Hasonló írás jelent meg ugyanazon a napon a kolozsvári Szabadságban is, kiemelve (többek közt) az alábbiakat: az RT-nek elsődleges célja a párton belüli politikai hatalom megszerzése, ennek érdekében „kicsinálják” az egyik RMDSZ-es szenátort, Markó helyébe Tőkés Lászlót képzelik és az a filozófiájuk, hogy „legyünk először erősek, aztán akár igazunk is lehet”, a stratégiát pedig a Reform és a Participatio Alapítvány, valamint az ITDH, a magyar külkereskedelmi képviseleteket irányító vállalat útján Magyarországról finanszírozzák. Az 1997-ben Magyarországon Joseph Pulitzer-emlékdíjat kapott szerző jegyzetet is szánt az erdélyi lapban a témának (címe: Új elit, veszélyes eszközökkel), amelyben kifejti: kiderül a dokumentumból egyértelműen, hogy fiatal reformereinknek egyetlen igazi céljuk a politikai hatalom és vele együtt az anyagi források megszerzése. Ennek érdekében pedig a legváltozatosabb (majdnem azt írtam, a legaljasabb) módszerektől sem riadnak vissza. (…) Igen, látnunk kell, hogy a Reform Tömörülés ugyanazt az agreszszív politikai stílust szeretné Erdélybe bevezetni, amelyet mentoraik, a Fidesz-politikusok honosítottak meg az utóbbi években Magyarországon. (…) A Fidesz által magyar állami költségvetésből nem kimondottan ortodox csatornákon idejuttatott pénzek a Reform Tömörülésbe társult politikai klientúra finanszírozását szolgálják. (…) Most pedig kiderül, hogy a nagy hatalommegszerzési, személyiségkicsinálási és egyház-komisszárkodási stratégiák megvalósításához az ITD Hungary, illetve a Reform és a Participatio Alapítvány útján Magyarországról átmosott más állami pénzek szolgálnak forrásként.
Az RT másnap nyilatkozatban cáfolta a dokumentum létezését. „Az idézgetett »emlékeztető« és a június végi elnökségi ülésünkön tárgyaltak között az időpont mellett egyetlen azonosságot fedeztünk fel: a helyszínt” – vallják a fiatal politikusok, akik szerint a Székelyudvarhelyen megtartott júniusi ülésen a Bálványosi Nyári Szabadegyetem előkészítő megbeszélése volt napirenden. Véleményük szerint a cikk szerzőjének az a célja, hogy bizalmatlanságot és kétkedést keltsen az RMDSZ-platformok között, árnyékot vessen bizonyos magyarországi intézményekre, illetve Tőkés Lászlót belerángassa egy újabb, nemtelen vitába. A Reform Tömörülés titkosszolgálati manőverként kezeli ezt az ügyet, és sajnálja, hogy a cikkek szerzője, a sajtóetika szabályait semmibe véve, minden valóságtartalmat nélkülöző „információkat” tárt nyilvánosság elé. Toró T. Tibor, az RT elnöke szerint szövegeket bárki gyárthat (az újságíró birtokában levő nyolcoldalas papíron nincs aláírás), az iromány egész egyszerűen hamisítvány.
Tibori Szabó Zoltán az erdélyi Krónika kérdésére nem kívánta megnevezni, milyen úton kerültek birtokába az RMDSZ-platform üléséről készült állítólagos jegyzetek, ám kijelentette: a dokumentum valódisága felől semmilyen kétsége sincs. Hasonlóan vélekedik Markó Béla RMDSZ-elnök is, aki a Népszabadságnak nyilatkozva úgy fogalmaz: a dokumentum retorikája az 1989 előtti bolsevik stílusra emlékezteti. A Krónikának már az ötvenes évekbeli rossz szovjet regényekről beszél, s egy „színvonalasabb ellenzéket” szeretne magának. Tibori másnap még egy magyarázkodó jegyzetet tartott szükségesnek (szintén a kolozsvári Szabadságban), ahol kifejti: az RT nyíltan nem vállalja szűk körben megfogalmazott saját álláspontjait, ehelyett vádaskodik. Az írás szerint egy levél jutott a birtokába, s ő kész „szükség esetén a feladó és a címzettek nevét is” közreadni. Állítása szerint egyetlen sajtóetikát ismer: az igazságot ki kell mondani.
Egy másik esetben Tibori a Népszabadságban arról tudósított, hogy erdélyi mértékadó vélemények az ottani sajtóban elmarasztalták a konzervatív budapesti kormány határon túli magyarokkal szembeni politikáját, de azt bölcsen elhallgatta, hogy a hivatkozott cikket ő maga írta erdélyi kenyéradó lapjában, a Szabadságban. A jelenségnek már van neve a magyar sajtóban: a „wayerbéla-módszert” elítéli a szakma, általában nem jár érte Pulitzer.
Markó Béla RMDSZ-elnöknek van honnan emlékeznie a bolsevik stílusra – az Igaz Szó folyóirat párttitkáraként anno ő maga is hasonló retorikával szólt az elvtársakhoz. Most színvonalasabb ellenzéket szeretne – az elnök igényessége közismert azóta, amióta az Illyés Közalapítvány által az RMDSZ közeli Communitas Alapítványnak a belső választások előkészítésére megítélt tizenötmillió forint feléért Volkswagen Passat márkájú elnöki autót vásároltak. Annak ellenére, hogy a közalapítvány kuratóriuma jelezte: ellenzi a támogatási pénz rendeltetésének megváltoztatását. A belső választásokat a szervezet azóta sem tartotta meg (egyes erdélyi politikusok erősebben fogalmaznak: szerintük „elszabotálták” azt), pedig ez véget vethetne egy régóta húzódó vitának arról, hogy az egyes funkcionáriusoknak a szervezeten belül milyen a reális támogatottsága. Az RMDSZ csúcsvezetése ugyanakkor számos aktuális közéleti kérdésben adós maradt a válaszokkal: nem hallatta szavát a súlyos beteg Héjja Dezső néhány héttel ezelőtti letartóztatásakor (a háromszéki férfit egy politikai kirakatperben, az Agache-ügyben ítélték el igen vitatható módon); ígérete ellenére nem népszerűsítette és nem indított kampányt az államosított ingatlanok visszaigénylését lehetővé tevő jogszabály ügyében; a szövetség szavazói nem tudhatják, mit kíván tenni az RMDSZ a NATO-tagságról döntő prágai csúcs előtt, és milyen alkotmánymódosítást szorgalmaz programja alapján.
A Reform Tömörülés által emlegetett titkosszolgálati módszer nem üldözési mánia eredménye: az udvarhelyszéki RMDSZ elnöke, Verestóy Attila szenátor (akit sokan a párt erős emberének tartanak, aki Markót is irányítja) a Román Hírszerző Szolgálatot felügyelő parlamenti bizottság tagja, és a tavalyi helyhatósági kampányban épp az RMDSZ ellen nyert Székelyudvarhelyen a független színekben induló RT-alelnök, Szász Jenő. A kampány idején volt egy botrány a városban – akkor a Polgári Estek rendezvénysorozatra látogató Csoóri Sándor megfigyelésekor bukott le a szeku embere. A dokumentum léte különben jogosan kérdőjelezhető meg: kevéssé életszerű, hogy hasonlóan erős kifejezéseket írnának le (még ha netalán úgy gondolják is) a Balkánon és a balkáni módszereken edződött fiatal politikusok.
Az álbotrány kirobbantásának két célja lehet: Erdélyben megosztani a magyarságot, elterelve a figyelmet a Markó Béla vezette RMDSZ valós problémáiról és a politikai botránykeltés eszközeivel besározni azt a csapatot, amely reális ellenfele lehet a következő választásokon. A másik (és ez tűnik a botránykeltők szempontjából fontosabbnak): az egész ügyet az anyaországi választási kampány szolgálatába állítva lejáratni a Fideszt. Ezt a vélekedést támasztja alá az is, hogy a román sajtó gyakorlatilag figyelmen kívül hagyta a dolgot (pedig a kisebbségi politikusokat külföldről támogató cégek és alapítványok vádja érdekelni szokta őket), a Hargita Népe című napilapban pedig az jelent meg: „valószínűleg nem véletlen, hogy a tekintélyes és mellékesen ellenzéki Népszabadság közölte le a cikket, és nem véletlen az sem, hogy a reakciók során azonnal szóba jött a Reform Tömörülés és a Fidesz közti jó viszony.” A jegyzetíró így zárja írását: „komolyabban elgondolkodva felvetődik a kérdés: érdemes-e pár reménybeli szavazatért kiterjeszteni Erdélyre az anyaországbeli kampányolást? Vagy megfordítva: érdemes-e az anyaországra loccsintani az RMDSZ immáron krónikus belső problémáit?”
A kérdés Budapesten is feltehető: kinek használ a kampányexport?
Ruszin-Szendi Romulusz
Fegyverbotrány: újabb feljelentést tettek Ruszin-Szendi Romulusz ügyében
