Tollhegyen

A Torgyán-show folytatódik. A legendás államférfi a minap bejelentette, hajlandó megjelenni az agrártárca tevékenységét vizsgáló MSZP–SZDSZ „részbizottság” előtt, de csak akkor, ha lesz olyan médium, amely a beszélgetés teljes szövegét vágatlanul, szerkesztői csorbítás nélkül nyilvánosságra hozza. Szinte még el sem hangzott a gáláns felajánlás, máris jelentkezett az Index internetes lap, valamint a Nap-kelte című televíziós műsor, jelezve, ők hajlandók a kisgazdavezér szózatát érintetlen formában elénk tárni, még az esetleges nyögést, köhögést, krákogást is benne hagyják az anyagban, le ne maradjon róla a Torgyánra éhes állampolgár. (Ha túlságosan hosszú lenne a beszéd, az sem gond, ebben az esetben Torgyán-sorozatot indítanak, vagy kötve-fűzve kiadják, mint annak idején a Lenin-összest.)
Torgyán kell a médiának, a média kell Torgyánnak. Műthetetlen sziámi ikrek szegények. Torgyán nélkül nincs címlapsztori, média nélkül nincs Torgyán (már rég elfelejtettük volna). Ha hozzávesszük ehhez, hogy a média zöme a baloldalon áll, máris húzhatjuk az egyenleget: az operettkisgazdák vezére a túloldalnak dolgozik.
Kettejük közül egyébként Torgyán helyzete a nehezebb, ő az igazán kiszolgáltatott. Ha bezárulnának előtte a szerkesztőségkapuk, mehetne a gabonatáblába szügyig, puszilgathatná a népviseletes mezőségi lányokat napestig, a kutya sem törődne vele. Szerencséjére azonban a témaszűkében lévő balsajtónak kell a legendás cseresznyeexportőr, mint a Blikknek a csontig rágott Zámbó Jimmy-sztori. Laposnak ugyan lapos a történet, demagógnak demagóg, de ha ló nincs, a szürkemarha is megfelel…
És megy a végtelenített történet igazságos Torgyán Józsefről, akire haragszik a randa nemzeti oldal, akit örökösen félreértenek, falurosszának tartanak, holott nélküle talán a nap sem kelne föl, a holdról már nem is beszélve.