Ki dob mentőövet Argentínának?

Elemzők már hónapokkal ezelőtt figyelmeztettek: az argentin gazdaság a szakadék szélére sodródott. A harmadik legnagyobb gazdaságú latin-amerikai ország pénzügyi összeomlása ellenére mégsem kap komoly nemzetközi segítséget.

A londoni The Economist hetilap az argentin gazdaságot egy életéért küzdő és segítséget váró fuldoklóhoz hasonlította. Az utóbbi hetek nemzetközi pénzpiacain komoly turbulenciát okozó argentin válság azonban úgy tűnik, mégsem hatotta meg az agóniát a partról figyelő országokat. Azok az államok és nemzetközi szervezetek ugyanis, amelyek leginkább képesek lennének segíteni a végóráit élő argentin gazdaságnak, bár szóban nem fukarkodnak a tanácsokkal és az ígéretekkel, mégsem igazán sietnek mentőmellényt dobni a vergődő Buenos Aires-i kormánynak.

A jelenlegi amerikai kormányzat és annak pénzügyminisztere, Paul ONeill ellentétes nézeteket vall a globális gazdasági válságjelenségek kezeléséről, mint az előző Clinton-adminisztráció. Washington immár nem kívánja eljátszani a pénzügyi tűzoltó szerepét.

A másik ok, amiért most sem az Egyesült Államok, sem a Nemzetközi Valutaalap (IMF) nem siet hanyatt-homlok több milliárd dollárt pumpálni az argentin gazdaságba: az argentin összeomlás hírére megremegő feltörekvő piacok (legalábbis egyelőre) túlélték az első sokkot.

A tangóeffektus, ahogy az elemzők elnevezték az argentin válság következtében kialakult helyzetet, természetesen gyorsan végigsöpört a feltörekvők pénzpiacain, és megrázta ezen országcsoport szinte valamennyi valutáját. Az argentin vírus azonban (egyelőre) nem jelent minden feltörekvő gazdaságra közvetlen fertőzésveszélyt. Különösen a közép-európai (magyar és lengyel) gazdaság lehet immunis. A legközvetlenebb veszélyben a brazil pénzpiac van. Az argentinokhoz hasonlóan a brazilok is hatalmas adósságokat halmoztak fel. A külső és belső államadósság mértéke idén Brazíliában meghaladhatja a GDP ötven százalékát. Jövőre Brazíliában elnökválasztás lesz, és a várható politikai változások kockázatosabbá teszik a brazil piacot a külföldi befektetőknek. Nem véletlen, hogy az IMF nem az agonizáló Argentínát, hanem Brazíliát támogatja nagyobb, tizenötmilliárd dolláros csomaggal.

Argentínát egy kissé magára hagyták. Tény, hogy az argentin gazdaság hanyatlása 37 hónapja folyamatosan tart. Fernando de la Rúa elnök hivatalba lépése, vagyis 1999 decembere óta igyekszik úrrá lenni az egyre mélyülő válságon. Az általa kinevezett gazdasági miniszterek alatt azonban néha még a szék sem melegedett meg. Márciusban csak két hétig élvezhette az államfő bizalmát Ricardo López Murphy. Őt szinte elüldözte a népharag a csaknem kétmilliárd dolláros megszorító intézkedések beígérésekor. Követője a kilencvenes évek elejének gazdasági megmentőjeként ünnepelt szakember, Domingo Cavallo lett. Ő sem kerülhette el azonban azt, hogy belenyúljon a polgárok zsebébe, és átfogó takarékossági programmal igyekezzen az IMF kedvében járni.

Az egyik oldalon nem is maradt el a várt hatás, hiszen a fizetések és a nyugdíjak megkurtítása miatt mindennaposakká váltak a tüntetések. A valutaalap azonban csak nem enyhült meg. Eközben lassan elfogytak Cavallo trükkjei. A felemás fogadtatású exporttámogatási program és a pénzügyminiszter államkötvény-népszerűsítő nyugat-európai körútja nem hozta meg a várt eredményt. Argentína most ismét eljutott oda (akárcsak decemberben), hogy nem tudta kifizetni külföldi adósságainak kamatait.

Az ország szinte megoldhatatlan adósságcsapdába került, hiszen a 124 milliárd dollárnyi külső adósságnak a napi kamatterhe nem kevesebb mint harmincmillió dollár. Argentína balszerencséje most az, ami a világnak jó, vagyis a dél-amerikai ország gazdaságának összeomlása nem mér olyan csapást a világ pénzpiacaira, mint a néhány éve kialakult ázsiai vagy a korábbi mexikói pénzügyi válság.

További támogatásszerzésre az argentin tárgyaló fél kedden a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatójával, Horst Köhlerrel tárgyalt Bázelben, de a megbeszélések eredményét egyelőre nem hozták nyilvánosságra. (MTI)