Spórolási tanácsok

Talán csak a tudományos kutatás dönthetné el, lehet-e kutyából szalonna – Kádár János történelmi metamorfózisa mindenesetre erre utal –, de hogy az egykori pártállami apparátcsikokból mára milyen aggodalmaskodó spórolók lettek, az kész csoda. Mostanság mást sem hallani balfelől, mint hogy a kormány szórja a pénzt, százmilliót durrogtat el millenniumi tűzijátékkal, az adófizető polgárok pénzéből „úsztatja a koronát”, nagy kanállal osztogatja a bográcsból a gulyást, egyszóval: herdál. Olyan egykori KISZ- és pártkáderek adnak (ingyen) takarékossági tanácsokat, akiknek annak idején eszükbe sem jutott volna azt firtatni, hogy vajon mennyibe kerül a népnek egy-egy május elsejei felvonulás, április negyedikei katonai díszszemle, hogy az eocénprogramról, nagymarosi vízlépcsőről, meg az egész KGST-vircsaftról ne is beszéljünk. (De az időben közelebbi Princz-féle százötvenmilliárdos osztogatásról se, meg a CW Bank veszteségéről, ennyi pénzből minden magyar állampolgárnak 25-30 ezer forintot lehetne a zsebébe dugni.)
Legutóbb a szocialisták fővárosi képviselőcsoportjának vezetője fogalmazta meg pártja véleményét a kormány pazarlásáról. Gy. Németh Erzsébet – aki pártja ún. „Tízek Társaságának” is tagja – szerint „felesleges 100 milliókba kerülő giccsparádét rendezni, főleg akkor, ha az állampolgárok zsebéből veszik ki a költségeit”, majd fölhívta a figyelmet, hogy „a tízmilliós lakosú New Yorkban a függetlenség napi tűzijáték mintegy 25 millió forintba kerül”, végül kifejtette, hogy „az állampolgárok pénzét... az emberek életkörülményein javító intézkedésekre kell költeni”, például „egymilliárd forintból meg lehetne ötszörözni a fővárosi Szabó Ervin Könyvtár beszerzési keretét, vagy támogatni lehetne a fővárosi állatkertet”.
Megfontolandó gondolatok! Igaz, hogy kinek a Szent István-napi ünnepség giccs, másnak meg a november hetedikei hozsannázás volt undorító; a New York-in kívül július 4-én az egész USA-ban még vagy tízezer kisebb-nagyobb településen van tűzijáték; a Szabó Ervin Könyvtárt épp a közelmúltban újították fel állami pénzből, de ettől még igaza is lehetne a politikus aszszonynak: ezt a milliárdot lehetne másra is fordítani. Igazságosan el lehetne osztani, mindenkinek jutna belőle például hat szál cigaretta. Vagy egy kiló kenyér. De hát az ember nem csak kenyérrel él. Amint a tegnapi vezércikkünkben áll: „A hazaszeretet jó befektetés.” A materializmuson nevelkedett szocialisták azonban ehhez nem értenek.