Új hajót kell építeni

A közismert hódmezővásárhelyi körállatorvost, dr. Szabó Lajost már 1989-ben hívták a kisgazdapártba, és nem volt meglepő, amikor az országgyűlési választásokon nagy támogatással az FKGP parlamenti képviselője lett.

Egy év után azonban a frakció kettészakadt, és dr. Szabó Lajos a kisgazda 36-ok képviselőcsoportjában politizált tovább. 1994 után felhagyott a politizálással, az állatorvosi praxist

gyerekeire hagyta, birtokaira vonult, és egyéni gazdálkodó lett hetven hektáron.

Jelenleg is szomorúan figyeli Hódmezővásárhelyről, hogy Torgyán József „hogyan veri szét” a nagy múltú pártot. Az alföldi nagyvárosban kezdetben hatszáznál is több tagja volt a kisgazdapártnak, ma már hat embert ha össze lehet toborozni egy kisgazdagyűlésre.

- Egész életében állatorvos volt, nem politizált, tizenkét éve mégis belevetette magát a politikai életbe.

- Édesapánk szóban végrendeletet hagyott ránk. Azt mondta, hogy a házatokat a partra építsétek, de lépcsőt ne csináljatok, mert ha megöregszetek, a küszöbben is felbuktok. A hazátokat csak akkor hagyjátok el, ha erőszakkal visznek. Harmadik ajánlása az volt, hogy semmilyen politikai pártnak ne legyetek a tagjai, mert ott az ember nem számít, csak a kegyetlen érdek. Ezt megtapasztalta akkor, amikor az első világháború idején orosz hadifogságba került.

- Mégsem fogadta meg édesapja tanácsát.

- Nem fogadtam meg, ugyanis a közélethez való vonzódást az édesanyámtól örököltem. Pedig édesanyám, ez a lánglelkű asszony 1956 után az igazmondásáért vesztette el a tanítónői állását, ellenforradalmárnak bélyegezték. Nos, ennek ellenére, ilyen tapasztalatok alapján kezdtem el politizálni.

- 1990-ben negyvennégy képviselővel kezdték az Országgyűlésben a munkát, de nem sok idő telt el, amikor Torgyán József és önök is – a 36-ok – új kisgazda frakciót alakítottak. Miért?

- A kisgazdapárt megalakulásánál már ott voltak az ügynökök, a III/III-asok, akik mindent megtettek, hogy a kisgazdapárt ne erősödjék meg. Ma már több közismert név van, akiket meghatározott céllal küldtek a történelmi FKGP-be. Pontosan harminchatan voltunk, akiket Torgyán József kizáratott a kisgazdapártból. Kérdezem: ha egy pártelnök lefejezi a pártot azzal, hogy képviselői döntő többségét kizárja, az pártot akar építeni vagy pártot rombolni?

- Ha akkor a 36-ok nem állnak Antall József kormánya mögé, akkor a jobbközép koalíciónak már 1991-ben vége lett volna.

- Ez valóban így volt, annak ellenére, hogy nekünk nagyon sok vitánk és nézeteltérésünk volt a Magyar Demokrata Fórummal, különösen a tulajdonrendezéssel nem értettünk egyet. Mi azt mondtuk, le kell állítani a spontán privatizációt, amit már a Németh-kormány beindított, és elsősorban azokon kell segíteni, akiknek elvették a tulajdonát. A nemzeti vagyon többi részének privatizációjáról döntsön a parlament. Sajnos nem volt elég erőnk, hogy érvényre juttassuk a véleményünket, pedig mi voltunk a mérleg nyelve. Már kezdetben éppen Torgyán József volt az, aki eladta és elárulta a kisgazga programot, a reprivatizációt.

- Az FKGP elnöke éppen azt hangsúlyozta, hogy ő akarta a teljes reprivatizációt.

- Csak mondta. Mert nagy különbség, hogy valaki mit mond és mit csinál. A népgyűléseken azt hangoztatta, hogy reprivatizációt akar, ugyanakkor minden képviselővel, így velem is alá akarta íratni, hogy mondjunk le a reprivatizációról. Erre azt mondtam neki, ezt nem írhatom alá, mert ezzel nem állhatunk a kisgazda tagok elé. Akkor azt válaszolta: ugyan, nyugodtan írd alá, mert ez minket semmire nem kötelez, a tagoknak pedig azt mondunk, amit akarunk.

- Torgyán József akkor kit támogatott ezzel a politikájával?

- Torgyán József látszólag nem támogatott senkit, hanem támadta az akkori koalíciót, bennünket, harminchatokat, a kereszténydemokratákat és különösen Antall Józsefet és pártját. Tehát ő a demagógiájával a polgári jobbközép oldalt járatta le. Ezzel óriási szolgálatokat tett a baloldalnak, mert Torgyán József segítsége nélkül a baloldal soha nem lett volna képes olyan győzelmet elérni, mint 1994-ben.

- Az FKGP tagja még?

- Amikor Torgyán József robbantott a pártban, akkor Pártay Tivadar életre keltette a Történelmi Kisgazdapártot, amelynek tagja vagyok. Sajnos infrastruktúra nélkül nemigen működik.

- 1998-ban, a polgári erők győzelme után az FKGP koalícióra lépett a Fidesz – Magyar Polgári Párttal. Kísértetiesen hasonlít a jelenlegi helyzet a tíz évvel ezelőttihez.

- Ugyanaz a forgatókönyv működik. Miután közeledik a választás, és nagy az esélye annak, hogy a polgári erők újra megnyerhetik, én úgy látom, Torgyán József valószínűleg most azt a feladatot kapta: gyöngíteni kell a jobboldalt. Hogy miként lehetséges ez? A koalíción belül balhékat kell csinálni, támadni kell a koalíciót, a kisgazdapártot darabokra kell szedni: ez a folyamat előttünk játszódik le.

- De kitől kapta ezt a feladatot?

- Hát kinek dolgozott idáig, kit erősített Torgyán József? A baloldalt erősítette. Hogy személy szerint kitől kaphatta a feladatot, azt nem tudom. Mindenesetre a baloldali sajtó immár egy évtizede támogatja a pártelnököt.

- De miért lenne érdeke saját maga leépítése? Már nem is miniszter, nincs is abban a helyzetben.

- Nincs választási lehetősége, őt utasítják. Az biztos, hogy kisgazda gondolkodásra, kisgazdapártra szükség lesz. Nem ez lesz az első eset, ha nem jut be a párt az Országgyűlésbe. Nagyatádiék után is kiestek a kisgazdák a parlamentből, de újra szerveződött a párt. Bajcsy-Zsilinszky Endre radikalizmusa életet vitt a pártba, újra talpra tudott állni. Addig nem lesz rendes, komoly kisgazdapárt, amíg meg nem tisztul. A hajóról a patkányok csak akkor mennek el, ha elsüllyed a hajó. S akkor új hajót kell építeni. A Független Kisgazdapártot is újra kell felépíteni.

- A gyakorlatban nem politizál, de véleményt alkot. Állatorvosként már nem praktizál, de az önmegvalósításnak egy másik formáját találta meg, gazdálkodó lett.

- Hatvanöt éves koromra lettem gazdálkodó. Igaz, állattenyésztéssel, lótenyésztéssel ötven éve foglalkozom. Én szerveztem az egész országra kiterjedő lótenyésztő szakcsoportot, ez volt a fedőneve a Kádár-rendszerben, mert csak így lehetett a magánlótartóknak fenntartani egy egyesületet. Aztán a feleségem családjának kárpótlása révén lett vagy hetven hektár szántóföldünk és csaknem ugyanennyi legelő. Ezen a birtokon gazdálkodom, átélem azokat a kínokat és keserveket, amelyeket ma a magyar mezőgazdaság, a magyar parasztság elszenved.

- Nincs pénz?

- Mondok egy példát. Közepes termésnél 2400-2500 forint egy mázsa búza önköltsége. Most kezdünk elérni ehhez a számhoz, de eddig bizony 1800-2200 forintért lehetett a búzát eladni. Márpedig a gazdálkodók jelentős része aratás után kénytelen azonnal eladni a búzáját, mert fizetnivalói vannak. Az, hogy a kereskedelem ilyenkor ennyire le tudja szorítani a gabona árát, a piacszabályozás hibája. Állattenyésztéssel is foglalkozom, lovakat tenyésztek, sertéseim vannak, a szarvasmarha-állományomat felszámoltam, mert ebben a szakágban csak a tejelő tehenészet hoz valamennyi jövedelmet, a húsmarhatenyésztés teljes ráfizetés. Van kukoricám, zabom, búzám, árpám, napraforgóm és borsóm. Ezt a szakágat most tanulom. Nagy élmény, bújom a szakkönyveket, felkeresem a tapasztalt gazdákat, tanácsokat kérek tőlük, figyelem a munkájukat, meg aztán a magam kárán is tapasztalatokat szerzek. Egyszóval a hetvenhez közel elvagyok, ilyen-olyan sikerrel gazdálkodom.