Späth, a nevető harmadik

Mindeddig kizárólag két személy körül forgott az esélylatolgatás a német kereszténydemokraták kancellárjelöltjét illetően.

A pártelnök Angela Merkel és a bajor tartományi miniszterelnök Edmund Stoiber párharca vetette előre árnyékát azzal a céllal, hogy a CDU 2002 őszén visszaszerezze a legutóbbi tartományi választás során elvesztett kormányfelelősséget. A konzervatívok soraiban még javában folyik az erőviszonyok felmérése, néhány nap óta azonban a CDU színpadának kulisszái mögül immár harmadik jelentkező hívja fel magára a figyelmet, és amennyiben végleg elszánja magát arra, hogy ő is bedobja a szorítóba a kihívást szimbolizáló kesztyűt, úgy az eddigi megfontolások merőben új formát öltenek. Az esetleges új jelölt az eddigiekkel ellentétben kettős vágányon indulhatna útnak: Lothar Späth megfelelő tapasztalattal rendelkezik mind politikai, mind gazdasági téren.

Baden-Württemberg egykori miniszterelnöke előbb sikeresen irányította a tartomány sorsát, majd a keleti országrész nehézségekkel küszködő körülményei között nemzetközileg is konkurenciaképessé tette a Jenoptik Heigh-Tech részvénytársaságot mint a cég vezérigazgatója. A hatvanhárom esztendős Späth a hírek szerint hajlik arra, hogy visszatérjen a politika parkettjére.

Angela Merkel asszony teljesítménye a párt elnöki székében teljes elismerést érdemel: átsegítette a CDU-t eddigi legsúlyosabb választási vereségének és a Helmut Kohl kiváltotta adománybotránynak a mélypontján, és garancia arra, hogy az új tartományokban mint onnan származó jelölt jelentős támogatásra talál, gyengítve ezzel a reformszocialista PDS befolyását. A CDU szükséges reformja azonban még nem ért véget, és kétséges, hogy az elnök asszony mint az ország első női kancellárja képes lenne-e két fronton megállni a helyét. Edmund Stoiber azt vallhatja magáról, hogy a legkiegyensúlyozottabb tartomány sorsát irányítja, ahol a gazdasági fellendülés javai a polgárok mindennapi vágyaival közbiztonság, rend párosulnak. A CSU-elnök azonban a polarizáló személyiségek mintapéldányának nevezhető az ország északi részének lakosai elvitathatatlan fenntartásokkal viseltetnek a bajor jelölttel szemben. Hajdanán nagy elődje, Franz-Josef Strauss nem volt képes megbirkózni ezzel a külföldiek számára csak nehezen érthető problémával. A keleti és déli kancellárjelöltre jellemző ellentmondások így minden bizonnyal a harmadik pályázó malmára hajtanák a vizet. A Schröder-kormány a gazdasági élet pangásával, ismét emelkedő munkanélküliséggel áll szemben ebben a helyzetben az ökonómiai specialistának számító Lothar Späth a maga szakmai tapasztalatával, a politikai élet labirintusában szerzett ügyességével és nem utolsósorban gazdag médiarutinjával szinte ideális megoldásnak számítana.