Tollhegyen

Akiben van még egy kis jóérzés, az most már tényleg nagyon sajnálja Gheorghe Funar nagyromán régészt, Kolozsvár polgármesterét. A szenvedélyes tisztviselő – a Nagy-Románia Párt főtitkára –, aki néhány esztendeje két borzasztó nagy gödröt ásatott Kolozsvár főterén, bizonyítandó, az itt talált kövekből kitetszik, dák vidék volt itt minden annak idején, szóval ez a rendkívüli ember nemrégiben nyilvános utcai vécét állíttatott fel Fadrusz János Mátyás-szobra és az említett ásatások közé.
Szép bugyikék árnyékszékről van szó, valószínűleg a városvezető ízlése szerinti, vagyis nem illik igazán a főtéri Szent Mihály-plébániatemplom parkjának közepére, karnyújtásnyira kincses Kolozsvár ékességétől.
Van, aki dühöng Funar árnyékszékén, mint a penetráns rosszindulat emlékművén, a többség sajnálatot érez az űzött tekintetű polgármester iránt. Egy ember, aki magányos ámokfutóként, habzó szájjal akarja bizonyítani évek óta, mekkora dák város volt valamikor Kolozsvár. Egy ember, akivel már a román politika meghatározó emberei sem hajlandók közösen szerepelni. A Kolozs megyei prefektus, bizonyos Bogdan Carghizan például tavaly elrendelte, dákok ide, nagyrománok oda, tessék betemetni a város főterén csúfító ménkű gödröket, merthogy az ásatásokat végző intézet is befejezettnek nyilvánította a munkát. A román művelődési minisztérium műemlékvédelmi osztálya pedig úgy rendelkezett, a leleteket a gödrök betemetésével kell régészetileg konzerválni. A régész-városatya azonban nem értett egyet a felettes hatóságok nézeteivel, óvott, protestált, polgárőröket állíttatott a gödrök mellé, be ne temessék azokat...
A gödröknek ugyanis ellensúlyozniuk kell a lebonthatatlan plébániatemplomot és a Mátyás-szobrot. A magyar múltat.
Ugyanezt a feladatot kapta most a bugyikék klozet a tér origójában. Hogy műszakilag működik-e, nem tudni. Mindenesetre bűzlik...