Zarándoklat hátizsákkal és népviseletben

Az ünnepi mentesítő vonat reggel háromnegyed nyolckor indult a Nyugati pályaudvarról Esztergomba. Az indulás előtt a rádió munkatársai járták a kocsikat, tudakolván, vajon ki miért indult Esztergomba. A szerelvény kigördülését is kamerák rögzítették. A különleges, kanyargós nyomvonalú pályán, több mint egy órát tartott az út egykori koronázó városunkba, de a helyismerettel nem rendelkező zarándoknak, megérkezvén, már azon nem kellett gondolkodnia, hogy merre induljon el az Árpád-sávos és a nemzetiszín zászlókkal fellobogózott városban, csak követni kellett a többieket. Meg-megszakadó oszlopban hömpölyögtek az emberek a Duna-parti kikötők felé, sok hátizsákos és népviseletbe öltözött fiatal, családok, idősek nemzetiszín zászlókkal, kitűzőkkel. A Szent Korona a program szerint fél tízre érkezett az Erzsébet parti kikötőbe, és a legtöbben ott szerettek volna lenni az érkezésénél. Ehhez persze korábban kellett volna felkelni, az utakat kilenc óra körül lezárták. A torlaszoknál embersziget. Felzúgtak a harangok, mindenki tudta, a korona megérkezett.

Az ünnepi mentesítő vonat reggel háromnegyed nyolckor indult a Nyugati pályaudvarról Esztergomba. Az indulás előtt a rádió munkatársai járták a kocsikat, tudakolván, vajon ki miért indult Esztergomba. A szerelvény kigördülését is kamerák rögzítették. A különleges, kanyargós nyomvonalú pályán, több mint egy órát tartott az út egykori koronázó városunkba, de a helyismerettel nem rendelkező zarándoknak, megérkezvén, már azon nem kellett gondolkodnia, hogy merre induljon el az Árpád-sávos és a nemzetiszín zászlókkal fellobogózott városban, csak követni kellett a többieket. Meg-megszakadó oszlopban hömpölyögtek az emberek a Duna-parti kikötők felé, sok hátizsákos és népviseletbe öltözött fiatal, családok, idősek nemzetiszín zászlókkal, kitűzőkkel. A Szent Korona a program szerint fél tízre érkezett az Erzsébet parti kikötőbe, és a legtöbben ott szerettek volna lenni az érkezésénél. Ehhez persze korábban kellett volna felkelni, az utakat kilenc óra körül lezárták. A torlaszoknál embersziget. Felzúgtak a harangok, mindenki tudta, a korona megérkezett.
– Nézd, ott jönnek a huszárok – mondja egy középkorú hölgy a magas pillérszerű virágtartó tetején ácsorgó kisgyermekének. Az útkanyarulatban feltűnt a nyalka bandérium, innen viszont legtöbbünk csak a csákó rózsáját láthatta. Köztünk rekedt néhány népviseletbe öltözött fiatal is. Turáról jöttek, hogy táncoljanak az ünnepen, de nem értek időben az öltözősátrakhoz, kicsit csalódottak voltak. Már nem engedték át őket a kordonon. – Majd csak eljutunk valahogy a bazilikához – mondja egyikük.
Ahogy az útkanyarulatban eltűnt a menet, mindenki nekiindult, hogy ösvényt találjon a templomhoz. A domboldalba vágott, szűk lépcsősorokon összetorlódott a tömeg. Néhányan átvágva a meredek partfalon próbálták megrövidíteni az utat, és megspórolni az időt. A fák között idős asszonyok is kapaszkodtak felfelé, egymást bátorítva.
– Vedd le a szandált, Marika, úgy könnyebb – biztatta a társát egyikük. Az asszony, mint az igazi zarándokok, mezítláb érkezett a bazilika előtti füves térre. A fák árnyékában szabadtéri gyóntatófülke. A fiatal, kölyökképű ferences szerzetes, Vencel atya már reggel nyolctól itt van.
– Egyfolytában jöttek az emberek, mindig volt valaki, aki gyónni szeretett volna. Úgy látszik, sokan érzik fontosnak, hogy itt, ezen a szertartáson áldozzanak. Hála istennek, nagyon sok a fiatal is – mondja. Két kispap közben füzetet osztogat, amely a mise szövegét tartalmazza. Hamar elfogy a két karton nyomtatvány. Viszont a Máltai Szeretetszolgálat standja szerencsére kifogyhatatlannak tűnik. A nejlonzsákokban egyre gyűlnek az üres ásványvizes palackok. Náluk mindenki kaphat egy pohár vizet, aki megszomjazik.
A kivetítő jóvoltából a kinnrekedtek is részt vehettek a szertartáson. Közel tízezer ember imádkozott együtt „Szent fiadat, Boldogasszony, kérd e népért” szólt a közös fohász a Napba Öltözött Asszonyhoz. Paskai László bíboros-prímás, megerősítve Szent István országfelajánlását, az elkövetkező évezredekre is a Boldogaszszony gondjaira bízta országunkat. Aztán felcsendült a kivonulási ének, nemzeti zsoltárunk, a Boldogasszony Anyánk:
„Magyarországról, édes hazánkról,
Ne feledkezzél el, szegény magyarokról.”
Több száz méter hosszú sor kanyargott a bazilika előtt, a mise végeztével az emberek arra vártak, hogy tiszteletüket tehessék a Szent Koronánál a magyar államiság megszületésének ezredik évfordulóján. A millennium köszöntésére érkeztek a felvidéki Bényről a népviseletbe öltözött „kurta szoknyás” lányok, a brassói székely fiatalok, akik a Szent Korona mesteri, szalmából kötött mását is magukkal hozták. A táti gyerekek is népviseletet öltöttek erre az alkalomra, s a zarándokok zászlói megannyi üzenet az egységes a Kárpát-medencei magyarságtól. Nem fogyott a sor, de a bazilika kapuit négykor be kellett zárni. A nyergesi Nagy Lajosné és két munkatársa még épphogy bejutott a Szent Korona elé.
– Amikor odaértünk a koronához, éppen a Bánk bánból a Hazám, hazámat énekelték, csodálatos élmény volt, sosem felejtem el – mondja, miközben ismét megkondulnak a harangok. A korona, ahogy érkezett, harangzúgással búcsúzott Esztergomtól.