Kinéz a kőből egy halott
Ratkó József összes művei
Az árvaság, a szegénység, a vidéki sors, a tanítói robot, a nagykállói könyvtár fojtó magánya – mind ott bujkál keserű és komor zengésű lírájában. A Felsőmagyarország Kiadó gondozásában megjelent verseit lapozgatva megállapíthatjuk: képgazdagsága ellenére a Ratkó-vers elemien egyszerű, puritán, kiegyensúlyozott. Nem festői és zenei hatású elsősorban, inkább keményen kivésett metszetekre vagy fafaragásra hasonlít.
Ratkó József mindig szigorú volt önmagával szemben. Könyvének első része életében napvilágot látott kötetek anyagát tartalmazza: Félelem nélkül, Fegyvertelenül, Egy kenyéren, Törvénytelen halottaim. A második részben a folyóiratokban, napilapokban közzétett versek találhatók, a harmadikban pedig a költő rövid életében publikált fordítások szerepelnek. Végül a befejezetlenségükben is értékes töredékek, átköltések következnek. „Megyünk utánad, Halott” – búcsúztatja Nagy Lászlót. „Csigolyáiból gyémántlétra / támasztva Isten homlokának” – zengi a József Attilának szánt kétsoros. A kötet legmegrendítőbb verse a fia halálára írt sirató: „Süt a Nap. Hihetetlen. / Sírod vetetlen. / Ásó készíti ágyad. / Nem anyád ágyaz. / Varázsló, aki voltam, / érted hiába szóltam, / se égi, se földi isten / nem hallgatott meg engem.”
Ratkó azok közé tartozik, akik gondolkodásmódjukkal, egész világukkal bizonyítják, hogy folytatói Vörösmarty, Petőfi, Ady, Illyés költői küzdelmeinek. Megszenvedett szavai bajokat fednek fel, orvoslásért kiáltanak. Igazságai, figyelmeztetései gyűlölködő napjainkban újból időszerűek.
(Ratkó József összes művei, I. Versek. Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc, 2000. Ára: 1800 forint)
Fenyvesi Félix Lajos
„Meghitt, ismerős idegen”
Ferdinandy György új novelláskötete
Ferdinandy György sajátos írói pályafutást mondhat magáénak: 1956-ban emigrált Franciaországba, ahol kétnyelvű íróként indult, s már első köteteit kedvezően fogadta a párizsi kritika. Jóllehet francia írónak készült, a nyugati magyar irodalmi élet többi műhelyétől sem szakadt el teljesen, s miután 1964-ben Puerto Rico szigetére, spanyol nyelvterületre költözött, véglegesen a magyar nyelv használata mellett döntött, ugyanakkor elbeszéléseit továbbra is lefordította, illetve újra megírta franciául. Az évek során tucatnyi kötete jelent meg Párizsban, legalább ugyanennyi emigráns kiadóknál magyarul, 1988 óta pedig itthon is sorra jelennek meg könyvei, a közelmúltban maga az író is hazaköltözött.
Most megjelent novelláskötete, amely tizennyolc írást foglal magában, a szerző korábbi könyveiből már jól ismert írói világát tükrözi. Ferdinandy jellegzetes, műfajilag sokszor nehezen behatárolható kisprózai formákban alkot. Szövegei riportszerű feljegyzések, olyan „krónikák”, amelyekben a fikció helyett az önéletrajzi elemek dominálnak. Az egyes szám első személyű elbeszélő az elszórt elbizonytalanító utalások ellenére joggal azonosítható a szerzővel, aki mindvégig egyetlen témát, saját életútjának eseményeit meséli. Nem lineárisan kibomló élettörténetet olvashatunk, hanem felvillanó emlékképeket, egymást átfedő, kiegészítő töredékeket vissza-visszatérő alakokkal és motívumokkal. A franciaországi és az emigránsélet, majd a trópusokon töltött évek mellett sorra kerül az emigráció előtti periódus és a családtörténet is, ugyanakkor a kötetet elsősorban a hazatérés összetett érzelmi-morális élményvilága fogja össze és hatja át, amelynek ábrázolása szinte egyedülálló irodalmunkban. Ferdinandy a hányatott sorsúak bölcsességével meséli történeteit, nagyfokú intimitással és közvetlenséggel. A háttérben pedig olyan létkérdések vetődnek fel, mint magány és együttlét, idegenség és otthonteremtés a világban.
Számos írásában közvetlenül is reflektál eddigi írói pályafutására, s meglehetősen keserű iróniával beszél egykori francia íróságáról, sikerről és sikertelenségről. Annyi bizonyos, hogy sajátos életútja és életműve több figyelmet érdemelne, ahogyan más magyar anyanyelvű, franciául (is) író szerzőké (Ladislas Dormandi, Lorand Gaspar, Agota Kristof, Katalin Molnar, Ana Novac, Eva Almassy) szintén, akikről a frankofon irodalom nyugati kutatói egyre többet írnak, ám a hazai kritika jórészt szemérmesen hallgat róluk.
(Ferdinandy György: Gyönyörűen tudott fütyülni. Ister, Budapest, 2001. Ára: 1300 forint)
Martin Attila
A Nagy Testvér már nem figyel
1989 – Egy birodalom végjátéka
Hogy Jacques Lévesque könyvének címoldalán – orwelli hatásként – az 1989-es évszám díszeleg, bizonyosan nem a véletlennek köszönhető. A rendszerváltás hajnala ugyanis lassacskán feledésbe merül, aki érintett volt, ügyesen hallgat a kevésbé népszerű részletekről.
Jacques Lévesque 1989 – Egy birodalom végjátéka című kötete valóban orwelli részletekkel szolgál a nagy Szovjetunió s az eszméhez – többnyire kényszer alatt – hűséges keleti blokk bukásáról. A szerző, a montreali Université du Québec dékánja, a Kül- és Biztonságpolitikai Tanulmányok Központjának igazgatója s a párizsi Politikai Tanulmányok Intézetének tanára elfogulatlan, autentikus szakértőnek tekinthető. Könyvének megírása előtt több, Gorbacsov szűkebb köréhez tartozó politikussal beszélgetett, sőt Mihail Gorbacsov is válaszolt jó néhány – előre összeállított – kérdésére.
Megtudhatjuk tehát, hogy milyen szerepe volt a nyitás politikájának a Szovjetunió felbomlásában, illetve hogy akarták-e a kommunista politikusok a rendszerváltozást, avagy meglepetésként érte őket a hétköznapi elvtársak kirobbanó szabadságvágya.
A magyarországi „epizód” három főszereplője Grósz Károly, Szűrös Mátyás és Kovács László. Jacques Lévesque mindhárom politikust kikérdezte, és olyan információkhoz is hozzájutott, amelyek korábban nem voltak publikusak. Felelevenedik az MSZMP tisztségviselőinek tétovasága, illetve kapkodása, az abból adódó ellentmondás, hogy úgy próbálták kivezetni az országot az összeomlással fenyegető gazdasági válságból, hogy közben a hatalmukat is megtartsák. A hangulatra jellemző Nyers Rezső 1989 szeptemberében tett nyilatkozata: „Gorbacsov osztozik saját félelmeinkben és aggodalmainkban, tudniillik hogy a reformok ne vezessenek anarchiához, hogy az MSZMP maradjon az egyik döntő erő a társadalom átalakításában, és hogy Magyarország ne váltsa fel a Szovjetunióval való barátságát az egyoldalú nyugati orientációval.”
(Jacques Lévesque: 1989 – Egy birodalom végjátéka. Aula Kiadó, Budapest, 2001. Ára: 3490 forint)
Dévényi István
Aki A-t mond, mondjon B-t is
Hules Béla verseiről
„Egy ember ül valahol egy hegyoldali házikóban egy nagy ablak mögött. Gépek duruzsolását hallgatja, és időnként a műszerekre pillant. A versek csillagképei alapján a >hely< szinte tévedhetetlenül bemérhető" – írta első magyar nyelvű verseskönyvének fülszövegében a költő, aki ma is kevéssé ismeretes személyisége líránknak. Eszperantóra fordított gyermekverseket, magyarra klasszikus kínai költőket. A szűkszavú irodalmi lexikon ezt meg sem említi. Azt sem, hogy a szocializmusnak nevezett hódoltsági rendszer után Hulesnek sorra jelennek meg munkái, hogy egy írói, költői kör központjává válik, amit jól mutat az a húsz, zömében versesfüzet, amelyeket Zalaegerszegen, illetve a Zala megyei Vadamason ad ki (Vadamosi Füzetek).
Hules Béla életét, sorsát az 1956-os forradalom utáni idők alaposan befolyásolták: 1957 szeptemberében letartóztatják az akkor nagykanizsai magyar-latin szakos gimnáziumi tanárt, csaknem félévi fogva tartás után felmentik, majd 1959-ben elítélik egy évre, de ezt már nem kellett leülnie. Tanári állását azonban évekre elveszítette.
Hules költői világában minden viszonylagos. A dolgok többféleképpen észlelhetők, ábrázolhatók, így e lényegi viszonylagosság a külső és belső világot megsemmisíti, s ami marad, költészet. ”Ez minden, ami jól elmondható. / Itt voltunk. Aztán úgy eltűnünk innét! / Emlékünk sem marad, a többi: szó„ (Így születtem). A közelmúltból, a szocializmus öszszeomlása idejéből származó versek is ezt mutatják: ”a háromszázegyes parcella, / ugyan! csörgősipkát kapsz legfeljebb, te mondtad, klaun vagyok én / nemde jokulátor vagyok én inkább, mint bármi, ízetlen tréfák kedvelője?„ (vízió). A költő nem kíván váteszként megoldást adni a kérdésekre, sokszor játékosan ábrázol, jelen kötetében feltűnően sok az efféle: ”szomorú lettem, mint a zsír / mert ez ijen komojtalan / mojos mellény mej mojtalan / jövel papír míg némi pír (...)„ (lelet).
Korábbi kötetében is látszott, hogy Hules Béla a letisztult avantgárd eszközeivel élve mentette át költészetét az 1989 előtti időkből. Most az 1988-2001 közötti termést látva és olvasva sajnálhatjuk, hogy nem volt, nem lehetett jelen a magyar lírában a korábbi évtizedekben, s örülhetünk, hogy immár ott van, méghozzá költői alkatából következően örök kívülállóként, amint azt a líráját illető kevés kritika emlegetni szokta.
(Hules Béla: Aki A-t mond, mondjon B-t is. Orpheusz Könyvek, Budapest, 2001. Ára: 1400 forint)
Büky László
Kalauz Erdélybe utazóknak
A csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó az Erdély hegyei sorozat után útikalauzt adott ki a Székelyföldről. Amolyan magyar Lonely Planetet, amelyben a turista minden lényegeset megtalál Hargita, Kovászna és Maros megye összes településéről: hogyan juthat oda, milyen látnivalókban, kuriózumokban gyönyörködhet, hol csillapíthatja éhségét, és hol szállhat meg. A földrajztanár szerző nem hazudtolja meg mesterségét, hiszen bőven tájékoztatja az olvasót a tájegység földrajzi viszonyairól, természeti adottságairól, s mindezt nem a régi székely székek szerinti taglalásban, hanem a mai megyehatároknak megfelelően.
A könyv úgy láttatja a településeket, ahogyan az autós találkozik velük, ezzel is megkönnyítve az erdélyi nyaralás megszervezését. Vargyas Antal külön felhívja a figyelmet az utak állapotára, hiszen nemegyszer ez a kritikus pontja a különben jól sikerült kirándulásnak. Arra is tekintettel van, hogy egy település több irányból megközelíthető, s a gyalogtúraösvények ismertetése sem marad el. A kötet bátran ajánlható az Erdélyt felfedezni vágyóknak. Arról már nem a szerző tehet, hogy a legújabb rendelkezések értelmében ha egy külföldi polgár tizenöt napnál tovább tartózkodik Romániában, a szállásadójának be kell jelentenie a rendőrségen. Akár a ”régi szép időkben„.
(Vargyas Antal: Székelyföld. Útikalauz. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2001. Ármegjelölés nélkül)
Lukács
A Helikon Könyvesház sikerlistája
Ismeretterjesztő
1. Budapest Ort Fotók, Ort Hophotos – Székely és Társa Kiadó 8750 Ft
2. Pascal Sohbardier: Dolomitok nem csak hegymászóknak – Gulliver Kiadó 2990 Ft
3. Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon 2. Bács-Kiskun megye kastélyai és kúriái – Perfect Project Kiadó 3800 Ft
4. Mircea Eliade: A sámánizmus – Osiris Kiadó 2180 Ft
5. Simándy József: Bánk bán elmondja... – Aduprint Kiadó 1980 Ft
Szépirodalom
1. Márai Sándor: Válás Budán – Helikon Kiadó 1200 Ft
2. Roddy Doyle: A mozgóbüfé – Európa Kiadó 1600 Ft
3. Szilágyi István: Hollóidő – Magvető Kiadó 2290 Ft
4. Elizabeth Wurtzel: Prozac-ország – Európa Kiadó 1980 Ft
5. Brunella Gasperini: Egy nő és egyéb állatfajták – Háttér Kiadó 1148 Ft
Szicília
Új hírek érkeztek Szicíliából a magyar nőket megerőszakoló migránsok ügyében
