Részországgyűlés a lépcsőkön

Tegnap eldőlt, hogy Keller László és Bauer Tamás ellenzéki honatyák életműve alighanem csonka és befejezetlen marad.

Mint ismeretes, a késő Kádár-kori tervgazdálkodás két szakavatott ismerője azt a tervet fundálta ki, hogy bebizonyítja: Orbán Viktor miniszterelnököt politikai felelősség terheli Szabadi Béla földművelésügyi államtitkár és FTC-alelnök ga(rá)zdálkodása miatt, valamint nyomást gyakorolt a Dunaferr-vállalatcsoportra, hogy az édesapjának a kőbányájából vásároljanak dolomitot állítólag meg nem engedett gazdasági előnyhöz juttatva ezzel Orbán Győző vállalkozót. A két képviselő nem egyedül kezdte meg partizánakcióját, hanem maguk mögött tudták hatalomvágyó pártjaikat, az MSZP-t és az SZDSZ-t is, valamint feltűnően széles sajtó- és médiatámogatás is segítette őket.

Rögtön adódik a kérdés: mi volt a valódi céljuk? Nem nehéz kitalálni a szándékot: a tényleges felelősség feltárása helyett a hisztériakeltés, egy mondvacsinált botrány állandó napirenden tartása. Ezt bizonyítja, hogy annak ellenére összehívatták Áder János házelnökkel a rendkívüli ülést, hogy már tavasszal bebizonyosodott: a parlament nagyobbik és józanabbik része éppúgy elutasítja az ilyen módszereket, mint a közvélemény, amelyet például a jövő évi gázárak sokkal jobban izgatnak. Vagy az, hogy az ülés kezdeményezői a legtermészetesebbnek vették, hogy az a Torgyán József is támogatja őket, aki Szabadi Béla hivatali fölötteseként minden létező emberi logika szerint (hagyjuk most a jogot) a leginkább felelős bármilyen FVM-ügyben. Orbán Győző esetében sem vették figyelembe: ahhoz, hogy bármilyen felelősségről beszélni lehessen, először valamilyen jogsértést kellene találni, bizonyítékokkal.

Mi lett ennek a rendkívüli ülésnek a vége? Egy el nem fogadott napirend; 159 képviselő, akik szavazatukkal asszisztáltak ehhez az egészhez, és zárásként egy olyan epizód, amely vélhetően néhány évtized múlva egy sikeres bohózat alapszituációjaként fog szerepelni. Az ellenzék fölháborodott képviselői ugyanis kiballagtak az Országház főlépcsőjére, és megalakították az úgynevezett részparlamentet elnök: Kóródi Mária , mely két rész-vizsgálóbizottságot elnökök: Keller László és BauerTamás hozott létre. Megtartották első részülésüket, ahol elhangzott az első részinterpelláció beterjesztő Eörsi Mátyás , és lezajlott az első részvita is, mivel a szót kérő Mécs Imrét lehurrogták társai. Figyelemre méltó, hogy a részparlament alakuló ülésén az azt létrehozó ellenzéknek mindössze néhány tucat tagja képviseltette magát. Rögtön adódhat a kérdés, hol voltak a többiek, hiszen minimum 159 felháborodott embernek kellett volna összegyűlnie a lépcsőn. Talán fontosabb dolguk volt. Vagy előre eldöntötték, hogy ehhez a jelenethez amelynek forgatókönyve már biztosan régóta kész volt, és amelyet kizárólag a tévékamerák és buzgó tudósítók számára rendeztek meg elegendő volt pár tucat statiszta.

Mindegy. Az ülés lezajlott, a parlament tekintélye tovább csökkent, és közben tulajdonképpen teljesült az ellenzék vágya, mert a Fidesz javaslatot tett egy olyan eseti bizottság megalakítására, amelyik a rendszerváltozás óta először végezhetne átfogó vizsgálatot egy állami tulajdonú nagyvállalat minden ügyletéről. Ami pedig Szabadi Bélát illeti, előbb-utóbb bíróság elé kerül az ügye, és a valódi felelős megneveztetik. Efelől nem lehet kétsége senkinek.