Pártkeresők

A közvélemény-kutatás nem választási előrejelzés. Magyarországon nem feltétlenül az a párt nyer, amelyik vezeti a népszerűségi listát. Élesedik a politikai küzdelem, naponta böngésszük a közvélemény-kutató intézetek előrejelzéseit. Sokan vakon hisznek, mások kételkednek a felmérések eredményében.
A Magyarországon a sok kisebb mellett öt tekintélyes közvélemény-kutató intézet működik. A Tárki és a Medián magyar tulajdonban van, a Gallup amerikai, a Szonda Ipsos francia, a TNS Modus pedig angol–francia érdekeltség. Nem véletlen, hogy melyik pártvezető melyik cég mellett teszi le a voksát. Kovács László MSZP-elnök például kijelentette, hogy csak a Szonda adatainak hisz, Csurka István pedig azt, hogy egyiknek sem.
Néhányan úgy vélik, hogy a felmérések pártérdekek szerint alakíthatóak. Fischer György, a Gallup Intézet kutatási igazgatója azonban határozottan cáfolja ezt a feltételezést. Egyik intézet sem a politikai közvélemény-kutatásból él, mondja, a Gallup bevételei például mintegy kilencven százalékban piac- és marketingkutatásból folynak be. A politikai felméréseinek eredményét az intézet honlapján teszi közzé. Ezek ettől kezdve nyilvános és szabadon használható adatokká válnak. Ugyanígy nem végeznek vizsgálatokat politikai pártok, jelöltek vagy érdekcsoportok részére sem. Ez a függetlenségük ára, mondja a kutatási igazgató. Mégsem lényegtelen, mennyire sikeres egy cég a politikai előrejelzésekben. Ez ugyanis a legnagyobb nyilvánosság előtt zajló, legnagyobb érdeklődéssel követett tevékenységük. Ha ebben pontosak és megbízhatóak, akkor a megrendelő joggal gondolhatja, hogy hasonlóan jól dolgoznak más területen is.
Ugyanakkor ismert az egyes intézetek vezetőinek politikai előélete is. Van közöttük, aki a miniszterelnök főtanácsadója, és van, aki az SZDSZ-program szerkesztője volt. Ez azonban nem jelenti Fischer György szerint, hogy a vezető esetleges pártrokonszenve az egész intézetet jellemezné. A külvilág persze hajlamos a kombinációkra. A Gallup kutatási igazgatója hozzáteszi, az eltelt tizenkét évben a számokban nem tapasztalt elfogultságot. Olyan azonban már előfordult, hogy egy intézet olyan időpontban változtatta meg az előrejelzését, amikor már ismert volt a választások végeredménye. A felmérések készítése során elvileg van ugyan lehetőség a manipulációra, de a pártpreferenciák mérésénél ez nem jellemző. A legkirívóbb esetek a szakmában nem politikai természetűek. Példaként Fischer György egy bevásárlóközpont által megrendelt vizsgálatot említ, amelyben kifejezetten sugalló kérdéseket tett fel a közvélemény-kutató, hogy a megrendelő igénye szerint semlegesítse a tiltakozást.
A közvélemény-kutatás nem választási előrejelzés, tudjuk meg. Egyrészt a választásokig még sok idő van hátra, és sok minden változhat, másrészt a magyar választási rendszerben nem feltétlenül az nyer, aki a közvélemény-kutatási eredményekben vezet. Így 1998-ban az MSZP vezetett, de a felmérést végzők tudták, hogy a Fidesznek nagyobb az esélye a győzelemre, mert a kisebb pártok köréből nagyobb arányban gyűjthet szavazókat a második fordulóban. Ma viszont eljelentéktelenedtek a kisebb pártok, szavazóik jelentős része megoszlik a két nagy között, vagy a bizonytalanok táborát gyarapítja. Míg 1998-ban még igaz volt, hogy a magasabb választási részvételi arány a Fidesznek kedvez, az alacsonyabb pedig az MSZP-nek, ma már ez sincsen így. Elmondhatjuk tehát, hogy a három évvel ezelőtti összefüggések ma már nem igazak.
A közvélemény-kutatások tanúsága szerint az emberek jelentős része nem nagyon figyel a politikára, így nem is reagál gyorsan a politikai eseményekre. A választópolgárok egytizede érdeklődik csak aktívan, tehát napi szinten a politika iránt, a harmincöt–negyven százalék azonban olyannyira közömbös, hogy el sem megy szavazni. Idő kell ahhoz, hogy mérhetőek legyenek az események lakossági reakciói. A tendenciák rendszerint lassan változnak, és csak ritkán köthetők konkrét eseményhez. Fischer György szerint Torgyán József emlékezetes „féregirtós beszéde” volt az elmúlt tizenkét év alatt az egyetlen olyan politikai esemény, amelynek nyomán egy párt támogatottsága egy hónap alatt közel a felére csökkent.
A politikai tárgyú közvélemény-kutatásokat Magyarországon a komoly cégek személyesen végzik. A telefonellátottság ugyanis hazánkban még nem éri el azt a szintet, ami a politikai tárgyú telefonos kutatásokhoz szükséges. Nyilvánvaló, hogy nagyobb arányban van telefon a városi értelmiségnél, mint a falusi idős emberek háztartásaiban.. A telefonos felmérés tehát óhatatlanul torz képet adna. Az „összes megkérdezettek” kategória azt a hipotetikus helyzetet mutatja, hogy milyen lenne az egyes pártok támogatottsága, ha mindenki elmenne szavazni. A „pártot választók” köre ennél szűkebb. Ide azok tartoznak, aki meg is mondják, hogy melyik pártra szavaznának. A „biztos pártválasztók” pedig nemcsak azt mondják meg, hogy hová, melyik oldalra adnák a voksukat, hanem biztosak is abban, hogy elmennek választani.
A választási ererdmények előrejelzése szempontjából a közvélemény-kutatással az a baj, magyarázza Fischer György, hogy minden adat azt modellezi, mintha egyfordulós listás választások lennének. A mi választási rendszerünk azonban nem ilyen, se nem egyfordulós, se nem tisztán listás. Emiatt tehát a „nyers” közvélemény-kutatási adatokból csak nagyon korlátozottan lehet következtetni a várható választási eredményekre. Az biztos, hogy az MDF, az SZDSZ vagy a kisgazdapárt a mostani helyzet szerint bizonyosan nem nyeri meg a következő választást. De hogy az MSZP vagy a Fidesz közül melyik lesz a befutó, az ma még nem tudható. Vannak igen bonyolult matematikai modellek, ezekből ki lehet számítani a legvalószínűbb kimenetet. A mandátummodellek az 1998-as választások idején jól működtek. Akkor az öt előrejelzés közül négy a második forduló előtt már prognosztizálta a Fidesz győzelmét.
Az már ismét másik kérdéskör, mondja Fischer György, hogy a különböző orgánumok miként tálalják a politikai közvélemény-kutatások eredményeit. Hogy toronymagasnak minősítenek-e éppen egy három százalékpontos vezetést, ami belül van a felmérés statisztikai hibahatárán, vagy szalagcímet írnak egy részadatból. Kiszámíthatatlan azonban, hogyan reagálnak az emberek ezekre a sajtóhíradásokra. Nem feltétlenül kedvez például egy pártnak, ha fölényes vezetéséről tudósítanak, mert ez mozgósító erő lehet a másik oldalon. Bizonyos folyamatok kiszámíthatóak ugyan, de azok nem úgy működnek, ahogyan a közember képzeli.