In memoriam

Kilencven évvel ezelőtt született minden idők egyik legnagyobb sakkegyénisége, Mihail Botvinnik, a szovjet korszak bálványa, a Lenin-rend, a Becsület Érdemrend kétszeres és a Munka Vörös Zászló Érdemrend kitüntetettje. A sakkozás hierarchiájában a legnagyobbak között is külön megítélés illeti meg, mert sportteljesítménye valószínűleg felülmúlhatatlan, életműve pedig egyszerűen csoda, halandó ésszel szinte felfoghatatlan alkotás.
Kora fiatalságától kezdve a sakk titkainak kutatója, a tudományos vonal elhivatottja volt. Megszállottan elemezte a sakk matematikai vonatkozásainak összefüggéseit, s haláláig egy olyan sakkprogramon dolgozott, amellyel biztonsággal tárhatta volna föl a játék művészi és tudományos kapcsolódásainak labirintusait.
Mindeddig azonban senkinek sem sikerült föllebbentenie a fátylat a sakk végső titkairól – ez néki sem sikerült –, de hogy sakkversenyzés dolgában minden titkok tudója volt, ez elvitathatatlan. Rekordjait még saját tanítványai sem fogják megdönteni, akik között pedig Karpov és Kaszparov neve is fellelhető, hiszen eredményeinek rövid felsorolása is arról győzhet meg minket, hogy az emberi teljesítőképesség legfelső határáig eljutott Botvinnik valóban századunk egyik legnagyobb sakkcsodája volt.
Hétszer volt szovjet bajnok, nyolcszor játszott világbajnoki páros mérkőzést, fénykorában, 1941–1948 között minden versenyen első, hatszoros olimpiai bajnok, és kétszer szerezte vissza elvesztett világbajnoki címét, ami örökös Guinness-rekord. És ezeknek a teljesítményeknek hátterében a játszmák tudományos igényességgel megalapozott tartalma, bizonyos enciklopédikus cizelláltsága, művészi kiteljesülése lenyűgöző hatással volt és van a sakkozás fölkentjeire és közönségére egyaránt. A Botvinnik név oly sajátos fogalom a mi köreinkben, mint például Bach, Beethoven a zenében vagy Goethe, Tolsztoj az irodalomban, Gauss, Leibnitz a matematika tudományában.
Hosszú és gazdag élete folyamán pályatársai ellen meggyőző erővel játszott, statisztikája hódolatot ébresztő; a világbajnokok és a világbajnoki aspiránsok* ellen egyaránt imponálóan pozitív.
+ – =
Szmiszlov 26 21 48
Tal 12 12 20
Petroszjan 3 6 18
Keres* 8 3 9
Euwe 2 2 8
Bronstein* 7 6 16
Capablanca 1 1 5
Resevszki * 2 2 7
Lasker 1 0 3
Aljechin 1 0 2
Szpasszkij 1 – 6
Fischer – – 1
A legmagasabb szintű tornákon – világbajnokság, Hága, Moszkva, 1948 és az abszolút szovjet bajnokság, Moszkva, Leningrád – közvetlen vetélytársait mind legyőzte, és pontokkal előzte meg őket.
Csodálói gyakran megkérdezték tőle, hogyan sikerülhetett néki mindez, a szovjet körülményei és zártsága közepette, s ő a következő magyarázatban foglalta össze életfilozófiáját:
„Egyszerű. A sakkozás megtanított arra, hogy értékelni tudjam az időtényezőt. Állandóan úgy élek, mintha a sakkóra ketyegését hallanám... és emellett tudom, hogy a nap mindössze 24 órából áll, és ennek megfelelően osztom be az erőmet. Az idő a legnagyobb kincs – meg kell tudni tanulni, hogy miként kell vele takarékoskodni.”
Irodalmi munkásságát leginkább háromkötetes életrajza reprezentálja: a Sahmatnája Tvorcsesztva Botvinnika 1–3. (Botvinnik Sakkművészete)**, amelyben páratlan szakmai és lélektani elemzések mellett az egész szovjet korszak működésének összegzőit is megtalálhatja a figyelmes olvasó, tanuló. Botvinnik 100 válogatott játszmája magyarul is megjelent – az időtt 64 forintokért... –, s a könyvet fiatalabb sakktársaimnak mint nélkülözhetetlent szoktam ajánlani: több-kevesebb sikerrel.
Lehet, hogy Botvinnik stílusa nem oly magával ragadó, mint Aljechiné, Keresé, Talé vagy Kaszparové, de mélységben és közhatásában éppolyan érthető, mint a népszerűbb stílusbálványok akrobatikus mutatványai, és sakkesztétikájának kisugárzása is páratlanul megnyerő, elegáns.
Botvinnik élete a sikerek, a vállalkozások merészsége és nagyszerűsége tekintetében páratlanul gazdag volt: nem merték ugyan leírni róla annak idején, hogy ő volt a szovjet sakk első szupersztárja, de mi most már látjuk, hogy az aljechini évtizedek utáni sakkozás – 1946–1963 – kimagasló sakkhőse ő volt, s hatása az egyetemes sakkgondolkodásra változatlan marad, örökre.
Kedvenc játszmáival emlékezünk a nagy tanítómesterre. Elsőnek eszményképe elleni szépségdíjas alkotásával:

Botvinnik–Capablanca
Rotterdam, 1938
Nimzoindiai védelem
1. d4 Hf6 2. c4 e6 3. Hc3 Fb4 4. e3 d5 5. a3 Fxc3+ 6. bxc3 c5 7. cxd5 exd5 8. Fd3 0–0 9. He2 b6 10. 0–0 Fa6 11. Fxa6 Hxa6 12. Fb2
„Szerencsétlen lépés: jobb volt előbb Vd3.”
12. – Vd7 13. a4 Bfe8 14. Vd3 c4 15. Vc2 Hb8 16. Bae1 Hc6 17. Hg3 Ha5 18. f3 Hb3 19. e4 Vxa4 20. e5 Hd7 21. Vf2
„Szükséges, hogy a huszár játékon kívül maradjon (fenyegetett Hbc5). Sötétnek most védekeznie kell Hf5-d6 ellen.”
21. – g6 22. f4 f5
„Szintén kényszer a 23. f5 fenyegetés miatt.”
23. exf6 Hxf6 24. f5 Bxe1 25. Bxe1 Be8 26. Be6!! Bxe6 27. fxe6 Kg7 28. Vf4 Ve8 29. Ve5 Ve7 Fa3! Vxa3 31. Hh5+ gxh5 32. Vg5+ Kf8 33. Vxf6+ Kg8 34. e7 Vc1+ 35. Kf2 Vc2+ 36. Kg3 Vd3+ 37. Kh4 Ve4+ 38. Kxh5 Ve2+ 39. Kh4 Ve4+ 40. g4 Ve1+ 41. Kh5, és sötét föladta: 1:0.
(A cikk teljes változatát a Magyar Nemzet internetoldalán találja meg a kedves olvasó.)