Magyarország jó és színvonalas értékelést kapott

Az Európai Bizottság jelentése fontos Magyarország nemzetközi megítélésében - véli Szájer József, az Országgyűlés integrációs bizottságának elnöke. Mint mondta, az idei értékelés jelentős előrelépést regisztrált az integrációs felkészülésben, ami alátámasztja a reményt, hogy hazánk 2002 végére befejezheti a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval. A politikus kérdéseinkre válaszolva először az országjelentés főbb megállapodásait értékelte.

Mindig érdemes odafigyelni arra, ha egy külső szemlélő mond véleményt Magyarországról, mivel gyakran előfordul, hogy mi magunk a fától nem látjuk az erdőt. Az Európai Unió értékelése pedig különösen fontos, hiszen sokan ebből ítélik meg az országot. Az idei jelentésről, amely az elmúlt év munkáját értékeli, összességében azt lehet elmondani, hogy jobb, mint a tavalyi. Jelentős előrehaladásról számol be a csatlakozási felkészülésben. Megállapítja, hogy a politikai feltételeket Magyarország teljes mértékben teljesíti, tehát a jogállamiság, az emberi és kisebbségi jogok védelme megfelelően érvényesül. Nagyon fontos annak elismerése, hogy hazánk gazdaságilag is stabil, és már rövid távon képes lesz megfelelni az Európai Unió versenykihívásainak. Nagyra értékeli, s pozitív példaként említi a dokumentum a Széchenyi-tervet. Az Európai Bizottság előrelépésről ad számot több olyan területen is, amelyekkel kapcsolatban a korábbi jelentések kizárólag kritikai megjegyzéseket tettek. Ilyen a roma kisebbség helyzete, a környezetvédelem, a munkakörülmények rendezése vagy a korrupció elleni küzdelem. Előfordulnak persze időközben elavult észrevételek is. Kritika érte például a külső gazdasági egyensúlyt, ami a jelentés lezárása után számottevően javult, és gazdaságtörténetileg is jelentős esemény Magyarországon. Nem szólhat még az idei jelentés arról, hogy a magyar parlament a terrorizmus elleni törvénycsomagot tárgyalja. Ebben az ügyben a következő plenáris ülésre maradt a végszavazás, miután az ellenzék a gyorsított eljárást elutasította. Hasonló a helyzet az egészségügyi reformok terén, a kórház- és a praxistörvény időközben szintén a parlament elé került.
- Arra számítottunk, hogy az idén megkapjuk a versenyképes státust az Európai Bizottságtól, ez azonban elmaradt. Nem csalódott emiatt?
- Térségünkből egyetlen tagjelölt sem kapta meg ezt az elismerést. Csalódottságot nem érzek, mert mindazok a pozitívumok, amelyek a magyar gazdasággal kapcsolatban helyet kaptak a dokumentumban, elégedettségre adnak okot. Egyidejűleg pedig arra sarkallnak, hogy fölszámoljuk a maradék akadályokat a versenyképesség terén. Csalódottságot az MSZP részéről tapasztaltam. Az országjelentéssel kapcsolatban elhangzott hazai nyilatkozatok közül általában is kirívó és sajnálatos a szocialisták reagálása. Miközben az Európai Bizottság egy sor bírált területen elismeri a megtett lépéseket és erőfeszítéseket, a szocialisták úgy próbálják beállítani a dokumentumot, mintha tele volna negatív észrevételekkel. Meglehet, azért, mert valóban csalódottak, hiszen számos olyan intézkedésért kaptunk dicséretet, amelyeket elleneztek. Így például a közigazgatási reformért, a Munka Törvénykönyvének a módosításáért, a köztisztviselők vagyonnyilatkozatáért, a jegybanktörvény módosításáért vagy a szervezett bűnözés elleni törvényért.
- Mit szól ahhoz, hogy az Európai Bizottság kritikai észrevételekkel illette a státustörvényt, ami akár politikai bombaként is hathat a belpolitikai csatározásokban vagy a szomszédos országokkal fenntartott kapcsolatokban?
- A magyar kedvezménytörvényről csak a végrehajtása során fog kiderülni, hogy megfelel-e az Európában érvényes kisebbségvédelmi normáknak. Ezt Günter Verheugen bővítési biztos mondta azt követően, hogy Strasbourgban ismertette az Európai Parlament tagjaival az idei országértékeléseket. Belpolitikai vihartól nem tartok, mivel a státustörvényt a magyar parlamentben széles körű egyetértésben fogadták el a képviselők, s csupán egyetlen párt ellenezte. Az mindenképpen fontos, hogy a státustörvény 2002. január 1-jén életbe léphet. Közben pedig folytatnunk kell azt a küzdelmet, hogy bebizonyítsuk az unió országainak: a státustörvény a kisebbségvédelemnek olyan eszköze, amely a stabilitást szolgálja a térségben. A végrehajtási rendelet megalkotásánál, amikor maradéktalanul beépítjük a velencei bizottság javaslatait, s a szomszédos országokkal való konzultációk során ezt kell szem előtt tartani.
- Mivel magyarázza azt, hogy a jelentések közzététele előtt némi szorongás volt érzékelhető a tagjelöltek körében, majd amikor ismertté vált az Európai Bizottság értékelése, egymást érték a bizakodó vélekedések?
- Egyetértek azokkal, akik szerint rendkívül jó és színvonalas, szakmailag megalapozott és tartalmas értékelést kapott Magyarország az idén az Európai Bizottságtól. Jürgen Köppen úr, az EU új nagykövete már a múlt héten jelezte, hogy hazánk megtartotta vezető helyét a tagjelöltek körében. Azt hiszem, mindenkinek jól-esik, hogy az országjelentés elismeri és nagyra értékeli azt a rengeteg erőfeszítést, amelyet a magyar polgárok a tagságra való felkészülés érdekében az elmúlt években kifejtettek. A szorongás oka pedig nyilván az lehet, hogy máig nem dőlt el, milyen mértékű lesz és hány országot foglal magába a következő felvételi kör. Leginkább azoknál a tagjelölteknél alakult ki izgalom, akiknél nem biztos, hogy bekerülhetnek az első körbe.
- Nem roppanthatja meg az Európai Uniót az a most deklarált perspektíva, hogy akár tíz tagjelölttel is készek befejezni a tárgyalásokat a jövő év végéig, amennyiben felkészültek a tagságra?
- Ezt magának az Európai Uniónak kell eldöntenie. Magyarország a saját felkészülésére koncentrál, s azon munkálkodik, hogy 2002 végéig lezárja a csatlakozási tárgyalásokat. Számunkra előnyös, ha minél többen kerülnek be, mert ez a térség és a kontinens stabilitását növeli. A lényeg az, hogy objektív legyen a mérce, és ne szenvedjen halasztást az új tagok befogadása.
- Hallhatók olyan vélemények, hogy talán Lengyelország esetében hajlik az engedékenységre az EU, mert vezető tagállamai Varsót is az első körben szeretnék látni. Mit szól ehhez?
- Lengyelország ügye alapvető kérdés. Az Európai Unióban valóban sokan nem tudják elképzelni a bővítést nélküle.
- S végül, vajon maga az Európai Unió képes lesz-e arra, hogy 2002 végére befejezze a saját bővítési felkészülését?
- Többször felmerült már, hogy előbbre kellene hozni a kormányközi reformkonferenciát. Magam úgy vélem, az unió a nizzai szerződéssel megerősítve már a jelenlegi intézményi rendszerével képes kezelni azokat a felmerülő problémákat, amelyek a döntéshozatalt érintik a bővítéssel. Az Európai Unió ekként felkészülten várhatja az új tagokat 2002 végétől.