Kőből, istenekből várat

Falunkba új gyógyszerész házaspár költözött, akikkel jó barátságba kerültünk. A család a Tolna megyei Bölcskéről jött, ahol még sohasem jártam, bár mindig szerettem volna látni ezt a Duna mentén lévő falut. Ez 40 év után a napokban sikerült, amikor kimondottan azért kerestem fel a falut, hogy az itteni, dr. Soproni Sándor régészről elnevezett kőtárat megnézzem és lefényképezzem. Az itt látható emlék a Kr. u. I. sz. végéről való, és valaha Caetronius Ingenuusnak és feleségének a sírköve volt. A kőtárat Tóth Endre rendezte, s az ő ismertetése alapján írom le, amit erről a helyről és ezekről az emlékekről tudnunk kell.A magyar régészet megalapítója, Rómer Flóris jegyezte föl 1867-ben, hogy Bölcskén „e helységgel szemben, a Duna ritka apadásánál kőboltozatokat és márvány tagozatokat vettek észre az emberek”. Ezután elmúlik egy évszázad, és 1975-ben egy uszály megsérült az úgynevezett bölcskei sziklán. Ekkor az egyik búvár egy IV. századi feliratos téglát hozott a felszínre. 1986-ban egy alacsony vízállásnál újra előbukkantak a falmaradványok. 1986 és 1995 között régész búvárok és búvár régészek olyan erődítményt találtak, amely a több Duna-ág közötti átkelőhelyet biztosította, és háborús helyzetben alkalmas volt a biztonságos átkelésre a Duna-határon keresztül az ellenséges alföldi területre. Az évszázadok során a Dunának a főmedre egy kissé nyugatabbra tevődött át, így az erőd épülete a meder közepére került.Az erőd a Kr. u. 4. század ötvenes éveiben az építőanyagban szegény vidéken gyakran alkalmazott módszerrel épült; vagyis a falakhoz felhasználták a korábbi épületek anyagát és minden más felhasználható kőfaragványt is. A bölcskei erőd alapfalai és a torony sarokrészleteit olyan nagyméretű kőoltárokból építették, amelyeket – a könnyebb vízi szállítást kihasználva – északibb, a Dunához közel eső területekről gyűjtöttek össze. Ezek többnyire a budapesti Gellért-hegyről és a mai Nagytétény helyén lévő katonai táborból származnak.A rómaiak vallásos jellegű fogadalmaikat feliratokon örökítették meg, amelyeket oltárokon helyeztek el. Formájuk egységesen kisebb vagy nagyobb önálló kőhasáb. Felirataik részben személyes jellegűek és a magánvallásossághoz kapcsolódnak, más esetekben viszont a hivatalos állami kultusz, az uralkodó császár iránti tisztelet vagy éppen az állampolgári kötelesség megnyilvánulásának tekinthetők. A Bölcskén talált oltárok szinte kivétel nélkül az utóbbi csoportba tartoznak. Valamennyit a római vallás főistenének, Jupiternek szentelték. Ezek egy része az első trák lovascsapat állomáshelyéül szolgáló camponai (Nagytétény) katonai tábor parancsnoki épületében állt. Tizennyolc oltárt azonban Jupiter Teutanus istennek szenteltek, aki az Északkelet-Dunántúlon tovább élő őslakóknak, az eraviszkuszoknak a római Jupiterével azonos főistenének tekinthető.Ezeknek a Teutanus-oltároknak az a különlegességük, hogy a felirataikon megadták az oltár állításának az idejét is. Nagy részüket a különböző évek ugyanazon napján, június 11-én állították fel a Gellért-hegyi főszentélyben, ugyanazon a területen, ahol már korábban is találtak egy nyilván véletlenül ott maradt Teutanus-oltárt. Ebből is arra következtethetünk, hogy a hegy és környéke a római hódítás után is az eraviszkuszok vallási központja maradt. A IV. század közepére a kereszténység elterjedésével a pogány emlékek jogi védelme megszűnt, s ezért használhatták fel ezeket az oltárokat építőanyagként.