Európa nyelvei

Bizonyos bürokratikus csoportok felvetik az Európai Unió kibővítéséről folyó vitákban a nyelvek jövőjének kérdését. Rámutatnak: az új államok, főleg a szláv népek belépése azzal a következménnyel jár, hogy a fordítórészleget ki kell bővíteni, ezért a költségek is ugrásszerűen megnőnek. Ezzel érvelnek a kibővítés elhalasztása mellett. Ha sikerrel járnak, az azzal a veszéllyel fenyeget, hogy Európát amerikai típusú, egynemű masszává gyúrják, amelyben a fontos dokumentumok és beszélgetések számára csak a jelenlegi néhány kivételezett nyelv a megengedett.
De valójában nem is annyira az adófizetők pénze iránti aggodalomról vagy technikai kérdésekről van szó. Szakértôk állítják, sok minden leegyszerűsíthető anélkül, hogy a nyelvek különbségeit megszüntetnénk. A bővítésnek éppen az a célja, hogy az Európai Uniót Páneurópává alakítsa, nem pedig korlátozott területté, amely alig nagyobb a jelenlegi uniónál. Közismert tény, hogy ez a kiváltságosok gazdasági paradicsomának fenntartását jelenti. Az már más kérdés, hogy a lakosságon segít-e mindez.
A nyelv a kultúra lényeges eleme. A nyelvek sokfélesége a kultúrákat gazdagította: ez a múltban a haladás egyik motorja volt. Ha egy szimfóniát csak egyetlen hangszeren játszanának el, akkor az unalmas lenne. A hangszerek sokfélesége ad színt a mesterműnek.
Ezzel szemben azt hozzák fel, hogy a jövő mindenféleképp az angolé. Kétségtelen, ez a nyelv óriási fejlődést ért el a múlt században, és széles területeket fed le nálunk. Másfelől szem elôtt kell tartani a történelmet, hiszen a nyelvek élete is hullámokban zajlik. A XIX. században elképzelhetetlen volt francia nélkül boldogulni. Ma ez a nyelv jelentősen visszaszorult, bár értelmiségi körökben még mindig használják. Annak idején a spanyol is világnyelv volt, de a XIX. században gyakorlatilag alacsonyabb kategóriába sülylyedt. Azt sem szabad elfelejteni, hogy amikor az USA nyelvéről döntöttek az amerikai kongreszszusban, az angol csak egy szavazattal kapott többet a németnél. Képzeljük el, milyen politikai következményekkel járt volna, ha ez az egy képviselő másként szavaz, és Észak-Amerika ma német ajkú kontinens.
Végső soron nem látható előre egy nyelv töretlen hegemóniája. Az angol nyelv egyeduralma a jövőben már azért is kérdéses, mert számítások szerint húsz éven belül spanyol ajkú többsége lesz az Egyesült Államok öt államának. Hasonló tendenciák érvényesülnek az ázsiai nyelvekben is, amelyek Kína és Japán hatalmas fejlődése következtében rövid időn belül ma még elképzelhetetlen jelentőségre tesznek szert.
Európának ezért nagy előnye a soknyelvűség. Mindenekelôtt meg kell állapítani, hogy az ember természeténél fogva lusta. Ha van egy nyelv, amellyel jól-rosszul mindenütt megérteti magát, akkor a legkevésbé sem törekszik arra, hogy továbbiakat tanuljon hozzá. Ez a szellemi hanyatlás kezdete. Az a néhány szerencsés, aki egykor például latint tanult az iskolában, tudja, hogy ma ez mennyire hasznos volna, persze nem a hétköznapi társalgásban, hanem éppen a jog területén, mivel a latin tiszta gondolkodásra ösztönöz. Lényegesen precízebben fogalmazhatók meg ezen a nyelven a jogi szövegek, mint a ma közkeletű nyelveken.
Az utóbbi idôk tapasztalatai megmutatták, micsoda szerencsétlenséget okoznak a politikában a nem elég világos szavak. Minden szerződésben döntő fontosságúak az egyértelmű fogalmak. Ha ezek hiányoznak, a szöveg értelmét mindig az erősebb határozza meg. Az egyértelmű fogalmazás a kicsik és gyengék védelme. Ezért meg kellene értenie Európának, hogy nyelveink sokszínűsége meghatározó előny a latintól vett búcsú után, hozzátéve, hogy a nemzetközi kereskedelemben mindig az a legsikeresebb, aki ismeri a másik nyelvét. Ám egyszerűbb az európaiak helyzete, mint azoké, akik egyetlen nyelvet beszélnek az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig, ezért nincsenek arra kényszerítve, hogy más nyelveket sajátítsanak el.
A fordítás technikája még csak a fejlődés kezdetén áll. Bár a soknyelvűséget egy ideig még tehernek tekintik, hosszú távon nem az, ma még ugyan küzdünk ellene, a költségek nem lesznek olyan magasak, mint ahogy azt ma jósolják.
(Fordította: Lipthay Erzsébet)