Erőszak a gyermekbűnözésben

A gyermekbűnözés erőszakos bűnözés. A bűnügyi statisztikák világosan bizonyítják a gyermekek és fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények számának növekedése mellett annak mind agresszívabb jellegét is – derül ki Dér Mária Az ártatlanság kora című tanulmányából. Németh Péter, a rendőrség ifjúságvédelmi alosztályának vezetője szerint a gyerekek ugyanúgy válhatnak bűnelkövetővé, mint áldozattá. Súlyosabb a helyzet annál mint, amit képzelni lehet a Belügyi Szemle legfrissebb számában megjelent dolgozat szerint.

– Kifejlett bűnözés áll előttünk, amely az elmúlt évek alatt a növekvő és egyre erőszakosabbá váló felnőtt bűnözés árnyékában – azzal szoros összefüggésben – zavartalanul erősödhetett meg új, eddig ismeretlen, sőt elképzelhetetlen formákkal gazdagodva – állítja a szociológus szerző.

A modern védőrendszerek alkalmazása más irányba terelte mind a gyermek, mind a felnőtt bűnözést. Eszerint a próbálkozások nem az árura irányulnak, mert az körülményes és veszélyes, hanem közvetlenül a pénzek megszerzésére. Ez pedig egyértelműen a zsarolások, rablások, kényszerítések gyakoriságának növekedését okozta.

A tanulmány kiemeli az elkövetések erőszakos módját. A vizsgált rendőrségi aktákból az derül ki, hogy a bűncselekmények közel egyharmada ilyen volt. Dér Mária több példát is említ, közülük az egyik: egy kórházban meghalt egy, az utcáról részegen beszállított férfi. Csak véletlen orvosi vizsgálat derítette ki, hogy a halál oka súlyos testi sértés volt. Agyonrugdalták az utcán egy büfé előtt, fényes nappal. A tettesek 14 alatti fiúk voltak, a büfé törzsgárdájából, akik nem jártak iskolába. A büfé egyik alkalmazottja, aki tanúvallomást tett a rendőrségen, másnap nem jelent meg a munkahelyén, lakásáról is eltűnt. Vagy eltüntették – írja a tanulmány szerzője. Soha nem derült fény sem a cselekmény valódi történetére, sem a tanú eltűnésének okára.

Mint a szociológus megállapítja: a csoportos elkövetések a jellemzőek. Még ha valaki egyedül bukik is le, mögötte csoport áll, csak nem derül fény a tagok kilétére. Hozzá kell tenni, hogy a lebukás ritka: minden bizonnyal gyakrabban követik el a cselekményeket, mint ahányszor tetten érik őket.

Dér Mária külön említi az úgynevezett ólálkodókat, csellengőket, akik mögött életmódproblémás családok, sőt egész társadalmi csoportok húzódnak meg, s amelyeknek etnikai-kulturális értékei eltérnek az össztársadalmi értékektől. Ennek egyik jellemzője, hogy nem tartják fontosnak az iskolába járást, sem a gyerek idejének rendszerezését. Az ilyen családi háttérrel rendelkező, elhanyagolt gyerek egész nap az utcán van társaival. A nagyváros sűrűje pedig alkalmas terep a bűncselekmények elkövetésére, mert könynyű eltűnni a tömegben. A csellengők közé sorolhatók a zsebtolvajok, besurranó tolvajok, autófeltörők, és azok is, akik az ismerősöket, barátokat vagy akár saját szüleiket lopják meg.

A szociológus leszögezi: közvetlen bizonyíték alig van, ám a közvetettek világossá teszik, hogy a gyerekbűnözés hátterében a felnőtt bűnözői világ áll és működik. A gyerekek megfelelő szerszámokkal vannak ellátva, amelyek használatát meg kellett tanulniuk valakitől. Tartozni akarnak valakihez, bizonyítani alkalmasságukat, a „szakmát” a lehető legmagasabb szinten elsajátítani, mert verseny van. Szorgalmasak, hiszen pénzt kapnak munkájukért. Kétségkívül itt formálódik a bűnözők utánpótlásának nagy tartalékserege. Állandó gyarapodásukról a társadalmi folyamatok gondoskodnak, a rendszerváltás óta egyre nagyobb mértékben.

A gyerekbűnözők jogtudatát jól jellemzi, hogy kivétel nélkül pontosan tudják: 14. életévük betöltéséig nem büntethetők, és azzal is tisztában vannak, hogy a fiatalkorúakkal szemben liberális magyar büntetőjog a későbbiekben sem jelent számukra komoly veszélyeket.

A gyerekbűnözés veszélyességét mind a jelenre, mind pedig a jövőre nézve nem tagadhatja semmilyen, a gyerekkorú elkövetővel kapcsolatos humánus attitűd sem – szögezi le a szerző.

A témáról lapunk megkérdezte Németh Péter alezredest, a Budapesti Rendőr-főkapitányság ifjúságvédelmi alosztályának vezetőjét, aki kiemelte: azok, akik bármilyen oknál fogva kikerülnek akár a szülői, iskolai vagy rokoni, ismerősi kontroll alól, ugyanúgy válhatnak bűnelkövetőkké, mint áldozatokká. Sok esetben a gyerek mindkét szerepkörbe belekerül – hangsúlyozta. Nem ritkaság, hogy ha valamelyi-kük teljesen megszakítja a kapcsolatot eltartóival, a megélhetési kényszer miatt két lehetőség közül választhat: elveszi a másét, azaz bűnelkövetővé válik vagy prostituálódik. Utóbbi esetben már áldozatként kezelendő, s Németh szerint ez legalább akkora problémát jelent, mint a gyermekbűnözés.