormányzás (…) egy kellemes lukasóra a társadalomnak (…) De a lukasóráról is kicsengetnek egyszer. A katedrára végül mindig feláll egy tanár (MSZP!!), s a jó tanuló nekilát (…)” Na minek? Ha hiszi, ha nem a nyájas olvasó: „(…) a csonka gúla nehéz képletének levezetéséhez.” Őszinte részvétem a Népszavának és szerzőjének, hogy a csonka gúla ennyire megfeküdte a gyomrukat. Hogy e névtelen (liberális) katona csonka gúla alakú síremléket kap-e az utókortól, én nem tudom.