Mi tagadás, jót tett a Seatnak a Volkswagen gyámsága. Először megszilárdították a korábban nem feltétlenül minőségi termékeiről ismert spanyol gyár piaci helyzetét, majd miután a Skoda átvette tőle a konszern népautójának szerepét, a Seatot megtették sportfelelősnek. Ez utcai modelljein is jól észrevehető, de hogy mindenki számára egyértelművé tegyék az új pozíciót, időről időre bemutatnak egy extrém sportkocsitanulmányt.
A koncepcióautók általában vagy messze a jövőbe, vagy még távolabb a múltba mutatnak. A Tango esetében azonban a futurisztikus elemek nagy adag hagyománytisztelettel keverednek. Az autó sziluettje – már ha az egymásba ölelkező, öblös ívek és élek mellett egyáltalán beszélhetünk kétdimenziós profilról – a sportkocsik műfajának egyik legtisztább és legnemesebb ágát, az olasz barchetta-építést idézi. A név jelentése csónakocska, és valóban, a Tango formaterve luxusjachtként is megállná a helyét. Ezt a párhuzamot erősítik a szélvédővel egybeolvadó, a sporthajókéhoz hasonlóan csapott oldalablakok, valamint a fejtámla-bukókeret egységet folytató, az utastérhez hasonlóan narancssárga színben pompázó púpok.
A Tango persze se nem olasz, se nem hajó – efelől pillanatnyi kétséget sem hagy a hatalmas Seat embléma. Az első és hátsó lámpatesteknek hasonló kontúrt adott a Seat formatervezői gárdája. Az egyszerű vonalakat modern műszaki tartalommal töltötték meg a technikusok: a bi-xenon fényszórók együtt fordulnak a kormányzott kerekekkel, míg hátul hagyományos izzók helyett csoportba rendezett diódákat helyeztek el. Így a hátsó lámpa egyszerre szolgálhat helyzetjelzőként, féklámpaként vagy akár irányjelzőként.
A puritán utasteret vízhatlan bőr és fém uralja. Az acél pedálok, a hagyományos rendben sorakozó, fémkeretes műszerek, a Forma–1-es stílusban alul egyenesre szabott kormánykerék, valamint a különleges kialakítású, narancsszínű sportülések mind a versenyhangulatot erősítik.
A Tango sportossága természetesen nem merül ki a külsőségekben. 1,8 literes motorja 5600/perc fordulatszámon 180 lóerőt szabadít az első kerekekre. A fronthajtás ugyan apró stílustörés egy roadster esetében, de ennek is megvan az oka: a Seat szériamodelljei mind elsőkerék-hajtásúak. A kiváló fajlagos teljesítmény alig hét másodperc alatt katapultálja százra a gyár rali versenyautójából ismert biztonsági csővázzal megerősített, könnyű karosszériát. A feltüntetett végsebesség 235 km/h, ám ez az adat nem- csak a tető hiányában igen tolakodónak ígérkező menetszél miatt tekinthető elméleti jelentőségűnek, hanem azért is, mert a Tango valószínűleg soha nem kerül sorozatgyártásra.
origo.hu
Hiába titkolták, kiderült Gyurcsány Ferenc döntésének oka
