A januárban életbe lépett hatszázalékos fogyasztói villamosenergia-áremelkedés (17,48 forint + áfa/kilowattóra) hatásait máig vitatják az áramszolgáltatók. A földgáz esetében szintén legfeljebb hatszázalékos egész évre vonatkozó áremelkedés lépett életbe, amelynek gyakorlati megvalósítása azt jelenti, hogy július elsejétől 12 százalékkal emelkedett (32,31 forint + áfa/köbméter) a lakossági gáz ára. A Mol ennek kapcsán beperelte a kormányt, mondván, hogy a központi áremelkedési korlát milliárdos veszteségeket okoz a cégnek. A döntéstől nem voltak elragadtatva a gázszolgáltató vállalatok sem, ezzel kapcsolatosan Vasanits Dezső, a Gázszolgáltatók Egyesülése elnöke azt mondta egy gazdasági fórumon: a szolgáltatóknak rendkívül komoly költségcsökkentő és hatékonyságnövelő intézkedéseket kell megvalósítaniuk, hogy az árintézkedés kapcsán az idén is elérhessék tavalyi gazdasági eredményeiket. Mindkét energiahordozó esetében előkészítés előtt áll a törvényi szabályozás módosítása.
Ilyen körülmények között jelentette ki Medgyessy Péter, a Magyar Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltje, hogy nem híve az árakba való kormányzati beavatkozásoknak, és az energiaáraknál is engedni kell a piactörvények érvényesülését. Ez azt jelenti, hogy a földgáz esetében legalább ötven-hatvan százalékos azonnali áremelkedés zúdulna a mai árakat is alig elviselő lakossági fogyasztókra, sőt a villamos energia terén is jelentős drágulás következne be.
Hegedűs Éva, a Gazdasági Minisztérium helyettes államtitkára érdeklődésünkre megerősítette, hogy a tárca elképzelései szerint szeptember végére a parlament elé terjesztik a villamos energiáról és a gázszolgáltatásról szóló törvény tervezetét is. Mint mondta: a villamosenergia-törvény tervezetében szerepel egyfajta kompenzációs lehetőség bevezetése a rászorultaknak, ez lehet szociális tarifa vagy később kidolgozandó egyéb megoldás. A gáztörvény tervezetében egyelőre nincs ilyen pont, de már gondolkoznak a megvalósítás lehetőségén is. A kormányzat továbbra is szeretné elviselhető keretek között tartani az energiaárak emelkedését.
Kacsó András energetikai szakértő szerint nem szabad feltétel nélkül rázúdítani a társadalomra a világpiaci energiaárakat. Mint mondta: a magyar gázár jelentősen elmarad az OECD-országok átlagától, a vásárlóerő összehasonlításával viszont már jelentősen módosul a helyzetünk. Mint a médiából tudjuk, a lakossági gázárak emelése miatt már ma is nagy nyomás nehezedik a kormányzatra az energiacégek részéről. A jelenlegi, viszonylag alacsony gázárak jószerével csak azért tarthatók, mert még ma is jelentős a kitermelt hazai földgáz mennyisége, amelynek önköltsége lényegesen alatta van a nemzetközi piaci árnak.
A háztartások villamosenergia-árai – talán nem olyan mértékben, mint a gázár – szintén elmaradnak a jellemző európai értékektől. A vásárlóerő szempontjából vizsgálva a kérdést azonban itt is az tapasztalható, hogy már ma is jelentős teher a villamosenergia-szolgáltatás ellenértékének megfizetése. Sokan felvetik, hogy nem kell törődni az árak alakulásával, engedjük spontán érvényesülni a piaci viszonyokat, hiszen azok minőség- és hatékonyságjavításra ösztönöznek, és végeredményben ez a fejlődés záloga. – Ez nagyon szép gondolat, csak az a baj, hogy időigényes és a fejlődés – már ha van – korántsem egyenletes. A Gellért-hegy oldalán lévő lakásból a minimálbér tízszeresét kitevő havi jövedelemmel természetesen van idő és pénzügyi tartalék kivárni a boldogabb jövőt, de a társadalom jelentős része nem képes erre – véli Kacsó András.
Járosi Márton, az Energiapolitika 2000 Társulat elnöke szerint az energiaprivatizációt követő kedvezőtlen változások következtében az állam egyre nehezebben tudja megvédeni a fogyasztók érdekeit. A tulajdonosi struktúra megváltozásával háttérbe szorult a nemzetstratégiai érdek. Ugyanakkor az energiaárak emelésének korlátozásával a kormány megtette az első lépéseket a fogyasztóbarát energiapolitika felé. Az 1993-ban elfogadott energiapolitika lényegében nemzeti konszenzust tükrözött, ám a hazai energetika az 1990-es évek második felében rossz irányba fordult, és ez a folyamat még ma is tart. Elérkezett az ideje egy olyan energiastratégia kidolgozásának, amely az uniós csatlakozás követelményeinek figyelembevételével, de a fogyasztók érdekeire tekintettel készül el. Járosi Márton nagyon lényegesnek tartja azt is, hogy ezt a stratégiát egy általános energiatörvény rögzítse. Az új törvénynek a lakossági fogyasztók védelméből kell kiindulnia, vagyis abból, hogy a gyengéket megvédi, a tehetősebb fogyasztónak viszont versenypiaci körülményeket alkalmazva kell érvényesítenie az érdekeit.
Azok az 500 köbméter/óra feletti földgázmennyiséget használó ipari nagyfogyasztók, akik a kettős árszint tavalyi bevezetése óta az úgymond nem kedvezményezett körbe tartoznak, valamint a Mol által közvetlenül ellátott erőművek, nagy feldolgozóipari cégek idén július 1-jétől már olyan árszinten vásárolják a földgázt, amely nagyjából megfelel a nyugat-európainak, így a világpiaci árszínvonalnak, sőt esetenként azt meg is haladja – erősítette meg kérdésünkre Drucker György, a nagyfelhasználókat tömörítő Ipari Energiafogyasztók Fóruma (IEF) főtitkára. Mint jelezte: az elmúlt időszakban több olyan, az energiapiac helyzetével foglalkozó híradás jelent meg a hazai sajtóban, amely tévesen jelezte a nagyfogyasztók földgázdíjára, illetve árszintjére vonatkozó adatokat. Az IEF számításai cáfolják azokat a vélekedéseket, amelyek szerint a Mol szubvencionálja az ipari nagyfogyasztókat. Nem vitás a Mol földgázüzletágának vesztesége, amelyet a hatósági árszabályozás okoz, ez azonban nem hozható összefüggésbe az ipari energiafogyasztó vállalatok legjelentősebb részének, illetve a nagyon energiaigényes iparágak (energia-előállítás, kohászat, fémfeldolgozás, vegyipar, papíripar, építőanyag-ipar) földgázfogyasztóinak hatósági áraival.
A Mol a múlt évben a gázüzleten 117 milliárd forintos veszteséget könyvelt el, az idei év első felében 78,4 milliárd forint a ráfizetésük. Szakértők szerint az ipari nagyfelhasználók átlagosan húsz százalékkal olcsóbban kapják a földgázt, mint az uniós átlag, a lakosság esetén hatvan százalék az elmaradás.
A gázárkérdés megoldása mára több okból is elkerülhetetlenné vált. A gáztarifarendszer év végi lejárata, a gáztörvénytervezet őszi parlamenti vitája, a Mol gázüzletágának várható értékesítése kedvező alkalmat biztosít az előrelépésre a gázárakkal kapcsolatos vitában – jelezte érdeklődésünkre Dallos György, a Boston Consulting Group tanácsadója.
Mint mondta: a jelenlegi gázárak közép- és hosszú távon rontják az ország relatív versenyképességét, a makrogazdaságban strukturális torzulásokat okoznak, ellehetetlenítik az energiahatékonyság javítását célzó kormányzati erőfeszítéseket, és hozzájárulnak az importfüggőség növekedéséhez. A Mol elveszítheti a regionális vezető szerep elnyerésének lehetőségét, sőt akár jelentős visszafejlesztésekre is kényszerülhet.
A gázárkérdés megoldatlansága veszélyes lehet az EU-csatlakozási folyamat szempontjából: rövid távon az energia- és versenyfejezettel, középtávon a maastrichti kritériumok teljesíthetőségével kapcsolatban vet fel kérdéseket. A miniszterelnök legutóbbi nyilatkozata alapján is arra következtethetünk, hogy léteznek a kormány, a lakosság és a Mol számára is elfogadható megoldási lehetőségek. Megfogalmazta a lehetséges megoldások kritériumait: „A piac szempontjai is érvényesüljenek, és az emberekre se nehezedjen elviselhetetlen teher.”
Ezek a megoldások a gázüzletág-értékesítés, a gázárprobléma és az új gáztörvény háromszögében találhatók meg, ugyanis a gázüzlet értékesítéséből az új törvénytől erősen függő bevételek forrásként is szolgálhatnak a gázárkérdés megoldásához.
Földgáz
Háztartási Háztartási
átlagár átlagár
Év áfa nélkül áfával
Ft/köbméter Ft/köbméter
1993 9,01 9,70
1994 9,01 9,91
1995 14,14 15,83
1996 18,51 20,73
1997 24,24 27,15
1998 28,32 31,72
1999 28,50 31,92
2000 28,50 31,92
2001 32,31 36,19
Villamos energia
Háztartási Háztartási
átlagár átlagár
Év áfa nélkül áfával
Ft/kWh Ft/kWh
1993 3,66 3,8
1994 3,87 4,2
1995 6,57 7,3
1996 8,18 9,1
1997 11,24 12,5
1998 13,25 14,8
1999 15,40 17,2
2000 16,41 18,3
2001 17,48 19,5
húszi
A húszik hiperszonikus rakétával támadták Tel-Avivot
