A z előző fél évben számos esemény történt a jegybankban: többek között új jegybanktörvény született, szélesítették a forint intervenciós sávját, életbe léptek a devizaliberalizációs intézkedések, és megszűnt a forint csúszó leértékelése. Mi tette lehetővé e komoly reformokat?
– Úgy gondolom, hogy egyértelműen a kedvező gazdasági háttér az, ami ezt a sok változást lehetővé tette. A magyar gazdaság gyorsan növekszik, emellett a belső struktúrája is megfelelő: a dinamikus exportbővülésen belül olyan jó belső szerkezetet értünk el, amiről korábban álmodni sem mertünk volna. Gondoljunk csak arra, hogy a magyar kivitel 75-80 százaléka az Európai Unió országaiba irányul, és a kivitt termékek döntő többsége feldolgozott, magas technológiájú cikk. Mindezt úgy sikerült elérni, hogy nem borult fel a belső és külső egyensúly, és a munkanélküliség is csökken.
– A külső feltételek nem ennyire kedvezők…
– A világgazdasági konjunktúra visszaesése egyelőre nem nagyon befolyásolja a magyar gazdaságot, bár még kérdéses, mi lesz a jövőben.
– Hetven év után ismét nagykorúvá válhattak a magyar polgárok: júniustól teljesen konvertibilis a forint. Ön miben látja a devizaliberalizációs intézkedéscsomag jelentőségét?
– A devizaliberalizáció rendkívül jelentős lépés volt a magyar gazdaság életében, nem is annyira a gazdaságra gyakorolt hatása miatt, hanem lélektani szempontból. Hetvenéves kötött devizagazdálkodás szűnt meg Magyarországon ezzel, ami nem múlhatott el nyom nélkül, hiszen a régi beidegződések még mindig ott vannak az emberekben. Számos fölösleges megkötés tűnt el a devizaliberalizációval, amit már egyébként sem lehetett betartatni. Nem szerencsés, sőt azt mondhatom, nem is morális meghatározni, hogy az ember mit csináljon a becsületesen megkeresett pénzével. Úgy gondolom tehát, hogy nagyon jelentős és ésszerű lépés volt teljesen konvertibilissé tenni a forintot.
– A konvertibilis forint gazdaságra gyakorolt hatásaival kapcsolatban eleinte megfogalmazódtak bizonyos aggodalmak.
– Semmilyen olyan hatás nem érződik, amitől néhányan tartottak: nem zilálódott szét a gazdaság, és a magyar bankokat sem szorították ki a külföldiek. Ugyanakkor aktívabb lett a pénzpiac, többszörösére nőtt az árutőzsdén a devizaszekció forgalma. A vállalkozások csökkenteni tudják kockázataikat, mert a határidős kötésekkel fedezni tudják export- vagy importüzleteiket. A kiskereskedelemben sem okoz fennakadást az intézkedés: ha a vevő külföldi pénzzel akar fizetni, és az eladó beleegyezik, megteheti, mindez csak kölcsönös megállapodás kérdése, teljesen szabad a döntés.
– A nemrég meghiredetett új monetáris politika megosztja a közvéleményt. Nagyon komoly aggodalmak fogalmazódtak meg a jegybank által kitűzött inflációs célokkal kapcsolatban. Mi indokolja ezt az agresszív inflációleszorító politikát?
– Mindjárt az elején szeretném leszögezni, hogy az inflációnak rendkívül kedvezőtlen hatásai vannak mind a gazdaságra, mind a társadalomra. Szerintem helytálló az a kijelentés, miszerint a magyar gazdaságban ma a legnagyobb problémát a viszonylag magas pénzromlás okozza. A magas infláció elértékteleníti az emberek megtakarításait, a jövedelmi differenciákat pedig megnöveli: azok, akik jobban tudnak alkalmazkodni a piachoz, inkább kiugranak, akik pedig kevésbé, az elesettek, a nyugdíjasok lemorzsolódnak.
– Bizonytalanságot szül az infláció a gazdaságban is: nem lehet előre látni, hogy mely terméknek mennyivel nő az ára, a termelők pedig nem tudják, hogyan alkalmazkodjanak ehhez. Ez az antiinflációs politika belső oka.
– A külső ok, amiért minden erőnkkel le akarjuk törni az inflációt, az európai integráció. Reményeink szerint 2004-ben az unió tagjai leszünk, 2006–2007 körül pedig Magyarországon is be lehet vezetni az eurót. Mindkét lépés lökést ad majd a gazdasági növekedésnek, az uniós tagság részben a támogatások, részben a piacok kinyílása miatt, a pénzügyi uniós tagsággal pedig az átváltási bizonytalanságok szűnnek meg. Az a tapasztalat, hogy a közös valuta hatalmas löketet tud adni a gazdasági növekedésnek: mi azzal számolunk, hogy csak az euró bevezetése évente fél-egy százalékkal fogja növelni a gazdasági növekedést Magyarországon.
– Ahhoz, hogy az eurót be tudjuk vezetni, nyilvánvaló, hogy az inflációt le kell szorítani, hiszen az EMU-tagországok nem vesznek fel olyan államot, ahol az övékénél lényegesen magasabb az infláció. Ha ma akarnánk belépni, akkor 2,8 százalékos inflációt kellene produkálnunk. Mi azzal számolunk, hogy két-három százalék közötti, de inkább a két százalékhoz közelebbi inflációt kell a belépésig elérnünk, hiszen addigra ott is még lejjebb tudják szorítani a pénzromlás ütemét. Tehát a belépés előtti időszakban – ami jelenlegi számításaink szerint 2004–2005-re tehető – tartósan két százalék körüli inflációt kell produkálnunk.
– Elég erős ehhez a tempóhoz a magyar gazdaság?
– Minél hamarabb elkezdjük a műveletet, annál kevesebb áldozat árán tud ezen túl lenni a magyar gazdaság, tehát annál könnyebb leszorítani a pénzromlást. Ha nagyon gyorsan szorítanánk le az inflációt, mint Görögország vagy Portugália tette, akkor nagyobb az ebből következő gazdasági visszaesés. Ha a gazdaság fokozatosan kapja az intézkedéseket, akkor könnyebben tud alkalmazkodni ehhez, és alacsonyabb árat kell fizetnünk.
– Ezért vezettük be az új monetáris politikát, ami egyrészt sávszélesítést jelentett, és a forint erősödését hozta magával, másrészt pedig október elsejétől a forint csúszó leértékelésének megszüntetését jelenti. Ezenkívül a korábbi, árfolyamvezérelt monetáris politikáról áttértünk az inflációs célkitűzés rendszerére, ami a korábbinál sokkal nyitottabb, átláthatóbb és kiszámíthatóbb monetáris politikát, illetve kommunikációt jelent. Most már negyedévente publikálunk inflációs jelentéseket: úgy gondoljuk, hogy a piaci szereplők társaink az inflációs célok elérésében, és ezért teljesen nyíltan kommunikálunk, vállalva azt is, hogy később valamilyen irányba eltérés mutatkozik az eredeti célhoz képest.
– Bokros Lajos egykori pénzügyminiszter nemrég adott nyilatkozatában arról beszélt, hogy illúziónak látszik a jegybank infláció letörésére irányuló terve, tekintettel arra, hogy a jegybanki lépésekhez nem társul szigorú költségvetési és jövedelempolitika.
– Az inflációs célokat és az EU-és EMU-tagsághoz vezető utat egyeztettük a szakminiszterekkel és a kormányfővel. A már elfogadott kétéves költségvetés megfelelően szigorú ahhoz, hogy tartsa azt a fiskális szigort, ami ehhez a monetáris politikához szükséges. Úgy gondolom tehát, hogy ez egy tökéletesen összehangolt pénzügyi kormányzati és jegybanki lépéssorozat.
– Mennyire elégedettek a forint árfolyamának alakulásával?
– A sávszélesítésnél a forint öt-tíz százalékos erősödésére számítottunk, és nagyjából az is következett be. Ha százalékban nézzük, akkor 2,25 százalékon állt a forint, most pedig hét és tizenkét százalék között mozgott. Ha euró/forint viszonylatban nézzük a dolgot, akkor 245–250 forint/euró az az árfolyamsáv, amellyel a kitűzött inflációs célt el tudjuk érni. Az inflációra a forint erősödése kedvezően hat az olcsóbbá váló import miatt. A kérdés csak az, hogy mennyi idő alatt megy ez keresztül a gazdaságon, mikor kezdik el az importőrök mérsékelni az árakat. Ehhez először is az kell, hogy elhiggyék, hogy az erősödés tartós, másrészt pedig kell a verseny, ami arra kényszeríti őket, hogy a többlethasznot ne tegyék zsebre, hanem vonják le az árból.
– Az átmeneti időszak ágazattól függően néhány naptól több hónapig tarthat, de hogy pontosan meddig, abban értelemszerűen nincs tapasztalatunk. Az tény, hogy az üzemanyagok árai már néhány napon belül reagáltak az erősödésre, és a járművek árain is érezhető némi csökkenés. Az, hogy az egész gazdaságban hasson az erős forint, igénybe vesz talán egy évet is: ezért mondjuk azt, hogy az idei évre vonatkozó prognózis még inflációs előrejelzés, a jövő év végi viszont már inkább célkitűzés. Az idei év végére hét–nyolc százalék közötti inflációt prognosztizálunk, a jövő év végére pedig 4,5 százalékot. A további utat a két százalékhoz még nem tűztük ki, de a tervezhetőség miatt ennek is hamarosan meg kell történnie.
– Milyen hatással van a forint erősödése a versenyképességre?
– A forint árfolyamsávjának szélesítése lezárt egy gazdaságpolitikai korszakot is Magyarországon: a mesterségesen gyengén tartott forint az emberek terhére ösztönözte a gazdaságot. A gyenge nemzeti valuta azt eredményezte, hogy a bérszínvonal hazánkban rendkívül alacsonyan maradt, nemcsak az EU-országokhoz, hanem a hozzánk hasonló fejlettségű államokhoz képest is. Emögött az a gazdasági filozófia állt, amely szerint az alacsony bérszínvonallal kell versenyképessé tenni a magyar gazdaságot, hiszen ez ide vonzza a befektetőket. Úgy gondoljuk viszont, hogy ennek a filozófiának az ideje lejárt. Nincs szükség arra, hogy az emberek megrövidítésével biztosítsuk az ország fejlődési dinamikáját. Léteznek ennél korszerűbb ösztönzők is. Úgy gondoljuk, a forint erősödése miatti bérnövekedés ellenére is versenyképes marad a magyar gazdaság, tehát a termelékenységünk közelebb áll az európai szinthez, mint a bérszínvonal.
– Sokakban kelt aggodalmat az erős forint a gazdasági növekedés várható visszaesése miatt.
– A forint erősödése eddig nem okozott gazdasági visszaesést. Az export dinamikája csökkent ugyan valamelyest az utóbbi hónapokban, de ez elsősorban a nyugati konjunktúra visszaesésével, nem pedig a forint erősödésével magyarázható. Ha az erős forint lett volna az oka, akkor megnyílt volna az olló az export és az import között, ám ez nem következett be. Sok elemző várakozásával ellentétben nem növekedett a folyó fizetési mérleg hiánya sem, sőt jobb a tavalyi, önmagában is igen kedvező adatnál. Nem mentek tönkre a belföldi termelők sem, nem nőtt a munkanélküliség, sőt csökkenő tendenciát mutat a korábbi hónapokhoz képest. Az infláció viszont mérséklődött, igaz, még nem az erős forintnak tulajdoníthatóan, bár a kezdeti hatások – például a benzinár esetében – már mutatkoznak.
– Ez persze nem azt jelenti, hogy karba tett kézzel várjuk a fejleményeket. Folyamatosan figyeljük a fontosabb külföldi adatokat, és ebből próbálunk a várható folyamatokra következtetni. Azt gondolom, hogy az európai növekedéslassulás hatással lesz a hazai GDP-növekedésre is, de lényeges visszaesés nem várható.
– Az exportőrök csökkenő nyereségére ön szerint mi jelenthet megoldást?
– Szerintem az exportőrök döntő többségének nem okoz akkora problémát a forint erősödése, amihez ne tudna alkalmazkodni. Figyelembe kell venni azt is, hogy azok is, akik nettó exportőrök, azért vesznek importtermékeket, amelyekhez az eddiginél olcsóbban jutnak hozzá, bár ezt általában nem szokták elmondani. Az alacsonyabb infláció mellett ugyanakkor többet ér az elért nyereség is. Látni lehet tehát, hogy létezik ennek a kérdésnek több oldala is, bár a probléma megvilágítása kissé egyoldalú. Nyilván nem véletlen, hogy eddig nem okozott kezelhetetlen problémákat az exportőröknek sem a forint erősödése.
– Helyesnek tartom egyébként, ha a Gazdasági Minisztérium átmeneti segítséget célzó programokat dolgoz ki, de az lenne a legjobb, ha ezek is a gyorsabb alkalmazkodást segítenék. Ha ismerem ezeket a programokat, ez így is van.
– A közelmúltban megjelent egy elemzés, amely azt taglalta, hogy nem megfelelő a sávszélesítés időpontja: akkor hozza nehéz helyzetbe az exportőröket, amikor az USA-ban recesszió van. Ez tönkreteheti
a kivitelt, ami az exportvezérelt magyar gazdaságra nézve nem túl kedvező.
– Én viszont azt gondolom, hogy ez volt a legmegfelelőbb időpont. Az infláció valóban a múlt év közepén kezdett beragadni a kilenc-tíz százalékos szinten, de ekkor kifejezetten külső okok miatt. A külső okok miatt beragadó inflációt árfolyam-erősítéssel kezelni nagyon nagy hiba lett volna, mert a belső termelőknek arra nincs befolyásuk. Tavaly 14,3 százalékos volt az importált infláció: ha ebben a helyzetben erősítjük a forintot, az tényleg tönkretehette volna a vállalatokat.
– Az idén megváltozott a helyzet: május körül jött el az az időpont, amikor azt gondoltuk, hogy a hazai termelők negatív várakozása az, ami miatt beragadt az infláció szintje, nem pedig a külső, kedvezőtlen körülmények.
– Mit akartak elérni az új jegybanktörvénnyel?
– A jegybanktörvény eurokonform jogszabály, megfelel az EU elvárásainak, és jó alapot képez a későbbi európai monetáris uniós tagsághoz is. Az új jogszabály megfelelő függetlenséget biztosít a jegybanknak, és a feladatait jól körülhatárolja. Ugyanakkor nagy belső átalakítást is jelentett az MNB munkájában: a monetáris tanács sokkal nagyobb szerepet kap a korábbiaknál.
– Milyen belső átalakítások zajlottak a jegybankban?
– Számos, feleslegessé vált elemtől szabadultunk meg az utóbbi időben: megszűnt jó néhány vezetői állás, felszámolás alá kerültek bizonyos területek, amelyek olyan munkát végeztek, amire már nincsen szükség. Ezek a racionalizáló lépések reálértéken több száz milliós költséglefaragást eredményeznek az előző évhez képest, és természetesen addig folytatódnak, amíg javítani lehet a szervezet hatékonyságán.
– Az előzetesen híresztelt nagy személyi változások viszont elmaradtak.
– Idejövetelemkor valóban lehetett ilyenekről hallani. Szeretném ugyanakkor leszögezni, hogy ha valaki megfelelően elvégzi a feladatát, továbbra is igényt tartunk a munkájára: a szakértelem az, ami számít.
– Jövő év január elsejétől az Európai Monetáris Unió országaiban bevezetik az eurót. Mennyire felkészült erre a jegybank, és mennyire felkészült a lakosság?
– Nagyon sok félreértés él ezzel a kérdéssel kapcsolatban, és több alapvető dolog is van közöttük. Mindenképpen azt ajánlanám azoknak, akiknek valamilyen érintett valuta van a birtokukban, hogy januárig helyezzék el számlára valamelyik pénzintézetnél, hiszen így ingyen és automatikusan jár az átváltás. Ami pénz viszont az átmeneti időszak után megmarad, azzal nagyon nehéz lesz kezdeni valamit.
– Általában minden ország jegybankja legalább tíz évig visszaváltja a saját pénznemét, de ez csak az adott országban lehetséges. Ha valaki itthon, valamelyik kereskedelmi bankban kívánja megoldani a tranzakciót, az jóval drágább lehet, hiszen az adott banknak is viselnie kell a külföldre vitel költségeit. Éppen ezért mi arra kértük a hazai bankokat, hogy ösztönözzék ügyfeleiket: januárig tegyék bankszámlára a tulajdonukban lévő, érintett külföldi fizetőeszközt.
– Tehát a forint most marad: a mi teljes átállásunk várhatóan öt-hat év múlva következik be
Bajnokok Ligája
Elképesztő gólgála és feltámadás Torinóban; sérülés és piros lap a Real Madrid meccsén
